Ezek után nem is annyira meglepő, hogy a
zenekar létezéséről halvány fogalmam sem volt mindaddig, amíg el nem ért hozzám a „Le Troubadour Necrophagéophile” 2005-ös demó 2015-ösített kazetta borítója és egy írott CD. – Na, ez aztán az igazi underground. S valóban. – Ha az egészet egész egyszerűen szeretném leírni pár rövid gondolatban, akkor valami hasonló meglepetés ért engem is, mint az előzőekben emp kollégát a Black Bleeding 2014-es, „A Bright Future” albumával kapcsolatban. Az első sokk után – 2015-ben egy bézs színű papírra nyomtatott kazettaborító, s kézzel feliratozott CD – kellemes meglepetésben lesz része az embernek.
Ahogy arra már az előzőekből számítani lehetett, itt bizony egy a velejéig romlott és rothadt old-school death metal „anyaggal” lesz dolgunk. – Én mondom, azt a cirka pár évet (egészen pontosan 10!) pedig észre sem lehet venni. – A korai demót idéző remekmű még meg lett fejelve egy intróval. – Azt csak halkan jegyzem meg, hogy még csak elképzelni sem tudom azt, hogy egy underground kiadónak mit is adhat egy 10 éves demó újrakiadása. – Valószínűleg nem vagyok ezzel egyedül. – Ha csak nem egy új album van a láthatáron…
A zene? A korong hallgatása közben nyugodt szívvel konstatálhatja bárki, hogy ez az album, demó, vagy akármi köröket ráver a mostani old-school death metal hordákra. Mondjuk, ha nem is a rajta lévő teljesítményt illetően, hanem sokkalta inkább hangulatában. – A hangzás ráadásul oly’ annyira meg van fertőzve pestissel, annyira mocskos, hogy felér az unalomig – és sokszor az általam is – sokszor magasztalt HM-2-es hangzással.
Szövegvilágát tekintve csak a már jól „megszokott”
témák kerültek terítékre: kínzás, vér és furcsa szexuális aberrációk. – Ha meg már úgy is beteg világban élünk és mondjuk a zene hallgatása közben egyszerre több dolgot is szoktunk csinálni, akkor ide szabadidős tevékenységnek tudom ajánlani a könyvforgatást, mégpedig Guillaume Apollinaire Tizenegyezer vesszőjét. – Persze lehet, csak velem van a baj, de ez a zene annyira mocskos, romlott és trágár, mint a már oly’ sokak által dicsőített/rettegett regény. – Valójában maga az Ossuaire által életre keltett muzsika nyersessége, puritánsága miatt is működik igazán.Így a végére pedig csak azt tudom mondani, hogy aki „bevállalja” a zenekart nem fog csalódni. – Ígérem, hogy működni fog, s nem csak egyszeri hallgatást feltételez.
10/10
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
