Az Exlibris előző lemezéről bahon ex-kolléga írt ismertetőt. Előre leszögezem: vele ellentétben én nem vagyok a heavy/power metal nagy ismerője, kedvelője. Olyan bandákat említ meg a recenziójában, amiket jobbára csak névről ismerek. Vagy még úgy se… Ezek után fölvetődhet bennetek a kérdés, hogy akkor miért én írok a lengyelek friss korongjáról. Baromi egyszerű a válasz: az Aftereal-ről előzetesen nyilvánosságra hozott dalok fölkeltették érdeklődésemet az album iránt. Másrészt kihívásnak sem utolsó egy olyan stílusú opuszról véleményt mondani, amit nem feltétlenül érzek sajátomnak. Mármint a műfajt, nem a véleményemet. Mert az bizony teljes mértékben a sajátom!Talán pont jókor találkoztam az Aftereal-lel, mert emp kritikájának hatására tettem egy próbát a legutóbbi Edguy művel, ami (számomra is érthetetlen módon) eléggé bejött. Tehát úgy tűnik, mégis akad olyan szegmense a heavy/power metaloknak, amiket nem tartok cikinek és kiválóan szórakozom hallgatásuk közben. Az Exlibris új alkotása pedig rokonságot mutat az Edguy dolgaival. Rögtön a The Continuum című intro hozza az Űr feelinget! Piotr Sikora billentyűtémái, samplerei alapvetően meghatározzák a hangképet, de ettől még nem csorbul a fémes él. Hisz a ritmusszekció és a gitár is legalább annyira hangsúlyos. Az Escape Velocity akkora sláger, mint a ház! Krzysztof Sokołowski erőteljes orgánuma biztosítja a nóta húzását, persze a zenei alap is kiváló! A vége felé beiktatott sci-fis szintieffekt szintén telitalálat. A The Day of Burning sem piskóta, itt már több az instrumentális villantás, már-már prog. metalba hajlik a dal középrésze. A refrén egyértelműen az Edguy legutóbbi, Űrrendőrséges lemezét idézi.
Kedvenc momentumom, amikor a ritmusszekció és a szinti veszik át rövid időre az irányítást. A bőgő úgy szól, ahogy a nagykönyvben meg van írva! Szerencsére minden szerzeményben jól kivehetők a basszusfutamok, döngölések! Az In the Darkest Hour-ral tovább folytatódik a 10 pontos számok sora! Érdemes megemlíteni, hogy az énekes mellett szinte minden tag kiveszi részét a háttérvokálból, roppant igényesen dolgozták ki a többszólamú refréneket, kórusokat. És viszi őket tovább a lendület, az Omega Point még egy lapáttal rátesz az eddigiekre. Kérem szépen, ez valóban power metal! Itt van kakaó, nem csak negédesen dalolászó énekes és erőtlen zenei alap. Mert sajnos sok powernek titulált zenekar kelléktárából hiányoznak ezek, a szerintem legfontosabb ismérvek. A pörgést a Before the Storm szűk egy perce szakítja meg, némi pihenést kínálva a hallgatónak. A vendégénekes hölgy hangja kimondottan tetszetős benne! Aztán a King of the Pit középtempós riffelésével, ragadós énektémáival újra keményebb vizekre evez. Hihetetlen, de ez a dal is zseniális!
Csakúgy, mint az énektémáiban eléggé Maiden-es Darker Than Black. Krzysztof orgánuma a verzékben Dickinson-os, a középrészben viszont Halford-i magasokkal előadott sorokat szúrt be! A lemez nagyágyúja a Closer, amiben az Evergrey főnök, Tom Englund a fő dalnok! Akit mindig öröm hallani, nem csak anyazenekarában. Olyan érzelemgazdag, kapásból felismerhető hangszínnel rendelkezik, ami keveseknek adatik meg!
Persze nem csupán miatta bravúros a nóta, a muzsikusok sem fogják vissza magukat. A szintén vendég, a Corruption-ben is megfordult Piotr Rutkowski hosszú, kifejtős gitárszólója is élmény számba menő! A Closer viszonylagos higgadtsága után ismét a zúzdáké a főszerep.
A hátralévő három tétel is a szikár, bár hangszerelését tekintve prog. közeli fémzenével hódít.
A záró Suspended Animation Queensryche/Geoff Tate ízű énektémákat rejt és egy frankó tappingelős basszusszólót!
Engem maradéktalanul meggyőzött az Aftereal, pedig nem is vagyok a stílus rajongója. Ha nálam ennyit ér, akkor a műfaj szerelmeseinél könnyen kiakadhat a számláló!
A hazai Thornwill kedvelői is próbálkozhatnak a lemezzel, meg gyakorlatilag bárki, mert ez egy bivalyerős alkotás!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
