Omega Diatribe. Sokakban ez a fogalom, mint Magyar Underground csillan fel, másokban botrányosan rossz érzéseket kelt. Maga a bandanév nem tudom, hogyan pattant ki a kreátorok agyából, viszont 2008-as születésük óta törekednek arra, hogy a metalcore, matek-metál, illetve egyéb, meg nem értett zenei stílusirányzatok leghátborzongatóbb elemeit ötvözzék egy jó ízlést romboló formációban. Saját definíciójuk zenéjükre az, hogy ‘Extreme Groove Metal’, ami nem biztos, hogy fedi a valóságot, ám maradjunk most ennyiben. Minden ellenérzés és megosztottság ellenére bátorkodtam összefirkantani egy, a lehető legjobban objektív észrevétel-sorozatot az új anyagukról, mely az Abstract Ritual nevet kapta atyjaitól.Design tekintetében a korong nagyon jól sikerült, bár a fényes, csillogó bevonat helyett én maradtam volna a matt verziónál… jobban kiemelné a lényeget. Amúgy is elég komplex a borító, de a csillogás kicsit rombolja az összképet. Hat szám kapott helyet a korongon, az utolsó egy, az első anyagukról átemelt nóta remixe. Nagyon igényes felvételt hallhatunk, jó kidolgozás, pontos és profi megszólalás leginkább a domináns. Ami nagyon erős a zenéjükben – legalábbis számomra – az irgalmatlanul sok Meshuggah-féle széttördelt tempó, melyet kellemesen elegyítettek a metalcore-ok jellemzőre hangolt gitárjaival. Sokszor az énekes, Geri úgy játszik a hangjával, mint Jonathan Davis annak idején a Korn fénykorában. Megint máshol a vad scream üvölt ránk. A basszus szintén több helyen a Meshuggah/Korn elemeket hivatott reprezentálni, ami végül is annyira nem nagy probléma.
Az anyagról összességében tudnék inkább nyilatkozni, mintsem tételekre bontva. Ennek fényében: vannak gyorsabb, illetve lassabb tételek is. A témák, megoldások roppant kreatívan vannak kidolgozva, nagyon szimpatikus volt a sok váltás, illetve hogy nem a legtipikusabb metalcore-os sablon szerint készült el, hanem inkább elemek fúziójaként írható le. Nagy hangsúlyt fektettek a megszólalásban a kissé idegen hatásra, bár lehet, ezt csak én vélem felfedezni benne, megjelenésük, illetve mondanivalójuk miatt. Itt kiemelném, hogy dalszövegeik nekem kifejezetten szimpatikusak, bár gyanítom, ez is azért van így, mert kölyökkorom óta foglalkozok a mindenféle gusztustalan idegen lényekkel, mind moziban/könyvben, mind valóságban, mint konteók. Nem a túlvilági oldalt, inkább a tudományos fantazmagóriák világát közelítik meg a srácok.
A teljes játékidő kicsit kevesebb, mint fél óra, szóval gyorsan átrágja magát az ember rajta. Én javasolnám, hogy több figyelmet szenteljünk a srácoknak, egyedi felfogásuk miatt már megéri szerintem. Ugyan nem vagyok nagy támogatója ennek a stílusirányzatnak, de optimálisan dolgoznak úgy Diatribe-ék, hogy az akár más körökben mozgóknak is elnyerje a tetszését. Mivel fenn van az egész TeCső-n, tessék meghallgatni, ám aki támogatni kívánja a zenekart, meg is várásolhatja és kirakhatja a vitrinbe.
Good job, guys!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
