![](https://www.femforgacs.hu/wp-content/uploads/2021/01/anaal-nathrakh-54ecd333a60d3.png)
Talán nem kell ecsetelnem, de a 2020-as év valószínűleg mindenki számára nagy változásokat hozott az életében. A mindenre kiterjedő részletekbe természetesen most nem mennék bele, de abban már most megegyezhetünk, hogy felejthetetlen élmény volt. (Ki kinek szájíze szerint.) – Természetesen azért még sem kell mindent oly’ sötéten látni vagy láttatni, hiszen egy új, az elmúlt esztendőd tökéletesen leíró Anaal Nathrakh albummal lettünk gazdagabbak.
![](https://www.femforgacs.hu/wp-content/uploads/2021/01/anaal-nathrakh-4f93d79d97366-1024x576.jpg)
Az igazi és azóta is védjegyként működő jellegzetes esszenciáját a zenekar 2007-es keltezésű Hell Is Empty, and All the Devils Are Here albumán véltem felfedezni először. – Talán a klasszikusnak számító Shakespeare-i idézet, s az albumon megjelenő folyamatos dallamosságra való törekvés jelentette a fordulópontot. Hiszen itt a zenekarra jellemző összes zsáner elem: black/grind/industrial egyensúlyba került. – Valószínűleg Mick Kenney zeneszerzőként rájött arra, hogy az extremitás albumról-albumra haladva nem reprodukálható, ugyanis ha az ember eléri a csúcspontot és az ehhez használt eszközeit, már nincs hova továbblépni. De, ha az eddig már bejáratott vonalat tovább ötvözi egy mindenki számára az agyába vésődő dallamosabb főtémával, s csak tovább fűszerezi az elmúlt albumok esszenciájával, akkor szinte a végtelen lehetőségek tárháza nyílik meg alkotó szemei előtt. (Természetesen ez semmiféleképpen sem jelentheti azt, hogy az egyes nóták albumról albumra ne hasonlíthatnának egymásra, amiért a hallgatókban önkéntelenül is felmerül az önismétlés intézménye. – De hamis következtetéseket vonna le magában az is, aki ezután arra gondol, hogy ha már egy Anaal Nathrakh nótát hallott, akkor máris hallotta az összest.)
![](https://www.femforgacs.hu/wp-content/uploads/2021/01/anaal-nathrakh-4f93d79d97d11-1024x576.jpg)
Fontos leszögezni, hogy a szisztematikusan, albumról albumra felépített zenekari arculat mára már a legkevésbé sem vált ki az emberekből homlokráncolást, mint ahogyan a felböffenő apokaliptikus elemek mostanra már jól elvárt védjegyként jelennek meg. No, de ha már egy újabb opussal lettünk gazdagabbak fussunk is egy laza kört az album körül. A mindent elnyelő semmivel, a nihillel szemben mi egyértelműen a megvilágosodást aposztrofálhatnánk, mint egyetlen megoldást, de nem így az alkotók, akik csavartak egyet a koncepción, és végső döntésként csak a teljes elsötétülést tudják elfogadni. – Egy mindent leíró korrajz magáról az emberről, és a társadalomról. – Semmi reménykeltő, csak vészjósló nyitányok, fékevesztett tempók, eszement hörgés és károgás, valamint a soha ki nem fulladó duplázó. A címadó dal pedig kellően megteremti az album alaphangulatát. Minden elveszett. – S vele együtt mi is. – Akár csak a Libidinous (A Pig with Cocks in Its Eyes) nótánál. No, ez esetben viszont nem éppen a zenei megoldások miatt húzza fel az ember a szemöldökét, hanem a dalszöveget tekintve. – Ilyenkor komolyan szeretné az ember leginkább az alkotó(k) agyát kitenni egy hosszú anatómiai vizsgálatnak. Vajon mégis milyen képek jelenhetnek meg a születendő dalok írása közben?
Valószínűleg ezt a témát próbálja meg tovább boncolgatni a Create Art, Though the World May Perish tétel is, amely egyértelműen a zenekar ars poetica-jára utal, ahol a „Fiat Ars – Pereat Mundus” mondat sűrűn való ismételgetése – a klasszikus „Legyen igazság, még ha belepusztul is a világ!” egyértelmű kifordítása. Ami pedig a Beyond Words nótát illeti, ez az egyetlen egy olyan dal az Endarkenment albumról, amely megoldásaiban bármely más korábbi Anaal Nathrakh korongon elfért volna.
Kétség nem férhet hozzá, a zenekar rajongói számára ez a lemez lesz a 2020-a s év tökéletes zenei lenyomata. A refrének szinte minden eddiginél dallamosabbra sikerültek, bár még ezek ellenére sem könnyen befogadható a korong egy átlagos hallgató számára. Aki viszont szereti a kihívásokban és különös hangulati elemekben bővelkedő albumokat, továbbá kellő alázattal fogadja be a zenei extrémitást, az garantáltan jól fog szórakozni a Dave Hunt és Mick Kenney nevével fémjelzett korongon. (Bár utóbbira kissé orrolok, mert mintha kissé több időt szánna a Make Them Die Slowly hobbi zenekarára.)
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Nem egyszerű zene nem egyszerű emberektől. Kell némi „előképzettség” és jó adag befogadóképesség is hozzá. 🙂
🙂 Jó cikk, jó lemez 🙂
Bevallom férfiasan, hogy nem minden Anaal Natrakh albummal sikerült megbirkóznom. Volt, amit a mai napig nem bírtam végighallgatni. Ahogy zekéjükbe elkezdtek belopakodni a dallamos, emészthető részek, énekhang, úgy kezdtem én is megkedvelni a bandát. Véleményem szerint, a 2020 év egyik legemlékezetesebb lemeze lett. Nagyon könnyen célba is talált a rajongóknál, hiszen eléggé aktuálpolitikai lecsengése volt. Könnyen átérezhető mottókkal, mint a” disagreement is treason” (amit azóta én is szívesen használok:-D)!