Excimer
Thrash from Fire

Ki hitte volna, de a világ legváratlanabb helyeiről érkező muzsikákba is beleakadhat az ember, ha kellően nyitott az új bandákra és él benne a felfedezők olthatatlan szomja. Én épp egy ilyen neten tett felfedező korút alatt akadtam rá a Nagy Sándor városából származó Excimerre. Félreértés ne essék, az Excimer és az Exciter közötti hirtelen hasonlóság a legteljesebb mértékben a véletlen műve, előbbinek ugyanis semmi köze nincs a legendás kanadai speed metal fogathoz.
Az öt metal mániás fickó alkotta thrash-t játszó Excimer lemezét a német Witches Brew kiadó tavaly jelentette meg egy 700 példányszámra limitált CD-n, viszont ezt megelőzően 2014-ben a csapat merő szívjóságból ingyenesen letölthetővé tette az anyagot. A CD változat, hogy némileg többet nyújtson, mint a digitális, két további bónusz nótával kiegészülve került forgalomba, többek között a 2013-ban a csapat kislemezén is helyet kapott kiadott Red Planet című zúzdával. A Red Planet már csak azért is érdekes, mert a szövegvilága egy az egyben a sokak által imádott Doom című PC játékkal foglalkozik.
 

Bár a lemezcím és a valószínűleg vízfestékkel készült nagyon alapvető borító sokat sejtet, a muzsika nem kifejezetten az ehhez hasonló vizuális világ mentén kirajzolódó alkoholgőzös thrash csapatok irányát követi, annál valamivel durvább, nyersebb csapásvonalat képvisel. A vokálok abszolút nyersebbek, durvábbak, mint a említett bandáknál megszokott. Ha dimenzionálni szeretném, akkor valahol Angelripper és a korai Mille Petrozza-féle durvulatban helyezném el őket, egy jó adag deathes ráhatást hozzátéve az összképhez.
A zene azonban korántsem olyan súlyos, mint ahogyan az a frontember torkából áradó hanghullámokból sejthető lenne. Sokkal inkább fogósnak, dallamosnak érzékelhetőek a szerzemények, itt nem a sok helyről megszokott blast beates dobhártyarepesztéssel találkozik a mezei thrasher.
A teuton irányból érkező riffeket egy-egy betét vagy szóló ügyesen ötvözi az amerikai színtérről ismert főbb jellegzetességekkel, de úgy, hogy közben sokkal inkább a német irányzat képviselőihez hasonlít. Számomra egyértelműen a korai Kreator világához áll a legközelebb, így biztos vagyok benne, hogy a német óriás hívei nagy örömüket lelik majd a Thrash from Fire-ben. Mindez nem lehet véletlen, hiszen a Cry War című tétel lényegében egy feldolgozás nóta az említett német titántól.
 

A bónusz dalokkal kiegészített közel 50 perces CD thrashcsokor a lehető legkisebb mértékben sem vádolható pózerkedéssel vagy túltolt polírozottsággal. Sőt, mi több, hangzásának tökéletlensége éppenséggel a Thrash from Fire bája, még akkor is, ha az éppen nem előny. Túl sok mondanivalót nem hordoz magában (pusztíts, ölj, halj ki…) de én ezt a legkevésbé sem várom el a borítón bemutatott grafika után.
 

Zárszóként még meggyezném, hogy az értékelésben feltüntetett pontszám ne a középszerűség posványára engedjen következtetni. Ha nagyobb összeget lennének képesek a zenére fordítani – ami valljuk be, a legtöbb harmadik világbeli földalatti banda esetében lehetetlen – akkor egészen biztosan megérdemelne még egyel magasabb pontszámot, mert az itt bemutatott zenei anyag igen csak élvezetes, sokszor meghallgatható. Ha valami, hát akkor ez egy igazi underground szörnyeteg!