Bitang erős évindító szórakozás: Beast in Black + Gloryhammer + Brothers of Metal // Budapest, Barba Negra Red Stage, 2024. 01. 20.

A rendkívül szórakoztató Brothers of Metal interjú után alig vártam, hogy láthassam őket élőben és egy másodpercig nem izgultam amiatt, hogy ez bármilyen szempontból egy rossz buli lesz. A koncert co-headline turné volt, ami azt jelentette, hogy a Beast in Black és a Gloryhammer közel azonos időtartamot játszott, míg az előzenekari státuszban lévő Brothers of Metal is kapott 45 percet, aminek én különösen örültem. Valamint annak is, hogy egy ilyen erős felállást hoztak össze erre a turnéra, le a kalappal az összes szervező előtt!

Pontban 18:30-kor elindult a Brothers of Metal intrója és bele is csaptak a debütáló lemezük első dalába, a The Death of the God of Lightba. Kíváncsi voltam, hogy itthon mennyien ismerik őket és lesznek már rajtuk is. A kezdéskor már kb. kétharmad ház volt a teremben és olyan közönség ovációt kaptak, hogy azt néhány főbanda is megirigyelhetné – ezt azért nem gondoltam volna. A koncert baromi jó volt – igaz, nagyon kevés volt ez a 45 perc, de ha minden jól megy, idén még láthatjuk őket – már headline bulival. Egészen elképesztő, hogy előzenekarként folyamatosan kapták a hangosabbnál hangosabb chanteket a közönségtől és még egy ráadás számot is játszottak – ami előzenekartól még inkább példátlan. Hihetetlen öröm volt ezt átélni. Láthatóan ők is nagyon élvezték a show minden pillanatát, annak ellenére, hogy nyolcan is vannak (sok színpadrészt nem kaptak, de egész jók kihasználták azt), én nem érzem sem a három énekest, sem pedig a három gitárost indokolatlannak, mert mindenkinek megvan a saját pozíciója, helye a bandában, dalokban. Ylva Eriksson énekesnő hangja nagyon szép, Joakim Lindbäck Eriksson és Mats Nilsson énekesek pedig felváltva hozták a komorabb, hörgősebb, vagy éppen tiszta férfi énekes részeket. Mindannyian kifestve, „vikingnek” öltözve voltak a színpadon, néhányan pucér lábbal.

A nyitány után jött a bitang erős debüt album címadója, a Prophecy of Ragnarök, ami az egyik kedvenc nótám tőlük – zseniális volt élőben is hallani végre. Majd pedig egy szintén brutális páros, a Njord és a The Other Son of Odin következett – utóbbi már önmagában is egy nagyon erős dal, örülök, hogy rajta lesz a még idén megjelenő harmadik nagylemezükön. Mint ahogy a Berserkir is, ami szintén nem maradhatott ki a programból. Azt nagyon sajnálom, hogy az én – és az ő – egyik kedvenc dalukat most nem játszották, mert nagyon szerettem volna hallani a Chain Breakert is élőben – de majd a headline bulin biztosan előkerül. A koncert végére maradt a debüt két fantasztikus dala, a nagyon szép Yggdrasil ballada, valamint a Defenders of Valhalla. Ám ezután sem állt le a közönség a „We want more” skandálásokkal, így elhangzott még a szintén első lemezes Fire Blood and Steel is, egyfajta ráadásként – és amit ráadásul, ahogy néztem, először vettek elő ezen a turnén. Fülig érő szájjal élték meg ezt a fogadtatást a bandatagok, nem győztek köszönetet mondani a hatalmas érdeklődésért és reakciókért a közönségtől. A hangzás ugyan nem volt sajnos a legjobb, de majd a headline koncerten jobb lesz, és így is teljes mértékben meggyőztek élőben is – nagyon várom a következő koncertjüket!

Setlist: The Death of the God of Light / Prophecy of Ragnarök / Njord / The Other Son of Odin / Ride of the Valkyries / Berserkir / Concerning Norns / Yggdrasil / Defenders of Valhalla // Fire Blood and Steel

A brit Gloryhammerrel kapcsolatban már többször is leírtam, hogy eddig még nem igazán győztek meg élőben az új énekessel, lemezen viszont a tavalyi Return to the Kingdom of Fife-al teljes mértékben. Így kíváncsi voltam, hogy élőben is olyan jók lesznek-e már végre, mint lemezen és hogy tudják-e feledtetni velem Thomas Winkler hiányát. Hát…azt kell mondjam, hogy mindkettőre igen a válaszom. Olyan szinten profi, szórakoztató, humoros, minőségi show-t kaptunk, hogy egy percig sem éreztem azt, hogy innen hiányzik Thomas Winkler – annak ellenére, hogy őt továbbra is karakteresebb és valamivel jobb hangterjedelmű, hangú énekesnek tartom még mindig Sozos Michaelnél. De itt, ebben a kb. 75 percben ezt éreztem.

A kezdés ugyanaz volt, mint tavaly: elsötétült a színpad, annak közepét megvilágították és kitettek egy teljes emberi méretű Tom Jones plakátot oda, majd pedig teljes egészében meghallgattuk a legenda Delilah című dalát. Ezután következett az új lemez intrója és első dala, a Holy Flaming Hammer of Unholy Cosmic Frost, utána pedig a Gloryhammer – ahol Angus megkapta a híres kalapácsát egy goblintól –, mellyel kezdetét vette a fantasy utazás, amely elröpít a hétköznapokból. Sozos MichaelAngus McFife-ként olyan jól hozta a karaktert és az énekes részeket, ahogy az a nagykönyvben meg van írva, a zenekar pedig ugyancsak remek munkát végzett, Paul Templing gitáros Ser Proletius nagymester karakterében szállította a bitang szólókat, James Cartwright basszusgitáros, mint a The Hootsman olyan ovációkat kapott a „Hoots! Hoots! Hoots!”-okkal a közönségtől, hogy ihaj, Ben Turk dobos Ralathor szerepében rendkívül megbízhatóan hozta a nem könnyű alapokat, és hát ott van még Zargothrax, a gonosz varázsló, aki eredetileg ugye Christopher Bowes, az Alestorm frontembere, de nem turnézik már a Gloryhammerrel, helyét jó ideje Mike Barber vette át, aki egyébként nem kicsit hasonlít rá és ugyancsak remekül hozta a billentyűtémákat, szólókat is.

Érdekes, hogy míg ez a tavalyi új lemez turnéja, nem ezt vették elsődlegesen a program összeállításának középpontjába, nem is a Return to the Kingdom of Fife-ról játszottak a legtöbb számot. A programban helyet kapott a Fly Away kislemezdal, ami után az együtténeklős Angus McFife a debütlemezről, aminek a refrénjét az egész terem együtt énekelte Michaellel. Ezután pedig nem volt megállás, sorjáztak a zseniálisabbnál zseniálisabb slágerek: jött az új lemez egyik legjobb dala, a Wasteland Warrior Hoots Patrol – ami élőben is legalább olyan erős, mint a lemezen; a Fife Eternal szintén az új albumról egy nem rossz szám, de én helyette mondjuk szívesebben hallottam volna a Sword Lord of the Goblin Horde-ot; a Masters of the Galaxy a harmadik lemezük egyik csúcspontja. A szélsebes The Siege on Dunkeld (In Hoots We Trust)-ot is nagyon jó volt hallani, utána pedig az új lemez másik abszolút kiemelkedő dala érkezett, a Zargothrax felemelkedését bemutató Keeper of the Celestial Flame of Abernethy, ami után a második album egyik legjobb nótája, az Universe on Fire csendült fel, amit a közönség szintén együtt énekelt szinte elejétől a végéig a bandával. A záró The Unicorn Invasion of Dundee már elég régóta a setlistek végén helyezkedik el, mint az egyik legelső megírt daluk az Angus McFife mellett a bemutatkozó lemezről. Ha megnézzük a setlistet, láthatjuk, hogy elképesztően erős lett.

A színpadkép látványosabb lett az előző turnéhoz képest: középen egy kastély helyezkedett el, melynek egyik részén volt a dobszerkó, a másik részén pedig a billentyűk, ami olyan szempontból nem volt szerencsés, hogy csak az láthatta mindkét tagot, aki középen volt, mert oldalról vagy a dobost, vagy a billentyűst takarta ki a kastély díszlete. Szórakoztatási faktorként többször is beugrott a már említett goblinnak öltözött stábtag, például a Wasteland Warrior Hoots Patrolban ő „nyomta” a szaxofonszólót, stb. – nagyon szórakoztató volt. Remek koncert volt és mint írtam, engem most teljes mértékben meggyőzött a Gloryhammer mind lemezen, mind pedig élőben – vagy lehet az a helyesebb kifejezés erre, hogy most tudtam elfogadni azt, hogy lecserélték a frontemberüket (azt most már hagyjuk, hogy milyen körülmények között). Anno ez volt a Sabatonnal is, kellett nekem vagy 3-4 koncert, mire megszoktam az új felállást, mert annyira hiányoztak az eredeti zenészek, igaz, őket láttam vagy tízszer élőben azzal a felállással, míg a Gloryhammernél vagy két-három koncert volt mind a régi, mind az új énekessel. Mindenesetre szinte tökéletes műsort, show-t kaptunk, ami számomra kicsit el is lopta az estét.

Setlist: Delilah (Tom Jones, felvételről) / Incoming Transmission (Intro) / Holy Flaming Hammer of Unholy Cosmic Frost / Gloryhammer / The Land of Unicorns / Fly Away / Angus McFife / Wasteland Warrior Hoots Patrol / Fife Eternal / Masters of the Galaxy / The Siege of Dunkeld (In Hoots We Trust) / Keeper of the Celestial Flame of Abernethy / Universe on Fire / Hootsforce / The Unicorn Invasion of Dundee / The National Anthem of Unst (Outro)

Ez volt a Dark Connection lemez második európai-turnéja, így a tavaly márciusi koncerthez képest a színpadkép változott a Beast in Blacknél – de azért a cyberpunkos koncepció az maradt, a dobszerkó egy hatalmas világító oroszlánfejen pompázott, illetve a színpadon sem volt már a két szétszedett robot. A setlist is eléggé megvariálódott tavalyhoz képest, örülök, hogy visszahoztak olyan számokat Mátéék, amiket én nagyon szerettem volna hallani élőben – egyedül a második lemezen No Surrendert lenne még jó hallani koncerten is, mert a From Hell with Love egyik legjobb dala.

Intróként most is Billy Idol egyik legjobb számát hallgathattuk meg teljes egészében felvételről – a Shock to the Systemet, ami már önmagában is megalapozta, hogy egy remek koncert elébe nézünk. Aztán jött a Blade Runner, majd pedig a Bella Donna – ahogy a Dark Connection lemezen is megtalálhatóak. Ugye tavaly utóbbi számot hiányoltam az egyik leginkább, most megkaptam és rendkívül örültem, bitang jó volt hallani élőben. Itt sem lehet egyébként panasz a setlistre, ahogy fentebb is említettem, szerintem erősebb lett ez a mostani, mint a tavalyi volt, de nyilván, ez szubjektív. A debütlemez címadója után jött a Sweet True Lies és végre hallhattam a From Hell with Love címadóját is, amit nagyon szerettem volna és nem is okozott csalódást – úgy zseniális az a szám, ahogy van. A Hardcore-Moonlight Rendezvous páros a Dark Connection legerősebb számai közé tartoznak, most sem maradhattak ki a programból, utánuk viszont jött a Zodd the Immortal a debüt Berserkerről, amit szintén nagyon vártam, mert nem hallottam még élőben – és ahogy nézem Magyarországon még nem is játszották. Ez a Berserker talán leggyorsabb, legütősebb száma és az egyik kedvencem arról az albumról.

Valamelyik balladát el szokták mindig nyomni, mert ez is kell, most a Ghost in the Rain került be a programba, aminél a közönség az együtténeklés mellett újra megvilágította a termet a sok telefonvakuval. Jött egy szintén új nóta, a Highway to Mars a Dark Connectionről, melyet ugyancsak jó volt hallani élőben, a zárás pedig magáért beszél: Blind and Frozen, Die By the Blade, One Night in Tokyo és végül az End of the World – ennél jobb slágereket kevésbé lehet elképzelni, mint ami ezen a setlisten volt. A tagok láthatóan ismét élvezték a bulit, mint most is elmondták, mindig szeretnek ide „hazajárni”, már csak Molnár Máté miatt is, aki a Die By the Blade előtt ragadott mikrofont, hogy egy kicsit magyarul is köszöntse a közönséget és megköszönje a teltházas bulit – ami valóban az volt, csurig volt a Red Stage. Ennek örömére bejelentette, hogy az 5 év után újrainduló, 30. Rockmaraton fesztiválon fellép a Beast in Black is, a közönség pedig megőrült a bejelentés hallatán.

A Dark Connection lemez mindkét európai-turnéján eljöttek hozzánk Mátéék bemutatni a dalokat élőben is, melyek remekül működtek élőben. A tagok teljesítményére egyik bulin sem lehetett panasz, Yannis Papadopoulos hangja továbbra is fergeteges és olyan tartományokban tud énekelni, amely elképesztő; Anton Kabanen és Kasperi Heikkinen gitárosok felváltva nyomták a bitang szólóikat vagy éppen az ikerszólókat; Molnár Máté a figyelemfelkeltő basszusgitárjával és játékával üdítő színfolt a bandában, Atte Palokangas dobos játéka pedig látványos volt, főleg a mostani oroszlánfej állványon – amely hasonló volt, mint Hannes Van Dahl dobszerkója a tankon. A hangzás már mind a Beast in Blacken, mind a Gloryhammeren jóval jobb volt, mint a Brothers of Metalnál. A tavalyi Beast in Black interjú és zseniális koncert után másodjára sem okoztak csalódást Yannisék, most egy még erősebb csomaggal érkeztek és most már elsődlegesen a következő, negyedik nagylemezükre várok, ami remélhetőleg még idén meg fog majd jelenni.

Setlist: Shock to the System (Billy Idol, felvételről) / Intro / Blade Runner / Bella Donna / Beast in Black / Sweet True Lies / Broken Survivors / From Hell with Love / Hardcore / Moonlight Rendezvous / Zodd the Immortal / Ghost in the Rain / Highway to Mars / Blind and Frozen / Die By the Blade / One Night in Tokyo / End of the World

Köszönet a Beast in Black, a Gloryhammer és a Brothers of Metal együtteseknek, a Concerto Musicnak és a Barba Negra Red Stage-nek!

Képek: Zenekarok hivatalos facebook-oldalai

Hexvessel Hexvessel
április 24.
Akela, Innistrad Akela, Innistrad
április 25.