A Csaba (ének, basszusgitár), Feri (gitár) és Killer Miller, azaz Attis (dob) felállású csapat a Burning Full Throttle romjain alakult idén májusban, vagy talán nem is ez a helyes kifejezés. Talán jobban tükrözi a valóságot, hogy a Muddy Roots a BFT egyfajta mutációja, vagy még inkább reinkarnációja lett.
A különbségek nem túl nagyok, ami a névváltozáson túl szembeötlő lehet, az a trió felállás, vagyis Badarász Béci távozása (na jó, igazából csak a keverő túloldalára állt, hangsúlyozták is a srácok, hogy a barátság megmaradt).
Nem feltétlenül nevezném tehát új csapatnak a MR-t. Ha szeretted a BFT-t (én kifejezetten) vagy a desert rock és a fuzz közel áll hozzád, akkor a nyolc tételes Wings on my Back-kel nem tévedhetsz.
Nekem mondjuk még hiányoznak kicsit a korábban megszokott, elszállósabb, utazósabb témák, dalok, bár a nyitó Angel témázgatása még pont ezt a vonalat erősíti. Az alig kétperces instrumentális bevezető megalapozza a hangulatot. Lelazít, hogy rá tudj hangolódni az előtted álló hét dalra.
A másodikként érkező Firestorm aztán a címéhez méltóan robog át rajtunk. Direkt darab, itt-ott ősrock hangulatokkal. Valami tüzes szöveges klipet simán el tudok rá képzelni.
A címadó dalban a ‘60-as és ‘70-es évek hagyományos rockját érzem, a végén pedig szinte révületbe eshetünk, úgy sulykolják azt a riffet. Ezt követően szinte észrevétlenül robog át rajtunk a könnyedebb húrokat pengető, már-már táncolható (na jó, ahhoz azért gyors) Lend Me!
Az abszolút kedvenc címet a már ismerős, ha jól emlékszem, a BFT időkből származó vagy az arra az időre nagyon utaló Goddes Waitress, amit a lemez legerősebb tételének tartok. Ezzel mutatkozott be a banda még májusban. Ennek a refrénje is nagyjából azonnal hat. Koncertnóta a javából.
Ezen kívül a Woodoo Garden is ismerős lehet, anno már a Dürerben is játszottak néhány éve (2016-ban, ha egész pontos akarok lenni) a Stoned Jesus aktuális fellépése köré szervezett kvázi mini fesztiválon. Már ott is tetszett.
Igazság szerint (legalábbis egyelőre még) nem kapott el annyira a lemez, mint a két BFT album, bár az is igaz, hogy azokon voltak azonnal ható dalok, a Wings on my Back esetében valamiért a többszöri hallgatás hozza meg azt a jóleső érzést, hogy igen, ez megint nekem szól. A trió felállás miatt direktebb lett a hangzás, nyilván mást kíván az egy gitáros felállás a ritmusszekciótól. Azt mindenképp érdemesnek tartom megemlíteni, hogy Csabi bőgőzésén azért hallani vélem a gitáros múltját, ami kimondottan jót tett a daloknak. A feszesség meg eddig is a banda sajátja, mi több védjegye volt, ezt ráadásul azzal is bizonyítják, hogy az anyagot élőben rögzítették a Shaman Smoke Studio-ban.
A lemez tehát folytatás és egy új kezdet is egyben. Én még a kiválóan sikerült borítót emelném ki, ami – fogalmazzunk így – családi vállalkozában készült, hisz a gitáros Molnár Feri lánya készítette.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
