Valahogy, a minap eszembe jutott a Nevergreen. Vagyis, nem csak úgy, hanem a régi lakásunkba felrohantam 1-2 dologért, és ahogy pakolásztam, a kezembe akadt a Hammer által lapmellékletként kiadott Vendetta című lemeze. Gondoltam, hát, egye fene, meghallgatom. Aztán úgy alakult, hogy nem a Vendettát füleltem meg otthon, hanem elővettem a banda debütlemezét, a Game Overt, ami az egyértelmű nosztalgia mellett annyira jól esett éppen, hogy utána máris jött Az éj szeme, majd még az Ámok is lement. Nem tagadom, végigénekeltem magamban az összes dalt, hiszen nagyon régi kedvencem a banda első három lemeze. A naívan bárgyú kis szövegeiket akkoriban sikerült egy olyan masszívan doom alapú lassú, komor és vonszolós köntösbe bújtatni, és mindezt egyfajta ártalmatlan kis vámpírgótikával meghinteni, ami szerintem kimondottan jó dalokat eredményezett. Akárki, akármit mondhat, az az első három lemez bizony a mai napig kiváló alkotás! A csapatnál a következő Új sötét kor bekövetkeztével érkezett el valóban a zenei sötét középkorba vezető út első lépése. Azt a lemezt nem sikerült anno megértenem és pár hallgatás után csalódottan el is adtam. Akkor még nem fogtam fel, hogy Bob Macuráék átkormányozták kis hajójukat a doom mocsarából a heavy metal sekélyes magyar pocsolyájába. Bár mindegyik sorlemezüket meghallgattam, mégis itt érkezett egy nagy szakadás köztem és a csapat között, amiben a Karmageddon egy enyhe intermezzót hozott el. Nem lett már nagy barátom ez a lemez sem, de egész korrekt munkának tűnt. Na és akkor elővettem most ezt az új lemezt, a Vendettát…
Először is elkövettem azt a hibát, amit már az elején leírtam, mégpedig, azt, hogy az első három lemezt a napokban végigpörgettem. Sajnos a Vendetta egy tipikus magyar metal zenei orvosi ló lett. A korai halálvággyal, pusztulással, világvégével terhes alapvetően doom zene már nagyon régen a múlté, amit mára egy totálisan semmilyen heavy metalos minimalizmus váltott fel, amit ráadásul tovább csökevényesít a gótikus ömlengés felértékelődése. Ez az Ossiáni mélységeket elérő fogalmazásmód egyfajta zeneszerzői demenciát sejtet, ami lemezről lemezre egyre inkább elhatalmasodik a csapaton. Valószínűleg már csak a koncertekből élnek, ahol ennyi bőséggel elég, megy a dzsi-dzsi, a srácok meg isszák a sört a tánctéren. Persze ez is egyfajta út és egyfajta választás, amit tiszteletben illik tartani, azonban szeretni ezt bizony nem kötelező. Másik nagyon nagy problémám, hogy Bob Macura már nem énekel. Amit itt művel az egy dallamtalan, egysíkú és ötlettelen mély dörmögés, amiben kevesebb a változatosság, mint Chris Barnes-ban. Itt bizony egy Húszezer év hiába, Memento Amore vagy A harang értünk szól szintű énektéma sincsen, ami pótolhatatlan veszteség a Nevergreen zenei tárházában. Gondolom érezte ezt a csapat is és a valódi ének hiányát egy ömlengős, teátrális női operázós – áriázós sebtapasszal próbálta helyrehozni, kevés sikerrel. Érdemes, bár nem túl épületes dolog Matláry Miklós teljesítményéről is ejteni egy szót. Miklós gyakorlatilag megragadt a midi hangzásnál és annál a 20 évvel ezelőtti öt gomb nyomogatásánál, ami akkor még elment, ma már egyszerűen debil ez az egész összhatásra. Valami eszméletlenül fárasztó hallgatni azt az ötlettelen és primitív zajongást amit művel az alvás határán járó E-húron dzsi-dzsi-ző gitárok mögött.Bár erőt vettem magamon és több alkalommal is lement a teljes lemez, egyszerűen nincs olyan tétel, amit bármilyen szinten – pozitív – értelemben ki lehetne emelni. A Soha már, Hozza el az éj, A forradalmon nemzedéke már nagyon rég a múlté. Egyfajta fesztiválra butított háttérzenét és háttérzenekart faragott az idő a csapatból, amihez nyilván erősen asszisztáltak a körülmények is. Gőzöm sincs, hogy húsz év után mi a frász értelme van két nyelven kiadni egy lemezt egy erősen belterjes és hazai piacra dolgozó magyar kiadó berkein belül. Ráadásul ide a fakést, hogy ha nem újságmellékletként jelenik meg, akkor a kutya sem lenne már erre kíváncsi. Kár értük, valamikor tudtak még értéket teremteni és képviselni. Kár azokért a magyar csapatokért, akik kiemelkedő teljesítménnyel sem kapnak semmilyen támogatást és kár, hogy aki csak egy irányból kap masszív metal zenei imputot, az esetleg azt hiszi, hogy ez a kiváló magyar metal…
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
