Prop-metal.
Az meg mi?
Egy stílusmeghatározás, amit az olasz Kezia talált ki a saját maguk által játszott muzsikára. Ugyanis szerzeményeik, struktúrájukat tekintve progosak, de tele vannak poposan fogós, dallamos részekkel. Igazából fúziós zenét tolnak, melyben az elektronika simán megfér a swinggel…
A csapat még elég friss, lévén 2013-ben hozták létre. Bemutatkozó kiadványuk rá egy évre jelent meg, majd fölkarolta őket a logic(il)logic Records és idén májusban kézzel fogható formátumban is elérhetővé tette a 8 számos EP-t.
Ami játékidejét tekintve (35 perc) simán lehetne nagylemez is.
De nem az, úgyhogy szokásomhoz híven eltekintek a pontozásától.
Bár előfordulhat, hogy hamarosan számszerűsíteni is fogom a Kezia tudományát, hisz már javában írják az új dalokat egy majdan megjelenő teljes értékű albumhoz.
Melyet a „Mocskos Viszony” ismeretében már most várok!
Ezzel el is árultam, hogy tetszik a srácok zenéje.
Látatlanba csak tippelni tudok, de elég valószínű, hogy igényes a CD külleme.
A muzsika viszont egész biztosan az!
És rendkívül színes. Kb. annyira, mint a borítón látható festékpacák.
Rögtön a nyitó Before I Leave megkezdi a stílusok keverését, mind zene, mind ének ügyileg. Óhatatlanul beugrik a vokalista ténykedése kapcsán Gildenlöw Mester neve, de muzikális szempontból is érezni a Pain of Salvation (akik új lemezét már tűkön ülve várjuk, ugye, kedves progger társaim!?) hatását.
Az Ebola meg az olyan neo-prog alakulatokat juttatja eszembe, mint a Coheed and Cambria és társai. Gyakorlatilag az első két tétel alapján kijelenthető, hogy valóban van egy erős populáris éle a Kezia zenéjének. Bár minden slágeressége, fogóssága ellenére sem hiszem, hogy bekerülnének a kereskedelmi rádiók napi rotációjába. Legalábbis Magyarországon tutira nem… 🙁
Főleg, hogy a szövegeik sem átlagosak. Elég csak elolvasni a The Dirty Affair (Between Pelican and Bear) című nótáét. Ami reflektál a bugyuta szerelmes dalokra és nem szájbarágósan, de felhívja a figyelmet arra, hogy a szépségnek különböző típusai, megnyilvánulásai vannak.
A Barabba Son’s Song pedig abból a megfontolásból íródott, hogy Jézusra mindenki emlékszik, de Barabásról senki sem beszél…
Természetesen jellemző rájuk az ironikus, szatirikus, elvont fogalmazásmód, de szerintem nincs ezzel semmi gond!
Dalaikból árad a pozitív energia, mondhatni vidám zenét játszik a Kezia.
Nem méltatom őket tovább, tartalékolok a remélhetően jövőre megjelenő nagylemezre. Aki kedveli a rendhagyó, több műfajból táplálkozó prog. zenéket, nyomja meg a play gombot alább:
<a href=”http://keziaitaly.bandcamp.com/album/the-dirty-affair”>The Dirty Affair by Kezia</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
