Ismét játékba lendültek az oroszok! Két évvel az igen jól sikerült Boiling Point után megérkezett a folytatás, azaz a Druknroll 4. albuma, In the Game címmel. E rövid tényközlést követően kb. ugyanazokat le tudnám írni, mint az előző lemez esetében. Megmaradtak az anyanyelv használatánál, viszont a záró dal ismét angol szöveget kapott. Az egyszerűség kedvéért ezúttal is az angol címeket tüntetem fel. A felállásban történt némi változás, megfogyatkozott a csapat, 2013-ban távozott az ütősük, azóta programozott dobbal operálnak, amit a szólógitárosuk kezel. Szóval jelenleg trióban nyomul a banda, de ezt leszámítva minden nagyjából ugyanúgy megy tovább. A stílusukat sem reformálták meg, maradt a melodic death Soilwork, Scar Symmetry által képviselt hajtása. Ergo nem vegytiszta MDM ez, hanem egy váltott vokállal előadott korszerű fémötvözet. Ha csak dallamos éneket alkalmaznának, akkor modern heavy metalnak titulálhatnánk őket. Az elég gyakran felbukkanó hörgés, morgás, acsarkodás miatt viszont kap egy kis extrém ízt a produkció.
A külsőségekre nem adtak túl sokat, bár a borító a maga egyszerűségével elég szájbarágósra sikeredett. A négy oldalas booklet csupán a szövegeket tartalmazza, természetesen oroszul, úgyhogy sajnos nem értek belőlük egy kukkot sem. Mondjuk az kicsit vicces, hogy még az utolsó, angolul megszólaló Tears szövege is ruszkiul van papírra vetve…
Tehát úgy tűnik alapvetően a hazai piacot célozzák meg a srácok kiadványaikkal.
A korong játékideje optimális, 10 szám 44 percben.
A The Wolf ideális kezdőnóta, lendületes darab, melyben az extrém vokál dominál. A gépdob sem zavaró, egyrészt nem érezni művibbnek a stílusban elterjedt, akusztikus dobon feljátszott, aztán agyontriggerelt soundnál, másrészt a szintetizátor gyakori jelenléte ugyancsak ráerősít a mechanikus hangzásra. Az Abyss még a farkastámadásnál is fogósabb tétel, melyben az akusztikus gitár hangja is felcsendül, igaz még csak statiszta szerepkörben. Nyilván az orosz nyelv tehet róla, de több szerzemény kórusai, refrénjei kapcsán érzek egy bizonyos „mozgalmi dal” fílinget. Szinte magam elé vizionálok sok-sok kisdobos és úttörő pajtást, akik szent meggyőződéssel éneklik ezeket a „harcba hívó” sorokat. Talán a Below refrénje a „leghimnikusabb”, legmagasztosabb. A My Role akusztikus gitárra épül és egy kis műszimfós fűszerezést is kapott. A dal középrésze emlékezetes, egy frankó akusztikus témát egy röpke basszus, majd egy hosszabb gitárszóló követ. Extrém ének csak a végén hallható, 95%-ban tiszta/dallamos vokállal él benne pacsirtánk. A The Loop of World Creation szintén pofás darab, a mennydörgő basszus kiállásai igazán kedvemre valók! Sőt, az a röpke elektrós őrület is el lett találva. A címadó kórusa ismét a jól megszokott, heroikus vonalat képviseli. Már az előző lemezüknél is érezni lehetett egyfajta teátrális hangvételt, ami nagyrészt a szintetizátortémáknak volt köszönhető. Ez a friss CD esetében még erőteljesebb. A lemezt záró Tears az egyetlen angol nyelvű szerzemény, melyben egy ismeretlen vendégénekesnő is besegít. Érdekes módon engem a Paradise Lost dolgaira emlékeztet leginkább ez a nóta. Még a vokalista orgánuma, stílusa is Nick Holmes-t idézi.
Összességében korrekt lemezt tett le újfent az asztalra a Druknroll. Viszont egy fokkal erősebbnek érzem a Boiling Point-ot, ezért most be kell érniük hét ponttal.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
