Itt ez a csapat Lengyelországból. Ha pedig egy zenekar onnan származik, akkor nagy valószínűséggel minőségi zenét is produkál stílustól függetlenül. Ráadásul mostanában az ottani progresszív zenei mezőny képviselői rendszeres vendégek a 'forgácson. A Lebowski sem kivétel a fent említettek alól. DE(!) hiba lenne elintézni egy sima prog rock jelzővel a Cinematic albumot, ami a 2002-ben alakult csapat bemutatkozó lemeze. A kiadói infólap szerint a "progresszív zene széles spektrumán" alkotnak. És ezzel kár is lenne vitatkozni.


A Cinematic egy el nem készül film zenéjét tartalmazza. És tényleg, a négyes olyan lebilincselő muzsikát hozott össze, amiben talán tényleg ott az a bizonyos progresszivitás, amit más csapat csak szeretne elcsípni.
A Lebowski-féle progresszív art rock - mert leginkább annak tudom titulálni - nekem elsősorban Kevin Moore munkáit juttatta eszembe. Na nem konkrétumok szintjén, inkább csak jellegét, hangulatát tekintve idézi az ex-Dream Theater billentyűs dolgait. Leginkább a Chroma Key albumok (főképp az első) világa köszön vissza markánsabban. De az OSI (Office of Strategic Influence) nevét emlegetni sem nagy mellényúlás szerintem.

Aki nem ismeri az említett bandákat, azoknak is megpróbálok némi támpontot adni a lemezhez.
Ahogy a bevezetőben már említettem, ez egy nem létező film zenéje, azaz koncept lemezként is gondolhatunk az alkotásra. A digipak borítóban ott a történet váza, illetve egy-két info a történettel kapcsolatban, meg az alkotás folyamatáról is olvashatunk.


A 10 dalos lemezen hangsúlyos helyet kaptak Marcin Luczaj billentyűi, amik még inkább a filmzenés jelleget erősítik. Ugyanezt a hatást fokozza, hogy csupán vendég vokalistával - Katarzyna Dziubak - dolgoztak. Igazából csak ilyen hangminták, film bejátszásnak tűnő dolgok jelennek meg vokális megoldásként.
Nem szabad azonban megfeledkezni a zenekar többi tagjáról sem, hisz nagyot muzsikál a Marcin Grzegorczyk (gitár, samplerek), Marek Zak (basszusgitár) és Krzysztof Pakula (dob) összeállítású zenekar.



Jobban elmélyedve nem kevés pszichedelia is megbújik a dalokban ilyen a 137 sec. például vagy az Old British Spy Movie-t is említhetném. Ez utóbbiban még vonósok is helyet kaptak
Aztán jellemző még az álmodozó, utaztató hangvétel, lásd a címadó dalt.

Ahogy azt említettem a billentyűk hangsúlyos szerepet kaptak a dalokban, de inkább a zongorát lenne helyes említeni. Ez, valamint a "nyúlós" gitárok számomra olyan '70-es évek jelleget kölcsönöznek a zenének. Igaz vannak olyan space-es megoldások is, mint amilyet a Spiritual Machine-ben hallani. Ez egyébként itt-ott régen látott francia film zenéjére (valami Belmondo mozi ugrott be) emlékeztetett.

Összességében egy stílusilag szerteágazó vagy inkább sok helyről merítő, ugyanakkor nagyon is egységes lemezt készítettek lengyel barátaink, ami rengeteg odafigyelést igényel, s azt meg is hálálja, de ugyanakkor háttérzeneként is kiválóan megállja helyét.

Megosztás