Kátai Tamás: Holdak és mezők

A 2003-as Távolodó, távolodó című verseskötetet sajnos csak elektronikus formában tudtam megszerezni, ezért nagyon megörültem, amikor Tamás a Facebookon kihirdette, hogy újabb kötet érkezik, amely a teljes zenei pályafutásából válogat össze dalszövegeket. Mi, akik szeretjük Kátai Tamás munkáját, jól tudjuk, hogy ezek a dalszövegek igazából versek, irodalmi művek, Kátai pedig, minden egyéb mellett, költő is. Ez nem pusztán dicséret, ez tény.

A posta majdhogynem kibabrált velem, ám másfél hónap izgalom után mégiscsak kézhez vehettem a Holdak és mezők címet viselő füzetecskét, hogy zenétől elvonatkoztatva is élvezni tudjam ezeket a nagyszerű sorokat. Természetesen, elvonatkoztatni nem lehet; ha az ember nekikezd az olvasásnak, a zene és az énekdallamok fejben lejátszódnak maguktól, azonban elég, ha értő kéz lapozza a kötet lapjait, a zene ismerete nélkül is világossá válik, hogy Kátai nem csak zenében alkot maradandót, hanem a költészethez is hozzáteszi a maga értékes szeletét.

Nem bocsátkozom irodalmi elemzésekbe, és szakirodalommal alátámasztott bizonyításokat sem tervezek végezni, hogy Kátai verseinek jelentőségét egyértelműsítsem, de egy dolog biztos: ezeket a sorokat bátran oda lehet tenni nagy költőink hagyatéka mellé. Azon felül, hogy nagyjainkra jellemző éleslátással és mély érzelmi töltettel képes olyan részleteket kiragadni az őt körülvevő világból, amelyeket más észre sem venne, vagy nem társítana hozzájuk értéket, Kátainak még ráadásul sajátos stílusa is van. Szóösszetételei, szókapcsolatai egyediek, és kifejezésmódjának színezete, íze felfűzi az összes Kátai szerzeményt egyetlen megfoghatatlan szálra (és ez a zenére is vonatkozik), amitől rögtön felismerhetővé válik annak írója.

Íme, néhány szóösszetétel a sok közül: „cseppmagány”, „csíracsepp”, „szénizotópmalom”, „puhasárga”, „vízcseppcsend”, „hamuanya”, „mechanika-ikonok”, „múlt-meredély”, „vasfekete”, „üvegcsillagok”. A költői képek szintén roppant elevenek és hangulatuk egészen különleges, mintha tényleg megfestené őket a szavaival. Ez a tehetsége a fotóiban is megmutatkozik, elég csak fellapozni a Sgùrr digibookjának képeit. Hadd adjak ezekre a szóképekre is néhány példát: „fogaid között tompa dél feszült”, „rozsdát rászitál a csendre”, „kristályrácsban kering az idő”, „szárnyakat szerkeszt testnek az akarat”, „morajjá mélyül a holt”, „csilló titkok metszik a formát”, „fekete sebből kizuhog a lét”, „dermedő sínpáron rohan a hold”, és még sorolhatnám. Amikor az ember egész belsejével érzi, de sem megnevezni, sem megmagyarázni nem tudja, mi is az, amit valójában érez, és miközben a magyar nyelv bravúrjaira döbbenettel csodálkozik rá, egészen biztos, hogy az alkotó elmét valóban a tűz vezeti, hogy továbbra is Kátait idézzem.

Szintén megfigyelhető, mennyi lendületet, mozgást és elevenséget kifejező cselekvő ige rejlik ezekben a versekben: zúg, zeng, zúdul, lobban, dobban, fut, forog, száll, hasad, roppan, rohan, mozdul, lüktet, kering, tör, folyik, rezeg, szárnyal, zakatol, zümmög, zizeg, gurul, hajt, repül, dobol, dolgozik, pulzál, munkál, kalapál, lélegzik, izzik, ringat, zuhog, zihál, darál, szitál, pörög, lobog, táncol, nyílik, lapul, úszik, gomolyog, és ezzel nem soroltam fel mindet. Talán Kátai magát az életet, a világ létezni akarását ünnepli velük. Bennem olyan érzést kelt, mintha a nyüzsgő természet minden zendülését hallanám, a fűszálaktól a robogó vonatokon át a mozgásban lévő univerzum minden élőlényének szívveréséig.

Számomra az is egészen elképesztő, ahogyan Kátai a hétköznapi életképeket önti szavakba. Az ember egyrészt látja maga előtt a Hársfa utcai fákat, az alagutakat, gyártelepeket, vagy éppen a két sor nyárfát, másrészt leginkább csak érez valamit egészen mélyen belül, amit ezek a szavak oly furcsamód megkongatnak. Legyen az valamilyen kellemes emlék a múltból, vagy egy homályba veszett számunkra áhított élethelyzet. Elég Kátainak annyit írnia, hogy „aszalt alma, szalmapokróc, sárga bor” és szinte megrohamoznak a képek, illatok, emlékek, mert az agy mindent mindennel összeköt, és nekem már a nagymamám és a gyerekkorom jár a fejemben, ahogy megbújtam a padláson a kukoricacsövek között, meg a fonott kosárban konyhakendővel letakart hatalmas házikenyér, és megannyi más dolog. Éppen ez a szép ezekben a versekben, hogy kapukat tárnak szélesre az ember képzelőereje előtt és inspirálóan hatnak, személyre szabott hangulatot teremtenek.

A Darklightos időktől kezdve a legújabb Thy Catafalque korongig, beleértve a Gire, Neolunar és saját néven megjelent anyagokat is, minden korszak képviselteti magát ebben a majd’ 90 oldalas füzetecskében. Már a harmadik nyomásnál tart a kötet, úgyhogy nagyon hamar le kell csapni rá, ha időközben el nem kelt már mind.

Mivel sokat vonatozom, és a hegyekben is gyakran túrázom, a kötetet alkalmanként magammal viszem majd, hogy egy-egy sor mögül kitekintsek a vonatablakon túl változó tájra, vagy hogy testem-lelkem minden rezdülésével megéljem, ahogy „kő koppan, zúg erdő…”

Vélemény, hozzászólás?

Kátai Tamás: Holdak és mezők: 12 komment

  • mcfrost1977 mcfrost1977 szerint:

    Minden és mindenki a helyén, a Mesternek is tetszik!
    [url:6r83cmfj]https://plus.google.com/u/0/photos/109877413251222199559/album/6670493961656627489?authkey=CJGb-5CSt4H9Zg[/url:6r83cmfj]

  • armand armand szerint:

    [quote=McFrost1977:f75w2u2r]
    Össze állt a kompozíció, a főszereplők még nincsenek rögzítve, de mindenki a helyén szerepel már.
    A mű címe: Zakatol a jelen, készül a jövő.
    Pár nem művészi kép: [url:f75w2u2r]https://plus.google.com/u/0/photos/109877413251222199559/album/6669287375732329153?authkey=CMqyqO-8udSawgE[/url:f75w2u2r]
    [/quote:f75w2u2r]
    Nagyon jó lett! Gratulálok! Remélem besepersz majd vele pár díjat.

  • mcfrost1977 mcfrost1977 szerint:

    Össze állt a kompozíció, a főszereplők még nincsenek rögzítve, de mindenki a helyén szerepel már.
    A mű címe: Zakatol a jelen, készül a jövő.
    Pár nem művészi kép: [url:6r83cmfj]https://plus.google.com/u/0/photos/109877413251222199559/album/6669287375732329153?authkey=CMqyqO-8udSawgE[/url:6r83cmfj]

  • mcfrost1977 mcfrost1977 szerint:

    [quote=farrrkas:6r83cmfj]

    :-O Te jó ég! Ez bámulatos! Az a kopott házfal, meg az összes apró kidolgozott részlet… mennyi munka ez! Le a kalappal! Gratulálok a tehetségedhez!
    [/quote:6r83cmfj]
    Köszönöm!
    Mennyi munka? Sok, de nem tudom pontosan, a tank volt vagy egy év és az utca részlet is annyi kb. De úgy, hogy volt olyan időszak amikor napi 2 órát tudtam vele foglalkozni hetekig, és volt olyan is, hogy hónapokig nem tudtam hozzá nyúlni, mert vagy nem volt időm, vagy nem tudtam agyilag rámenni.

  • farrrkas farrrkas szerint:

    [quote=McFrost1977:s9988a6j]

    [url:s9988a6j]https://photos.app.goo.gl/KDtKtNnAj8jxCt2Z8[/url:s9988a6j]
    [/quote:s9988a6j]
    :-O Te jó ég! Ez bámulatos! Az a kopott házfal, meg az összes apró kidolgozott részlet… mennyi munka ez! Le a kalappal! Gratulálok a tehetségedhez!

  • mcfrost1977 mcfrost1977 szerint:

    [quote=farrrkas:6r83cmfj]

    Köszi a sok infót, a linken error van, nem hoz be semmit. Próbáltam többször is, de nem megy.
    Amúgy erről a “mi lett volna ha” dologról eszembe jutott Philip K. Dick-nek az Ember a fellegvárban című könyve, amelyben a németek és a japánok nyerték meg a második világháborút.
    [/quote:6r83cmfj]
    [url:6r83cmfj]https://photos.app.goo.gl/KDtKtNnAj8jxCt2Z8[/url:6r83cmfj]

  • farrrkas farrrkas szerint:

    [quote=McFrost1977:s9988a6j]
    Fotó sorozat az építésről: [url:s9988a6j]https://photos.google.com/album/AF1QipPcc-r24Wsj6Jq6SlPzrd19oiZ3iolfKdtGls2k[/url:s9988a6j]
    [/quote:s9988a6j]
    Köszi a sok infót, a linken error van, nem hoz be semmit. Próbáltam többször is, de nem megy.
    Amúgy erről a “mi lett volna ha” dologról eszembe jutott Philip K. Dick-nek az Ember a fellegvárban című könyve, amelyben a németek és a japánok nyerték meg a második világháborút.

  • mcfrost1977 mcfrost1977 szerint:

    [quote=farrrkas:6r83cmfj]

    Te ász vagy ebben, már korábban mutattál nekünk néhány makettet. Ezt, ami most készül, meg kell mutatnod nekem feltétlenül! 🙂
    [/quote:6r83cmfj]
    A készülő mű egy what if kategória, magyarul: mi lett volna,ha. Ez egy olyan skatulya, amibe a történelmileg nem helyes, vagy nem létező dolgok vannak megjelenítve. Én a 2. vh-s magyar és magyar használatú haditechnikáért rajongok, ebben szoktam “alkotni”. A diorámám több pontja is what if: a harcjármű egy német gyártmányú, de magyar használatú E 25 páncélvadász, csak tervrajzon létezett, tehát sosem gyártották, aztán az időpont 1945 szeptember vége, addigra a háború véget ért, és történelmileg nem igen voltak harcok Pakson. Én ezt tovább gondoltam, mi lett volna, ha a németek és magyarok győznek vagy állnak győzelemre, ha a tengely hatalmak gazdaságát és hadi termelését nem küldték volna padlóra, és, ha stb….. Az ihlet egy 1940 körüli paksi fotó után született. Az épület ma is áll. Tehát a történelmi hiteltelenség mellett mindent úgy építettem meg, hogy létezett. Még nincs kész. A figurák festése van folyamatban. Ha kész lesz, azt látjuk majd, hogy az E 25 az út szélén áll, rohamtüzér tisztje beszélget a járdán álló csendőrökkel, és a fa alól egy mamóka megy majd feléjük, aki lehet, hogy dúdolászik jókedvében, mert siet az unokákhoz, szatyorjában kompóttal…..
    Zakatol a jelen, készül a jövő, rohanó kerekek robaja dalunk: az történik, hogy beszélgetnek a jelenben, egy modern harcjármű van az úton, ami a jövő technikai fejlődését vetíti elő, sok kereke van és a mami dúdolászik…..
    Ha ez átjön a makettről, akkor nyertem!
    Fotó sorozat az építésről: [url:6r83cmfj]https://photos.google.com/album/AF1QipPcc-r24Wsj6Jq6SlPzrd19oiZ3iolfKdtGls2k[/url:6r83cmfj]

  • farrrkas farrrkas szerint:

    [quote=McFrost1977:s9988a6j]
    A most készülő makett diorámám címe:
    “Zakatol a jelen, készül a jövő, rohanó kerekek robaja dalunk”
    Tamás áldásával.
    [/quote:s9988a6j]
    Te ász vagy ebben, már korábban mutattál nekünk néhány makettet. Ezt, ami most készül, meg kell mutatnod nekem feltétlenül! 🙂

  • mcfrost1977 mcfrost1977 szerint:

    A most készülő makett diorámám címe:
    “Zakatol a jelen, készül a jövő, rohanó kerekek robaja dalunk”
    Tamás áldásával.

  • farrrkas farrrkas szerint:

    [quote=Armand:s9988a6j]
    A legjobb talán egy zenekar első demójával történt (a banda neve most annyira nem is lényeges), amit közel 4 hét után kaptam meg és bele volt írva, hogy “a kazit átmásoltam. Köszi: Józsi!”
    [/quote:s9988a6j]
    😀 Hát, ez jó! Én meg új lakónegyedben lakom, tavaly ősszel adták át, és kiderült, hogy nem neveztek ki postást még oda, és a címet, ami a csomagon szerepelt nem létező címként könyvelték el és a küldeményt bedobták egy sarokba. Ha nem járok utána, még most is ott porosodna… De legalább már van postásom!

  • armand armand szerint:

    Kátai Tamás versei/dalszövegei egyszerűen zseniálisak. Imádom naturalista, emberi szemléletét, a soraiban pedig a modern felfogásban átültetett és továbbélő népköltészet hagyományai egyedi értékeket képviselnek számomra. Tamás tolla még egy kék ingen belekapó széllebbenéséről is misztikus sorokat képes írni.

    A postával kapcsolatban csak annyit, hogy nekem is voltak kalandjaim fél országot bejáró küldeményekkel, eltűnt kazetták, CD képeiben. A legjobb talán egy zenekar első demójával történt (a banda neve most annyira nem is lényeges), amit közel 4 hét után kaptam meg és bele volt írva, hogy “a kazit átmásoltam. Köszi: Józsi!” 😀 😀 😀

szeptember 18.,
szeptember 20.,
szeptember 24.,