Kiju
demo(n)cracy

(2005)

Győr Sándor

2007. április 25.

0

Pontszám

7

Az olasz Kiju a thrasht tűzte a zászlajára, annak is a Machine Head Burn My Eyes/The more things change… féle változatát. Aztán a lemezt hallgatva beugrott még a Sepu is itt-ott, a Chaos/Roots időkből.

Ezek után lehet persze arra gondolni, hogy az öttagú banda kópiacsapat, csakhogy ez nem lenne igaz.

Az említett nagyok neve nem konkrét nóták alapján ugrik be, de azért bizonyos riffek, dallamok miatt érzem őket hasonlónak. Hiányolok egy kis egyéni (esetleg olaszos) ízt a dalokból.

Szó se róla, ügyesen keverik a kártyát és jól megírták a lemez anyagát is. A hangzásra pedig végképp nem lehet panasz, ritka bika lett. Ez a második lemeze az öttagú bandának és nem a legfrissebb, 2005-ös anyag. Ettől függetlenül megvannak a maga értékei.



Az albumon összesen egy tucat dal található és szerencsére sikerült elég változatos lemezanyagot összehozniuk.

A kettes Inside pl. az emlékezettes énektéma miatt ragad meg, talán ezzel lehet a legkönnyebben megbarátkozni.

A disappear-ben szintén az ének az, ami elsőre utat talált hozzám, Vitto hangja elég könnyen felismerhető, főleg a dallamos énektémáknál. Nekem legalábbis nem ugrik be senki, akinek hasonló lenne. (Talán itt érezhető a származásuk…) Azt hiszem, azok a nóták sikerültek igazán jóra, ahol Vitto mer dallamosan is énekelni. A durvulatra vágyóknak viszont tudom ajánlani, hogy nyolcadik surf diesellel kezdjék az ismerkedést, mert bár a refrén táján becsúszik némi tiszta énekhang is, a dal szűk három percben lecsavarja a gyanútlan hallgató fejét. (Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy élőben milyen energiák szabadulnak fel?)
A dobos Ghizzo-t illeti még külön dícséret, nagyon ötletesen, húzósan üt. Mondjuk nekem nem egészen tiszta a dobos kérdés, mivel Ő nem a banda tagja, csak stúdiózenészként működött közre. A gitárosoknál különösebb kiemelnivalót nem találtam, amit nyomnak azt korrektül teszik. A basszer szépen részt vesz az alapozásban.
A lemez végén helyet kapott két bónusz dal is, amelyek igencsak jól sikerültek. A VI egy kellemes instrumentális darab, a dog pedig illeszkedik a lemez anyagához, bár ebben inkább a dallamos ének dominál. Nem teljesen értem mi volt a célja, hogy ezek így kerültek lemezre, de mindenesetre kár lett volna lehagyni bármelyiket is.



Összességében egy erőteljes thrash brigádot ismertem meg, akik tudnak jó dalokat írni. Bár nem mondanám, hogy megújítják a műfajt, a stílus barátainak bátran merem ajánlani. azoknak meg pláne, akik a bevezetőben említett bandák és albumok bűvkörében élnek.