Mostanában az Extreme Deformity körül sok a hírverés, holott már mikor volt 1990? A szombathelyi, egykori death metal csapat soha nem élvezett ekkora materiális megbecsülést, éppen ezért is volt szükség az Infernal feljavított kiadására, melyben a Neverheard Distro segítette a szebb időket is megélt hordát. Egy Pungent Stench dal illetve kislemez címéről nevezték el magukat és a remasterizált méltó pótlásra felkerült az Extreme Deformity című demó is, amely gyakorlatilag egy próbatermi felvétel. A sors fintora, hogy később a Bertalan testvérek hozták létre 1995-ben a Strong Deformity-t, amit már többen ismerhetünk, hiszen a 96-os A Fájdalom Hatalma a Fear Factory, Meshuggah, Pantera, Machine Head jóféle hazai átírata volt (no meg gyerekkori emlék), később a srácok elcsúsztak (elektró pop jellegű koncepció és némi emészthető metalcore), ma már azt se tudom pontosan mit játszanak, leginkább semmit; 2003 óta csend és nyugalom… Visszatérve az eredeti 1993-as Infernal anyagra; csak kazettán jelent meg az LMS Recordsnál (ennek a kiadónak akkoriban pozicíója volt hazai téren), csak úgy mint a Jeanne Dark demó is, melynek megint csak komoly szerepe volt abban, hogy így alakult a szombathelyi tagság helyzete. Az eredeti felállás: Bertalan Zsolt – gitár, Tóth Csaba – basszus, Kalmár András – ének és végül a másik Bertalan testvér; Balázs – dobok. Tudom kicsit száraz ez a bemutatás és túlságosan is tényszerű, de szükségesnek érzem, hogy aki eddig nem ismerte, az tudja hova tenni ezt a méltatlanul feledésbe merült hazai keményzenei vonalat is valamennyire. Na, de lássuk a zenét…
Természetesen vállveregetés jár ezért az egészért a Neverheard Distro-s Balázsnak, hogy önerőből (vagy olyasmiből) így meg tudta oldani, hiszen végre elérhető az anyag, olyanok is megvehetik, akik eddig nem ismerték vagy mp3-ban hallgatták, esetleg megvan nekik az eredeti egykori kazetta… A kiadvány minősége nemzetközi szintű – így néz ki a dolog – a borítóért és bookletért Simon Krisztián a felelős a Conmfused Productions-től, s annak ellenére is hogy szerzői kiadásban jelent meg, de ennek is megvan a maga oka, aki ismeri a hazai Artistjus helyzetet. Aminek külőn örültem, az a hangzás; kazettáról így bedigitalizálni és kikeverni úgy, hogy nem vált plasztikká az egész, külőn feladat lehetett – Dombi Bertalan tette a dolgát tudása szerint! Csupán a lemez végére felkerülő demón érződik, hogy csodát nem lehet semmivel sem tenni, de az amúgy is egy próbatermi felvétel – mellesleg ezen leginkább az energikus death-thrasht érzem, míg magán a nagylemezen a korai Fear Factory stílusjegyeit, de megemlíthetném a Benediction, Gorefest, Napalm Death ízeit is. Furcsa hallani, hogy ezekben az időkben már ilyen szintű muzsikák működtek idehaza a rendszerváltás után nem sokkal. Sajnálatos, hogy a magyar fémzenei történelem olyan nevekről emlékezik csak meg, mint a Pokolgép, Ossian, Omen… holott már abban az időkben is voltak minőségi csapatok, csak valahogy ezek csak a szűk undergroundban tudtak érvényesülni, támogatás nélkül pedig mind miszlikre hullott, ezért is tisztelendő az NHD kezdeményezése, hiszen az Extreme Deformity előtt az Unfit Ass-t tette elérhetővé. Visszatérve a szombathelyi egykori fiatalok muzsikájára, a fővárosi Subject ’92-es Nihilistic Perspective hasonló, illetve évekkel később a szintén budapesti Intense (illetve az a formáció, amelyből lettek; Intense Agonizing a 94-es Beginning of the End lemezük hatalmas, de csak kazettán jött ki – érdemes lenne rájuk is felfigyelni!), ahogy megemlíthető még két hasonszörű hazai horda neve is; Life Discussion illetve a Monastery – volt ám nekünk múltunk, csak mi nem nagyon tudunk róla…
Így a végére az ember nehéz helyzetbe kerül, hiszen hogyan is értékeljen egy ennyire úgymond kultikus és hiánypótló anyagot, ha a jelenhez állítom a mércét, akkor bizony talán egy erős 7-essel végeznének, ha pedig ahhoz, mikor ez a lemez valósan megszületett? Nos, akkor maximális pontot lennék rá kénytelen adni, de amúgy ez az egész annyira abszurd, hogy értékeljünk egy ilyen terméket? Csak jól lehet, szóval marad a 10-es, melyben vajmi kevés jószívűség van, elismerés és tisztelgés annál több!
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
