Indonesia
Renovatio

(Szerzői • 2015)
Győr Sándor
2015. július 31.
0
Pontszám
7.5
Az orosz Indonesia zenekart Dmitry Levin (gitár) és Alexander Pekhtelev (basszus) alapította még 2007-ben. Ezidáig nyolc anyaguk (kislemezek, EP-k) jelent meg, a Bandcamp oldalukon mindet meg lehet hallgatni. (Nem tettem meg, csak bele-belefüleltem néhányba.) Jelen írás tárgya, a Renovatio c. két dalt tartalmazó EP-jük a hetedik a sorban.
Saját bevallásuk szerint alternatív és progresszív rock elegyet akartak játszani, de ez inkább a korai anyagokat jellemzi. Főképp az “alternatív” jelleg erős, inkább útkeresésnek nevezném azokat, bár meg kell hagyni, kidolgozott nótákról van szó. Nem egy esetén jutott eszembe, hogy nagyobb támogatással sláger lehetne.


2012-től némileg módosult a koncepció, s a határaikat feszegetve újabb elemeket (stoner, psychedelic, sludge, experimental rock) építettek a dalaikba, írják a facebook oldalukon. Tudja fene, biztos úgy van. Én azért még az industrial jelzőt is odabiggyeszteném, mert ipari hatás is van ebben a két dalban egy kisebb adag.
Annyit meg tudtam állapítani, hogy valóban szélesedett a zenei paletta, aminek eszköztárából válogat Dmitry (az infók alapján ő a fő dalszerző). Az biztos, hogy progosabb (mindkét értelemben) az irányvonal.

A Renovatio EP kapcsán én még némi filmzenei hatást is érzek. Jobban mondva, az insrumentális Grand Dramatic Overture-t akár valamilyen alkotás aláfestéseként is el tudom képzelni. Erről a szerzeményről olyanok jutottak eszembe párhuzamként, mint a Chroma Key, a Riverside, az OSI, de talán még a Lunatic Soul említése sem hülyeség.
Aztán van itt némi Dream Theater áthallás is, de ezt jelen esetben pozitívumként kell érteni.



A tíz perc fölötti címadóban sem találni klasszikus énektémákat, inkább afféle éteri női hangok, meg narráció adják azt az érzést, hogy itt nem klasszikus instrumentális darabról beszélünk. Ebben a dalban már jócskán előkerül a pszichedelia is, de talán nem állok távol az igazságtól, ha itt is filmzenei hatásokat vélek felfedezni. Viszont jó hír, hogy nem tudnék nagyon hasonlót sem említeni a szám kapcsán. A Fates Warning A Pleasant Shades of Gray c. alkotása talán nyomokban jelent némi párhuzamot, de ez inkább csak feltételezés, mintsem kijelentés.
Itt azért – főként a szólóknál – kibújik a metalos is a fiúkból.



Ahogy említettem, a zenekar magját a Dmitry Levin, Aleksander Pekhtelev duó adja, mellettük (session zenészként) Alexander Lupandin dobol. De számos vendég is részt vett a projektben: Daria Platova – vokál (Mother Earth), Dr.VIK – billentyűk, Nadezda Gulyaeva-Levchuk – hárfa, Andrey Bestolchenko – gitár, valamint Vitalii Pogosianduduk.

Az alig félórás anyag arra tökéletes, hogy ezentúl figyelemmel kísérjem a csapatot, mert ha a továbbiakban ezt a dalszerzői potenciált (értsd: nem esnek a “nagy progresszív” csapatokat sújtó betegségbe, azaz nem játszák túl a dalokat, érzik a határokat, értik, hogy a kevesebb, néha több, s a technika nem minden) kihasználva még inkább dalokat alkotnak, s visszatérnek a hagyományos ének alkalmazásához is. Azzal engem még jobban meg tudnának fogni.
Hexvessel Hexvessel
április 24.