Fehérvár Feszt – Nyolcas Műhely

A székesfehérvári Nyolcas Műhelyben már hagyományosnak mondható rendezvényre került sor helyi, illetve fehérvári kötődésű rock-metal-punk és tulajdonképpen ehhez a körhöz lazán kapcsolódó stílusokban utazó bandák felvonultatásával. A négynapos rendezvény címe: Fehérvári Feszt, melyet augusztus hétvégéjén és néhány közel-hétvégi munkanapján tartottak meg. Mondhatjuk, hogy ez egy underground fesztivál, mert az országosan ismert fellépők is egy szubkultúra képviselői, így a hazai közegben legfeljebb előzenekarként lépnek (vagy léphetnek majd) fel valami nagyobb külföldi banda előtt, mintsem önállóan töltsenek meg, mondjuk egy Budapest Parkot. Sőt, a léptéteknél maradva, a zenekarok egyike-másika igazából a családtagoknak és zenekaros tevékenységüket barátokként kísérő alakok közönségének játszik. Azonban az, hogy egy ilyen rendezvény mennyire fontos kikapcsolódás, közösségteremtés, szórakozás, vagy elgondolkodás céljából, az bizony nem vitatható. Le a kalappal a Nyolcas Műhely stábja előtt, hogy mindezt megszervezte, gondoskodott a szerintem több napon át kiváló hangosításról. Ami azt illeti, a helynek van ebben tapasztalata, mert hétről-hétre otthont ad hasonló léptékű fellépéseknek, amikor az ország más zugaiból és alkalmanként messzebbről (külföldről) is felszínre törnek a zajos, a horzsolás és a barátságosabb rock/metal zenei stílusok zenekarai. A friss plakátok szerint pedig ráakadhatunk nevesebb, a hazai pop-rock életet évek-évtizedek óta (jó vagy kevésbé jó irányban) meghatározó arcok fellépéseire is. A jelen rendezvény plakátja maga megmutatja milyen sok fellépő adott koncertet. Én egy kicsi hiányoltam, hogy előre nem találtam rá napi, időrendes leosztásra, helyette aznapi FB-esemény-posztokkal tájékozódtam, és a zenekarok által közzétett infoval. És a helyszínen sem került ki legalább egy aznapi lista a fellépőkről és időbeosztásról. – „szerepemben maradva” folytattam így, de most megszakítom adásomat: a szervező felhívta a figyelmemet, hogy az aznapi fellépők sora például a pulton is kifüggesztésre került – és ez így igaz.

Alább majd említésre kerül a Sidol. A gártda nem nevezhető kezdő csapatnak a téren. Ismerkedésül, vagy felelevenítésül érdemes megnézni az anyagukat.

Folytatom, ahogy magamban megfogalmaztam már, mert az viszont igaz: Miért sajnálom ezt: mert sajnos láttam így olyan kutyaütőket is, akiket előzetes információval el tudtam volna kerülni. Essünk túl az egyébként nagy pozitív élmény mellett megtapasztalt (szubjektív) negatívumon. Jóllehet, a belépés ingyenes, azaz becsületkasszás volt, szerintem a helynek is jót tesz, ha egy-egy zenekar rendesen odateszi magát egy fellépésen. Akárha punk, vagy zajos thrash/metalcore zenét is néznék meg, a számomra az kiábrándító, ha egy banda merhetetlenül pontatlan, hanyag, egészen konkrétan leértékeli saját közönségét, vagy az érdeklődőket. Láttam olyan fellépőt is, aki évek óta semmit sem fejlődött sem előadásban, sem repertoárral. Az élőzene varázsát messze meghaladta, amennyire kilógott a (tetovált) lóláb az hakniért. Ha tán eljut hozzá (hozzájuk), és érdekli – mert elég okos és rájön, róla van szó -, akkor elgondolkodhat rajta. Azon is töprenghet, hogy évek után is csak maroknyi családtagnak és részben illuminált haveroknak akar játszani, vagy esetleg tényleg a zenei önmegvalósítás a célja. Ha ez utóbbi nem cél, akkor viszont fogalmam sincs, minek áll a színpadra. Nem tagadom: zenehallgatóként elvárásokat támasztok, amikor a színpad előtt állok és nem bírom, amikor az évtizedek óta kedvelt-gyűjtött zeném nimbuszát kóklerek erodálják. Az egy-két csapnivaló hozzáállású – szándékosan és jószándékkal meg nem nevezett – fellépő mellett azonban többségében több napon át nagyon jó produkciókat láthattunk. Igazolja mindezt az is, hogy minden (általam látott, szóval elég sok) csapatnál megjelentek olyan érdeklődők, akik nem ismerték korábban a bandát, nem is a turnébusszal jöttek és nem is családtagok voltak. Amikor a buli után odalépnek a zenekar tagjához, gratulálnak és megkérdezik, „te, figyelj, kik is vagytok [mert ők sem látták, hogy ki van plakátolva A4-esen – szer.], van CD-tek, hol lehet megnézni jutyúbon a dalt…?” Többek közt így járhatott a színtéren és a környék zenei életében igazi veteránnak számító The Rebels is.

És a zenehallgatóként, hanghordozók notórius gyűjtőjeként, koncertlátogatóként felhánytorgatott soraim után hadd emeljem ki (és majd teszem ezt alább is újra) a Nyolcas Műhely stábját az egész esemény létrejöttéért. Nem ismerem őket személyesen, egyikükkel diskuráltam pl. tavaly a kovidelőtti (K.E. 3) egyik évben a pultnál…, de arcukat igen, a közvetlenségüket megtapasztaltam több alkalommal is. Induljunk az arculattól: a flyert (a posztokhoz készített plakátot) Tunyogi Gábor készíti, ő évek óta támogatja ezzel az eseményt. Egyben az egyik fellépő zenekar a Sidol énekese. Mit tudhatunk meg magától Kiss Lászlótól a szervezők csapatáról? „A Fehérvár Feszt egy évek óta zajló esemény. Célja, hogy a helyi, ill. helyi érdekeltségű fellépők egy ingyenes rendezvényen  megmutathassák magukat a közönségnek. Vannak köztük rutinos és folyamatosan aktív bandák és vannak olyanok is, akik szinte csak ezen a napon lépnek fel az adott évben. Az eseménynek jó ideje a Nyolcas Műhely ad otthont és azon belül én magam szervezem, lévén én vagyok a hely főszervezője is. A rendezvény először a vírushelyzetből, kényszerből került nyár végére, de a jól működő nyárzáró tematika miatt ott is maradt.” Az élmények hatása alatt fontosnak tartom megemlíteni a technikai személyzet, a hangosítás szakértőit, ezért László így folytatja: „Négy napon át Kripcsi-Szabó Péter (szerda), Németh Balázs (csütörtök) és Tar Richárd (péntek-szombat) voltak az esemény hangosítói. A rendezvény alapvetően, önjáró, hiszen a helyi közeg miatt mindenki ismer mindenkit. És senki sem fog a másikkal kiszúrni.” – reagál arra, hogy milyen könnyen megy a fel-leállás és a behangolás. „Egy előre összeállított, pdf-formátumú infólapot és szabályzatot is kiadunk, hogy minden rendben és egyben legyen. Emiatt nemcsak a szervezést, a hangosítást illeti a dicséret – amit nagyon köszönünk – [nevetés], hanem a fellépőket is, akik nagyon figyelnek egymásra, hogy senkinek se sérüljön az érdeke, minden zenekar programja rendben és időben meglegyen.

Kiemelkedő színvonalú és hangulatú bulit adott a power metalt játszó, már többlemezes End of Paradise. Erről árulkodik a közösségi oldalán kitett fénykép is (a köszönetnyilvánításukkal). Ők az egyik este végén játszottak. Én itt most nem merészelek újra írni róluk, mert már megtettem ezen a felületen több nézőpontból is. Ahogy Munkácsi Tamás, a csapat egyik gitárosa mondta a buliról: „Jó volt, élveztem, csak nagyon rövid volt…mire bemelegedtem már vége volt [nevetés]. Nagyon jó érzés volt, hogy ennyien eljöttek. Ezért érdemes csinálni az egészet, ez egy nagyszerű visszajelzés, hogy szeretik, amit «szerencsétlenkedünk»”. Nos, megnyugtatok mindenkit, ez nem szerencsétlenkedés és nem is szerencse kérdése. A stílus után érdeklődőknek javaslom kutassanak a banda zenéi után és nézz meg őket koncerten, megéri! Legutóbbi klipjük, minden esetre sokat mutat a banda arcaiból. A hírek szerint december elejére jó kétórás műsorral készülnek – jócskán van daluk.

A szigorú zenék előadás közben megkapó pillanatokat is elkaphattunk. A „mi vagyunk a srácok a szomszéd lakótelepről” felvezetéssel nyitott Manimal Inc. nem kímélte a dobhártyát. Ismét egy remek példával szolgálok milyen az undegroudban a profizmus. A beálláskor a toronymagas frontember a még valahonnan beszűrődő háttérdalt énekelte. A zenekar már javában hangolt, mint valami MÁV-Filharmónikusok, a Nyolcas keverőse (ezalkalommal Richárd) ezalatt szinte mindent beállított, és a pulthoz indulva hátraszólt: „mi lenne, ha most olyat énekelnél, amit fogtok is játszani…?” Néhány akkord, riffek, dobpergés és miközben egy fültokos kislány (a dobos lelkes támogatója, – 😊, kislánya) elfoglalta helyét a fal mellett, beindult a zene és tulajdonképpen elkezdődött a koncert.

A csapat szólógitárosa – jócskán időben érkezett már az előző bandákat is megnézte – pedig valamivel később lejött a színpadról, a színpad előtti kis téren sétálva játszott más banda gitárosa előtt, vagy számára. Máskor, miközben az erős lüktetésű modern punkos, metalcore-os zene szólt a lehalkuló részben a gitárral lesétált, sarkára ereszkedett az említett kislány mellett, mintha, neki játszana. Persze, írhatnék a dalokról és azok meggyőző előadásáról, de azt az egyszerre underground-koncert egyszerre családias légkört (akár ismeretlenek között is) jól jellemzik ezek a mozzanatok. Ajánlom hát a Manimal Inc.-t is az érdeklődnek a két kippel.

Három további, különböző stílusú, karakterű előéletű bandával, a power trioként, máskor kvartettként működő rock/beat/stoner/grunge hangulatú kimondottan friss zenét játszó budapesti-fehérvéri Impacted K9, a bejáratott kezű és torkú tagokból álló deathcore/thrash/metalcore fehérvári noTs és szintén helyi hüllők, a leginkább punkos, szintén nem friss gyíkhús GyíkemberZ bulijáról a következő napokban-hetekben külön cikkekkel jelentkezünk.

Palaye Royale Palaye Royale
május 29.
Sting Sting
május 30.
Summer Time Tour 2024 Summer Time Tour 2024
június 01.