Na, ez az, ahogy az underground életben tartja és mindig újabb lendületet ad a heavy metalnak, a számos, kiterjedt alműfajának! Nemrég elmentek a noTs újabb koncertjére, számítva arra, hogy előtte az Átok és utána a Manimal Inc., a megszólalásában hasonlóan zúzós, de stílusában kissé eltérő előadásával remek esténk lesz. Nem a halálba torzított gitárok, az azonos frekvenciákon összegerjedő, egymást elnyomó megannyi hangszer, a jól betanult kántálás és mozdulatok adják majd az élményt. Nagyon fontos persze a cselekmény, a szórakoztatás, az előadás maga, a koncepció is – ám ha ez ösztönös és a közönség is megérzi, mennyire őszinte, akkor működik igazán a zene és a koncert. Ezesetben minden klappolt, a tudatos dalokkal és az ösztönös megszólalással, üzenetekkel és előadásmóddal együtt. Igazából többet is kaptam, mint szórakoztatást. Noha a Manimal nem tudott fellépni (betegség miatt, nem egyszerű ún. férfinátha okán), mégis a Nyolcas Műhelyben töltöttem erős négy órát.

A – mondhatom – hagyományosan jó hangosítású bulin, először a számomra eddig ismeretlen Átok lépett fel. A bonyhádi banda 2021-ben alakult, első próbáit az év januárjában tartották, míg digitálisan megjelentetett Négy csapás című EP-jükre 2022. májusági kellett várni. Első videójukat a Don Gatto révén ismert Acélos Balázs és a 40K Video készítette velük. A csapat akkori felállása: Szakács “Heavy” Attilla – ének, Bodnár “Bogyó” Péter – gitár, Trucza Szabolcs – basszusgitár és Szűcs Tamás – dobok. Énekesük azóta kivált, ám a már legalább 15 éve magának gitározó Bogyó és a basszer Szabolcs, aki (Tamással együtt) sokéves színpadi rutinnal bír, átvette az éneket. A művelet egészen jól sikerült.

Jól időzítve a beállást is végigkísértem. Vártam, hogy hátha jobban megteleik a terem és igazán jól szórakoztam a behangoló riffeken és a beállásra eljátszott majdnem egész dallal. Az már látszott, hogy nem egy csikófogú csapat áll a színpadon. Az nyers thrash zenéről a világháló segítségével tájékozódtam előzetesen, ám a valóságban minden sokkal jobban megdörrent, mint azt előzetesen gondoltam. A hangolás, majd némi beszélgetés után a trió belecsapott a húrokba. A terem igen szellős közönségére utalva – noha érkeztek érdeklődők is, sok „mindig-itt-járó” arcot nem láttam – az énekes-basszer Trucza Szabolcs jó hangosan köszöntette a nagyérdeműt az Átok nyilvános próbáján. Ezután tömör hangorkánnal letaroltak minket valami elementáris, életszagú, régisulis jellegű thrash-sel. Hogyan is szemléltessem azoknak, akik – óvatlanul – távol maradtak? Mintha a klasszikus Venom jó tíz éven át visszavonultan csak UK-hard core-t hallgatott volna, aztán a színpadra lépve Tankard-feldolgozásokba kezdene. Na, ilyen volt: gyalázatosan szőrös és nyers, vastagtalpú cipővel odalépő zengő-bongó-kongó zene. Kihallatszott belőle minden ösztönösség, ami a két említett zenekart fénykorában jellemezte. Nem volt hát véltlen (ettől függetlenül raktam össze!) a basszer utazó Tankard felsője.

És noha a szövegek nem Juhász Gyula líráit idézték (miért is tennék?), sőt kifejezetten egyszerűek, azok kiválóan passzoltak a dalok ritmusához és a zene nyersességével párosulva valóban a rövid közlés eszközeként funkcionáltak. Jó koncerteken gyakran kapom el azt a pillanatot, amikor korábban ismeretlen dalokat már magam is együtt énekelnék – ez itt is így esett. A trió játéka eleve nem teszi lehetővé a lazsálást. Kaptunk persze rövid összekötőszöveget, néha némi öniróniát, de jellemzően a dalok üzenetéről hallottunk dalok, a horzsolós megszólalások apró szünetében. Arcunkba kaptuk a Jelen jellemzését, és egy olyan kort, amikor néhány éve sokan futottak a pénzük után (CHF), Félelemből formát öltött Látomásokat, Világképet Háborúkkal, azokat megvívó vagy belepusztuló Sereggel. A dob hangzása remek volt, az a rengetek, dalonkénti váltás, a sok felütés, blast beat és a szándékkal pergős-golyószórós hangzás jól kiegészült egyrészt a basszussal, másrészt a zömében inkább megpendülő ritmusjátékkal. A nótákban persze hallattunk tipikusan old-school, olykor már disszonáns szólókat is – én egészen a ’88-’92 között éreztem magamat, amikor már sokat ismertem a kontinentális thrash zenéből (is) de már beszűrődött az újabb stílusok változtató hatása is. S minthogy a csapatban a húrosok az énekesük nem is régi távozásával felvállalták, hogy párhuzamosan énekelnek, meglehetősen változatosan alakult az előadásmód. Nem volt egyszerű megfogalmaznom, de a rövid-tömör szövegeken túl felfedezni vélem az Átok másik jellegzetességét. A dalok szinte mindegyike valami rafinériával ér véget, építkezés a nóta során hallott ritmusváltásokból. A dob megszólalásáról a koncert végén beszélgettünk a mellettem állókkal. Gyakran kifejezetten ijesztően golyószórósan szólt a basszussal és a darálós riffekkel a ti-ti-ti-ti-tá x 2! Álltam elől, és amikor nem a két gitáros (mármint szóló/ritmus és basszer) néha sármosan slampos összhangját figyeltem (teszem hozzá, nagyon is passzol a zenéjükhöz!), akkor egészen elkomorodtam. A nótákat kegytelenül jól aláfestette ez a Szűcs Tamás-féle pergőtűz a dobok felől. Minthogy a nekem tetsző thrash(-alapú) zenében mindig keresem az értelmet, a társadalomra adott reflexiót, örülök amikor azt megtalálom. És ezek a szövegek ilyen előadással bizony nagyon elevenek, valósak, sőt néhány dal kifejezetten aktuális. Összefoglalva tehát: a fegyverropogást idéző mégis változatos dob, a darálós riffek és a sokszor az erőszak feltárásáról szóló, egyébként szimpla szövegek olyan komor képeket festenek a világunkról, hogy azt mosolyogva nem is lehetett hallgatni-nézni. A koncerten eljátszott dalok egy része a neten hozzáférhető, biztatom az olvasót a kutatásra.

A nóták az elhangzás sorrendjében: Halálod óráján / Menjen a sereg / Ne lőjj túl a célon / Félelem / Senki sem ért / Jelen / CHF / Látomás / Világkép / Átok / Háború – még pergőn eljátszva is jó hosszú műsor.

Már kétszer is szó esett a váltva éneklésről, s itt érdemes megjegyeznem, hogy a Szabolcs , egyszerre basszer/énekes/porondmester hangja olyan elementárisan szólt, a kántálásban nedvesen-fortyogón, a kiáltó beszédhangjától eltérőn, hogy ennek kidolgozásába érdemes lenne energiát fektetni. Ahogy a ritmusokat sorozó másik énekes, Péter száraz verselésébe is. Úgy vélem, ennek a felváltva éneklésnek bőven van még kifutása, remek ötlet a kényszerszülte megoldás, jól passzol az Átok zenéjéhez. Minthogy a csapat – old school-sága ellenére – nem tervez fizikai hanghordozókkal előállni, ezt majd a klipjeiken, netes hangzóanyagaikon lesz alkalmunk nyomon követni.  A koncert egy olyan dallal ért véget, aminek aktualitását az énekes külön kiemelte. Nem is a határinkhoz elég közel zajló háború okán, noha valamikor éppen a délszláv háború idején íródott. Ám annak egy újabb vetületében – és itt rejlik ennek a zenének az egyik titka, ahogy azonos sorok ölelnek fel élethelyzetek szerint eltérő utakat – az Átok a dalt egy barátjuknak ajánlotta, aki egy ideje a saját egészségéért folytat mindennapi háborút. A könnyed szórakozás vált ezen a koncerten egyszerre egy mélyrepüléssé a borús témák bugyraiban. Mégis jól szórakoztam, és szórakoztak még néhányan a klubban. Ritkán merném megfogalmazni, hogy a ráadásan lenne értelme egy már elhangzott dal ismétlésének. Az Átok esetében a csapat fiatalkorúságára tekintettel ezt megengedhetjük. A koncert elején villámgyorsan, szünet nélkül eljátszott első két dal második elemét ismételték meg a „seregről”. A dal, annak ellenére, milyen antimilitárisan gondolkodom ismét szíven ütött, azzal az Átkozott szuggesztív előadással. Az Átok a thrash, hardcore és régisulis black/heavy metal rajongóinak „ajánlott olvasmány”, vagyis inkább hallgatni való.

A noTs-ot néhány hónapja láttam az új EP-jük bemutatója kapcsán. A négytagú fehérvári csapat nemrég jelentette meg első EP-jét Elég a csendből! címmel, noha jó pár éve alakult, mondhatni, már „veterán” zenészekből. A stúdiómunkát Drótos Gábor (ex-Gutted) végezte. A valamikori Endless (korábban Endless Endgame) gótikus doom metal csapat egyik tagja, Dezső Tamás ritmus/szólógitár Kormos Dávid – énekes (ex-Out of Memory), Sörös László „Söri” (ex-Visioned Frailty) – basszus és Simon István „Simi” – dobok alkotta négyes igen összeszokottan játszott. Legutóbbi fellépésük óta a zenekar a produkcióját egy új dallal bővítette, aminek beharangozása, úgy emlékszem, már a koncert elején megtörtént. A négyes hangszeresei persze a sajátjukon játszottak, annyira, hogy a dob jelentős részét is átszerelték. Kétszer is, mivel Simi rögvest – talán a beállás alatt – lábatlanított egy pergőt. A csapaton belüli, némi kedves élcelődés után aztán indult a zúzda. A komplex, tudatos dalépítkezés a banda tagjainak előd-zenekarából és több stílusból is hozott örökség (erről még essék szó), de az biztos, hogy az 5+7 húr együtt igazán sok lehetőséget is adott a nóták (jó értelemben vett) bonyolítására. Hogy pontosan hogyan történik a dalszerzés, azt nem tudom, de Tamás, a hangszeres trióban itt is kitett magárét és a zenekarért a matekos riffeléssel és a szólók hullámzásával. Még a koncertjük előtt beszélgettünk arról mit hoz a hét húr a hangzásba, így most nagyonis figyeltem rá, hogyan öblösíti azt. A dobok mögött a már említett Simon István nagyon pontosan teljesített, jó volt hallani a basszus-gitár-dob pontos összhangját. Ha már az Átoknál említettem a dob pergőtüzét, itt is megteszem, milyen élmény volt felfigyelni az eltérő, mélyebb hangokra. Sorozásból, pergésből itt sem volt hiány, néha egészen a gyomromat rázta, miközben jobbra balra fordítva fejemet a gitárosok ujjainak párhuzamos kalandozását a bundokon megfigyelhettem. Sörös László basszusa (itt egy plusz húrral, egészen mélyen) némiképp idézte, amit a várpalotai Visioned Frailty-ből hozott a zenekarba, ám a Tamás-féle riffelések pontos követése a noTs esetében végül egészen más megszólalást eredményez. Ez is oka lehet, amiért lelkesen követem a banda körüli eseményeket, noha ettől a fajta stílustól korábban távol tartottam magamat.

Úgy éreztem az este végén (azaz másnap hajnalban), hogy egy újabb megfejtéssel gazdagodtam a koncert végére a zenéjüket illetően. Az idei FEZEN-en egészen az első két dalig elképedtem a Messugah Hilti-promónak is beillő akkurátus szögbelövésén. Látványos, precízen kidolgozott, matematikus, az alapműveleteken messze túl már-már integrálásig fokozódó tudatosság. Aztán alaposan eluntam magamat. Természetesen nem a noTs-ot akarom most a Messugah-hoz mérni, noha a zenei tudatosságban szerintem helytálló lenne. Viszont bizonyítja, mennyire kevésen múlhat, milyen koncertre mennek ezren, vagy csak néhányan a rétegzenében és vajon mennyi kiváló zene zenekar tapossa sokáig a kisszínpadok üvegcserepes deszkáit. Igazából azt akarom jól kifejezni, hogy miért volt érdekes a noTs előadása mindvégig. Az egyszerre darabos és folyamatos, emellett darabolós-zakatolós és számos ritmusválással teli zene lekötötte a figyelmemet. A kiállások, a párosból páratlanba váltott ütemek már ismerősek voltak a számomra a dalok hallgatásával. Az a több, ami élvezetessé az előadást: miközben a négy zenész láthatóan komolyan figyelt egymásra, egyúttal kifejezetten élvezték is a koncertet. Kormos Dávid a műsor közepén invitálta fel Sárközi Péter gitárost és Sömit a Manimal Inc. képviseletében, hogy elmondhassák, itt vannak, de mégsem. Vicces volt, amikor Dávid jó alaposan megszámolva kijelentette, hogy legalább ketten képviselik a bandát, mire Péter hozzátette, hogy tulajdonképpen hárman is – utalva ezzel arra, hogy Dávid is volt a Manimal énekese.

Ez az váratlan információ tényleg meglepte a noTs frontemberét. Mentségére legyen mondva, némi fejfájással küzdve nyomta a bulit. Nekem ez nem tűnt volna fel, ha nem mondja mikrofonba. Ellenben feltűnt, hogy Dávid három hangja sok esetben milyen jól szólt. Lehet, hogy a fejfájáscsillapítóval és némi alkohollal (vakmerő párosítás – ne próbáld ki otthon!) támogatott elszánt koncentráció miatt. A durva, fortyogó hörgés már ismerősen jól hangzott. A black metalos varjúkárogás funkcionálisan megfelelt. A rapes, HC-os kántálás jó ritmusban érkezett. Ahogy Dávid akár kétsoronként is tud váltani a stílusban újabb erénye a zenéjüknek. Szerintem a Kastély előadása annak pontos zenei háttere felett az ének miatt volt másabb és jobb, mint ahogy az netes felületen hallható, noha a klipes dal így is erős. Hallva ezt a talán akaratlan változást, úgy vélem, a noTs fejlődésének iránya az ének három tónusának pontos intonálásában rejtőzhet. Azt nem mondom, hogy slágeresebb lesz ettől bármely daluk, viszont profibban fog megszólni. El ne feledjem megemlíteni, hogy itt hallottam a noTs számomra eddigi legjobb dalát, az új nóta formájában! Az eddigi szövegek vonalán haladva megint csak az emberi vívódás képei a társadalmi problémák szaggatott szövetén… ám mintha a négyes minden eddig kidolgozott változatosságot és dallamot ebbe a nótába kívánt volna önteni. Az elhangzott dalok: Korlátok / Félhomályban / Sötétség / Illúziók / Marionett figura / Rabszolgád leszek / Határtalan képzelet / Tiszta erőből / Kastély / Középszerű lét. Ezek között az új dal a szerelmes nótaként felvezetett Rabszolgád leszek. Újra megemlítem: ettől még nem lesz a noTs a Petőfin sűrűn, vagy egyáltalán játszott nótája, de olyan szívesen hallottam rögtön újra! A csapat előadta a repertoárját szépen sorban Az indító nóta után a Kastély, majd mellette különösen tesztett a törzsi dobolás ütlegelő hangjával induló Tiszta erőből, és végül az agyalós zenét bendzsós pengetéssel induló Sötétség.

Miután a koncert végetért, a fellelkesült maroknyi közönség, köztük a Manimal-csapat kórusával követelte a visszát. Mondanám, hogy idő volt rá, de valójában más éjfél felé jártunk! Igaz, a férfikórus a Fohászt követelte, ami, ugyebár, egyik csapat repertoárjában sem szerepelt. A noTs azért komolyan vette és a szintén nyilvános zenekari próbának minősített buli végére odatették megint az új dalt – az én nagy örömömre. Sajnálom, hogy nem tudom a cikkbe szúrni még. Legalább lesz mit várnunk a hírek között. Bárki, aki kihagyta a két csapatot, javaslom csípje el őket a közeli jövőben Szegeden, a budapesti S8-ban, vagy a dunaújvárosi Kaptárban… néhány hónapon át erre lesz lehetőség. Azt hiszem arról is érdemes többet megtudunk, hogyan akarnak, ha ma már nem is világhírre, de legalább a kedvelt zenék underground színterén ismertté válni manapság old school-on szocializálódott metal-rajongók, a fizikai hanghordozók világa után. A téma körül járására a mindössze másfél éves Átokkal hamarosan interjút szeretnénk közölni. Hogy hogyan és miből építkezik a noTs zenéje, arról itt tudható meg néhány adat. A hiány póltlására pedig álljon itt a link a Manimal Inc. egyik utóbbi fellépéséről.