Azt hiszem, az Abhoth az első montenegrói formáció, amelyet utamba sodort a sors. Nekem Montenegróról a csodálatos tájak, gyönyörű hegyek lábánál fekvő városok, tavak képe sejlik fel az utazási irodák plakátjairól, a metal zene kevésbé. Márpedig a death metal Montenegró fővárosában, Podgoricán is megtalálható, bizonyíték erre a zenekar nevét viselő háromszámos EP.
Több forrásból is ismerős lehet az Abhoth név. Létezett ugyan egy svéd Abhoth zenekar is, akik szintén death metalt játszottak, a Lovecraft rajongók azonban a Cthulhu-mítosz kapcsán azonosítják majd e nevet egy nyálkás, ragadós szörnymasszával, aki a Külső Istenek csoportjába tartozik, és a Tisztátalanság Forrásának is nevezik. Társasjáték fanatikusok pedig kapásból az Arkham Horror játékkal hozzák majd összefüggésbe. Hogy még pár sor erejéig a szörnynél maradjunk, az ismertető tárgyát képező kislemez borítóján is maga Abhoth látható, de a hatás kedvéért hadd illusztráljam a félelmetes szörnyet egy találóbb képpel, a Lovecraft világból.
Kiapaszthatatlan egyébként a Cthulhu vonzáskörébe tartozó történetek forrása, de ki tudja, talán Montenegró partjainak közelében időnként fel-feltűnik a rettegett Nagy Öreg Isten. No de elég az előjátékból, térjünk rá a zenére.
Az atmoszférikus megnevezés itt mindössze annyit tesz, hogy a trió (azóta már hatan vannak) bátran használja a szintit a súlyos death metal tételekben. Sajnos nem a rettegést fokozó hangulatkontúr kirajzolásáról van szó, hanem az (ál)szimfonikus zenekarok révén ismert sekélyes szintifutam nevű jelenségről. Márpedig a Cthulhu nem lakozik sekély vizekben. Ezért a tematika szinte semennyire nem hat ki a zenére. Nem szeretném nagyon lehúzni a bandát, mert érzékkel előadott, tisztességes death metal muzsika hallható a CD-n, ahol arányosan, szépen hallani mindent, súlyos riffeket sorakoztatnak fel a többnyire középtempóban, kétlábdob-kerekeken gördülő szerzeményekben, de sokat ront az összképen a kommersz irányba mutató szintiszőnyeg. Az ízléstelenség szerencsére nem üti fel a fejét, ami azt jelenti, hogy a death metal élnek is van lehetősége kidomborodni. A lassúbb kezdés szimpatikus, jó gitártémával indítanak, de hamar kiderül, hogy javarészt másodlagos riffeken kívül egyelőre nem tudnak mást előhúzni a kalapból, noha amit eljátszanak, azt korrektül teszik. A hosszabb The Enemy of All That Lives-ben is éppen ugyanez a helyzet: többnyire jól megdörrenő, erőteljes, de ezzel együtt felejtős riffeket hallunk, a (nemkívánatos) dallamokat pedig továbbra is a szinti produkálja, bár nem arcbamászóan. A valamivel lassúbb zárótétel a három közül a legjobb darab. Itt a bőgőnek is kiemelt szerep jutott, a dallamok is fogósabbak, meggyőzőbbek, csakúgy, mint a gitártémák, és amikor rákapcsolnak, a sodrás hatóereje is nagyobb. Az atmoszférikus jelzőt viszont nem szívesen használom, mert éppenséggel semmilyen átfogó hangulat nem telepszik az anyagra, holott a szónak ezt kellene jelentenie.
Összességében bemutatkozásnak megteszi, és akit a kissé mázos aláfestés sem zavar, nálam biztosan többre fogja értékelni a kislemezt. Mindenesetre a csapat mutat potenciált, végtére ez egy 2014-es EP, a felállás azóta lényegesen módosult, ezért reménykedem, hogy legközelebb a Cthulhu-mítosz ápolásához méltóbb koronggal rukkolnak elő.
<a href=”http://satanath.bandcamp.com/album/sat091-abhoth-abhoth-ep-2014″>SAT091: Abhoth – Abhoth [ep] (2014) by Satanath Records</a>
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
