Aebsence lemezbemutató az EiLEMA-val a Kék YUK-ban (2023.02.24.)

Az Aebsence-ről nem tudok elfogultság nélkül nyilatkozni, így ez a beszámoló sem lesz objektív – bár igyekszem. (Ja, és az EiLEMA-ról sem.)

Kezdjük ott, ahol a decemberi koncertnél befejeztem. Akkor egyetlen hiányérzetem volt csak, mégpedig a demós időkből való, első lemezes Domestic Orders Only-t hiányoltam. Na, itt megkaptam, de ne szaladjunk ennyire előre! 

Szóval kezdjük ott, hogy hihetetlen, hogy egy ilyen kultikus banda tavaly rám bízta, hogy segítsem őket a promóban. Azt hiszem jól sikerült, legalábbis a visszajelzések azt mutatják. Ezeknek köszönhetően készült CD is, amire az első lemez óta nem volt példa náluk. És ez remek időzítéssel a lemezbemutatóra készült el, ott tudták először megvásárolni a rajongók. Szóval megadták a módját! 

Fotó: Uzseka Norbert, HammerWorld / UNfoto
https://www.facebook.com/UNfoto2112

A lemezbemutató ezeken túl azért is volt még számomra fontos, mert Emma lányom első koncertje is volt. Természetesen nagy volt a várakozás, a mindkét zenekarnak köszi, hogy még emlékezetesebbé tették ezt számára! Pár éve (2019 januárjában) már volt egy hasonló esemény, ahol (majdnem) ugyanebben a felállásban ugyanitt lépett fel az Aebsence és az akkor még Amáliák néven futó, mára EiLEMA néven zenélő rhythm & grunge csapat. Azt akkor kihagytam sajnos, a mostani koncert bizonyította, hogy kár volt.

De térjünk  tárgyra. Az EiLEMA az egyik hazai kedvencem, a 2021-es Attracted To Light lemezük annyira jól sikerült, hogymég most is tud újat mutatni. Nem titok, kedvenc stílusomban alkotnak Ivánék, akiket jó rég óta követek, de élőben most sikerült először hallanom a dalokat. Már a kezdés előtt a beálláson elhangzó Alice In Chains dalrészlet alapján borítékolni mertem, hogy ez egy remek előadás lesz, és a banda ezt bizonyította is. A koncert gerincét nyilván a lemezes dalok adták, de ahogy azt már Iván a rádióműsorban is jelezte, voltak új dalok is. 

Fotó: Uzseka Norbert, HammerWorld / UNfoto
https://www.facebook.com/UNfoto2112

Hogy is mondjam, nem játszottak biztonsági játékot, hiszen rögtön egy új dallal nyitottak, a Fairytale után jöttek szépen sorban a kedvenceim a lemezről, a Butterfly-Morning Light-Gemini-Sleepy négyes szépen magával ragadott és láthatóan nem csak engem. A srácok is jól érezték magukat. A helyén volt itt minden, de az ezt követő eddig “unreleased” Palms of God sem ültette le a hangulatot, de persze a Molobo és pláne az utána következő klipes Mother esett igazán jól. A végére a szintén klipes The Worm Inside és a Take Wing EP-t záró Why tette fel a koronát a bulira. 

Némi átszerelés után jött az, amiért többen sok-sok kilométert tettek meg. Az Aebsence lemezbemutató azért nem gyakori, így sokan érezték, hogy vétek lenne kihagyni. Utólag azt kell mondjam, minden percét megérte. Mondjuk efelől szemernyi kétségem sem volt. 

Mivel a lemez promócióján túl a koncert hirdetésében is igyekeztem aktívan részt venni a finisben én is együtt izgultam a srácokkal. De szépen összegyűlt az úri közönség így minden adott volt az ünnepre, hiszen egy-egy Aebsence koncert ünnepi alkalomnak számít. Igaz, az utóbbi időben mintha felgyorsultak volna az események, hiszen a tavaly nyár óta ez már a harmadik fellépés volt. (…és ez még nem a vége, ha jók az infóim, de pszt!)

Fotók: Uzseka Norbert, HammerWorld / UNfoto
https://www.facebook.com/UNfoto2112

Szóval azt ugye lehetett tudni, hogy eljátszák a teljes új anyagot és persze a kötelezők sem maradhattak ki, így monstre bulira számíthattunk. Meg is kaptuk. Az eleje kicsit döcögősnek tűnt nekem, a Dürerben mintha lazábbak lettek volna Andrásék. Igaz, ott nem kizárólag a saját közönségüknek (mert bizony, van egy lojális és kitartó mag) játszottak – bár az vitathatatlan, hogy van közös halmaz az Ørdøg rajongóival. Nos, szóval az első negyedóra-húsz perc nekem ilyen tapogatózósnak tűnt, de a közönség ettől függetlenül az első pillanattól fogva egy emberként állt a csapat mellett. Nagy örömmel fogadtuk az Aebsence best of-ot, bármennyire is hülyén hangzik ez esetükben. 

A nyitányt az első két lemez, sőt az OLD demo egy-egy dala jelentette, s csak ezek után fordultunk rá igazából a lemezbemutatóra. Jöttek is az új lemez olyan remekbeszabott dalai, mint a Fekete anyag, az Akinél az ördög és a legnagyobb kedvencem, a 12 fáradt mozdulat. Meglepetésként az …is dead albumos Még azt mondják előadásához csatlakozott a dobos Gábor fia, Soma is némi perkával még különlegesebbé téve a dalt.

Fotók: Uzseka Norbert, HammerWorld / UNfoto
https://www.facebook.com/UNfoto2112

Péter nem vitte túlzásba a konferálásokat, de azért megtudtuk, hogy az Ábrándoknak gyilkosa a Doom, a Széles pedig a Baltás munkacímen futott. Azért láthatóan élvezték, hogy értő közönség előtt játszhattak, még úgy is, hogy a monstre koncert láthatóan nem kis erőpróba volt. Ennek ellenére – bár jól elviccelődtek, hogy ki mikor fejezte volna be a bulit – becsülettel végigtolták a 20 dalos setlistet. Sőt, igazság szerint én úgy éreztem, hogy a műsor második felére melegedtek be, és jöttek igazán bele, így számomra lendületesebbnek is tűntek az olyan dalok, mint a Széles vagy a Szép ellenségem

A program most a decemberi bulin hiányolt Domestic Orders Only-val zárult (ezért külön köszi srácok!), de nem nagyon kellett biztatni őket a ráadásra. Ebben a hármas lemez nyitódala, az elsőlemezes CountDawn mellé utolsóként az új album Egyetlen kimaradt dala (érted!?) hangzott el. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy bárki is hiányérzettel távozott és szerintem a zenekar is elégedett lehet. Én köszönök mindent és várom a (remélhetőleg nem is oly távoli) koncertet.

A fotókat nagyon köszönöm Uzseka Norbertnek (HammerWorld / UNfoto) https://www.facebook.com/UNfoto2112

Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.