Astarot egy női démon, a pokol egyik örököse. A kérdések nagy megválaszolója, a tarot kártya névadója. Nagyon nagy hatalommal bíró entitás, megvilágosító erő. A mexikói egy személyes kommandó ezt a fedőnevet találta ármányos tevékenységéhez. Bűntársnak pedig Tortured-et választotta (Abysmal Depths, Suicidal Years), hogy hangja is legyen a projectnek. Összesen négy lemez jelent meg eddig a név alatt, több kiadónál, és az alapján, amit most hallottam, egészen biztos, hogy a többire is kíváncsi leszek.
A borítóhoz passzoló madárhangokkal, és atmoszférikus szintetizátorral indul a korong, és bíztam benne, hogy ez a világ valamennyire meg is marad a későbbiekben. Nem kell sokat várnunk a torokgyilkos acsarkodásra sem. Sok visszhang, és távolra kevert megszólalás. Passzol, nagyon passzol. Itt a Negura Bunget rémlett fel. Aztán a dolgok nagyon érdekesen alakultak. Gitárt még a másodjára érkező Chapter II – Nacer, perecer y renacerben sem hallani. Ekkor támadt a gyanúm, hogy itt talán egy torzítómentes black metal lemezt fogunk hallani? Annak idején az Ajattara próbálkozott ilyennel, igaz, őnáluk nem csak a torz gitár hiányzott, hanem teljes egészében akusztikus megszólalás volt bevetve. Az a lemez nagyon tetszett, és sokakkal ellentétben én nem tartottam döglött ötletnek. Visszatérve az Astartothoz, a címadó nótában végülis bedörren a gitár is, de nem dominánsan, a prímet a szintetizátor és a beteg károgás viszi továbbra is. A negyedik dal például egy az egyben szintetizátor – dob kettőssel indul (Chapter IV – Autumn). Nagyon bizarr, sötét és vészjósló. Olyan, mint valami Roman Polanski film aláfestő zenéje. Közben ciripelnek a prücskök, majd Tortured farkasüvölt. Mire beindul egy lassabb blast ütemezésű black metal, ahol a gitárt igazából csak sejteni lehet.
Az egyik legerősebb darabja az As Leaves Fallsnak az ötödik Chapter V – The Birdsong. 5:39-nél a gitár nagyon támaszt. A visszhang varázsol, és a néha előforduló betorzulás – bereccsenés sem zökkent ki. Sufnituning, na…
A másik dal, ami nagyon megfogott még, az az ezután következő Chapter VI – Despair. Emelkedett harmoniamenetek, halálkántálás, visszafogott dobtémák, igazi túlvilági vért könnyezően öngyilkos hangulat. A végére marad pár olyan dal, ami viszont egy kicsit ki is fullasztja a lemezt. Ennek ellenére a magas pontszám garantált volt már ekkorra. Majdnem 10.
A Satanath 1000 darabban limitálta a kiadást. Mondanom sem kell, hogy Gonzalo GB „Astarot” saját „stúdiójában” készültek a felvételek, saját maszterrel.
Összefoglalva a névválasztás tökéletes, ez a zene egészen egyszerűen démoni. A hangzás pont elég ahhoz, hogy minden átélhető legyen, a gépdob sem zavaró, ma már megszokott jelenségnek nevezhető. A hangnemváltások bár monotonak, nem fapadosak. Zavaró mivoltuk egyfajta elborult légkört húz az anyagra, ami mögül villogó zöld szemekkel, hegyes csöcsökkel férfihangon kántál a női démon. Ellenpontozásnak ott vannak a madarak, a tücsök, az eső, és időnként a teljesen letisztult ambient megoldások. Vékony határmezsgyén mozog ez a mű, és komoly izgalmat okozott a hallgatása. Egyfajta drukk volt bennem, hogy maradjon végig ilyen jó, tartson ki a szufla, és azt kell mondjam, hogy ez megtörtént. Ezek a művek könnyen átcsapnak tragikomikumba. Eleve a károgás is az a fajta műfaj, ahol könnyű az elcsúszás.
Itt viszont nincs hiba, minden a célt szolgálja. Erről a zenéről le van rágva minden felesleges sallang, csak egyvalami dominál: a légkör, és minden ennek van alárendelve. Félelmetes és gyönyörű egyszerre.
<a href=”http://astarot.bandcamp.com/album/as-leaves-fall”>As Leaves Fall by Astarot</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
