Komolyan mondom hálás vagyok az egri mozinak, hogy volt bátorságuk műsorra tűzni Enyedi Ildikó új filmjét! Igaz, csak 5 napig fog menni, ami egyben 5 vetítést jelent, hisz rendre csak 16:00 órai kezdéssel játsszák. Vetítés előtt párommal azt latolgattuk, hogy vajon 10 fő alatt, vagy fölött lesz a nézőszám. Jelentem, fölötte volt, kb. húszan gyűltünk össze az első, szombati vetítési napon. Ergo nem túl valószínű, hogy a későbbiekben ez a napi rekord meg fog dőlni…
Pedig nem akármilyen alkotás a Testről és lélekről!
Mindig is szerettem a direktor asszony műveit, a Simon Mágus például az egyik kedvenc magyar filmem, DVD-gyűjteményem becses darabja.
Az sem habkönnyű, de a friss mozi jóval súlyosabb!
Egy „állati” környezetben játszódó, mégis nagyon emberi dráma.
Minden szempontból különleges, egyedi.
Egyedi, még ha számomra hangulati szempontból hasonlatos is a zseniális dél-koreai rendező, Kim Ki-duk alkotásaihoz.
Hogy szerintem miben rejlik a Testről és lélekről unikális volta?
Egyrészt maga a cselekmény fő helyszíne sem szokványos. Egy vágóhídon játszódik a történet. Emiatt és a gyakran felbukkanó természeti képek miatt van egy erős dokumentarista jellege a műnek. A marhafeldolgozás fázisainak is szemtanúi lehetünk, olyan naturalisztikusan ábrázolva, hogy ha valaki chips, vagy popcorn társaságában ült volna be a moziba, egyes jelenetek lehet, hogy elvették volna az étvágyát. És akkor még finoman fogalmaztam! Kb. annyira véres, húsba vágó film ez, mint a maga nemében, stílusában szintén nagyszerű Logan-Farkas.
A havas erdőben játszódó jelenetek pedig a méltán híres magyar természetfilm örökséget viszik tovább. Legnagyobb erénye talán mégis az, hogy egy olyan perspektívából mutatja be az autizmust, ahogyan én még eddig nem láttam. Bár nincs kimondva, hogy a női főszereplő, a nagyon precíz, visszahúzódó, gátlásos, furán viselkedő Mária az autizmus egy enyhe válfajában szenved, de bizonyos utalások, tényközlések ezt elég valószínűvé teszik. Bár lehet, hogy csak beleképzelem ezt…
Nehéz beszélni a filmről, olyan szinten hatással van az emberre, hogy az összes néző végigvárta a stáblistát és csak azt követően, átszellemülve kezdett el szedelőzködni. Ilyet sem tapasztaltam még ez idáig moziban!
Pedig nem arról van szó, hogy Enyedi Ildikó egy végig nyomasztó, szomorú filmet készített volna. Sőt, a vége a maga módján happy end. Na persze nem hollywoodi értelemben.
Viszont tele van a film olyan képekkel, amik örökre beleégnek szürkeállományunkba. A két főszereplő, Borbély Alexandra és Morcsányi Géza játéka fantasztikus, de a rivaldafényhez szokott, és a Kincsemmel épp diadalmenetben lévő Nagy Ervin is szakmai alázattal vállalt mellékszerepet. Jól hozza a macsó Sanyi karakterét. De a nemrég 90. életévét betöltött Békés Itala is lubickol a szabad szájú takarítónő szerepében.
A film költői, romantikus vetületét az adja, hogy a két főszereplő a való életben nehezen talál egymásra, viszont álmukban, szarvasokként ez sokkal könnyebben megy nekik.
Ha hiszitek, ha nem, a filmnek még metalos vonulata is van!
Az egyik legkomikusabb jelenet egy lemezboltban játszódik, ahol Mária (véletlenül sem Marika!) találomra kiválaszt vagy 35-40 CD-t, hogy azokba szeretne belehallgatni. Mi az első, ami megszólal? A WMD Klausztrofóniájáról a Nicht vor dem Kind. Erre én ösztönösen elkezdtem lóbálni ördögvillát formázó kezemet, miközben félhangosan nyomattam, hogy „greenpeace-tüntetőket”. 😀
Valószínűleg rajtam kívül nem volt más a teremben, akinek ekkora örömet okozott a nóta felbukkanása. Szerencsére a stáblista végén a filmben elhangzó zenei részletek között annak rendje és módja szerint föl lett tüntetve a Watch My Dying, az összes fontos szerzőségi adattal.
Nem könnyű film a Testről és lélekről, de ritka hatásos!
A moziból távozván alig tudtam megszólalni, torok-és szívszorító élményben volt részem.
Úgy érzem kiérdemelte ez az alkotás a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját, az Arany Medvét!
A Tiszta szívvel után itt egy újabb minőségi, nemzetközi színvonalú, de azért érezhetően magyar film. Csendben megjegyzem, saját műfajában a Kincsem is, hogy stílszerű legyek fölveszi a versenyt a hollywoodi produkciókkal. Április végén pedig A tökéletes gyilkos címmel fog érkezni egy, az előzetes alapján ígéretesnek tűnő, hazai krimi.
Hogy az valóban beváltja-e a hozzá fűzött reményeimet, még nem tudom, de a Tiszta szívvel, a Kincsem és főleg a Testről és lélekről kapcsán már nem mondható el Pelikán elvtárs híres, szállóigévé vált mondata a citromról, miszerint: „Az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.”
Egy kis adalékként összefonódnak a szálak, a Tiszta szívvel rendezője, Till Attila (Tilla) riportja Enyedi Ildikóval a Testről és lélekről kulisszatitkairól:
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.