(A szemfülesebbek olvashattak már egy beszámolót erről a buliról, szintén az én tollamból. Sajnos viszont az az iromány eltűnt, ezért újra tollat ragadtam, hogy megírjam ismét a gondolataimat.)

Újabb halasztott turné, amely legalább megvalósult. A Finntroll régi nagy kedvencem. 2004-ben, az előrendelt Nattfödd miatt konkrétan annyiszor hívtam a Hammer irodát, hogy mikor kapom kézhez a lemezt, hogy aztán szegény Lénárd Laci nyugtatott meg, hogy amint megvan, küldik is, ne izguljak. Pedig előtte még sosem hallottam a csapatot, de amit a lemezajánlóban olvastam, az bőven elég volt a rajongáshoz. Nem is csalódtam.

Anno rongyosra hallgattam a Nattfödd-öt és a digipack verzió miatt ajándékba kapott Trollhammaren EP-t. Aztán begyűjtöttem a korábban megjelent Jaktens Tid-et, meg a Midnattens Widunder-t is. Teljesen belehabarodtam a finnek alkoholáztatta humpa-humpa black metáljába. Véleményem szerint a csapat csúcsra járatta a saját maga által létrehozott stílusát – nyilván nem ők kevertek először folkot black metallal, de a zenkar egyből felismerhető egyedi jegyekkel rendelkezik.

A finn Brymir nyitotta az estét. Számomra még a nevük sem volt ismerős, pedig az internetes kutakodásom alapján, már 2011-ben kihozták az első lemezüket. A csapat nagyon intenzíven vette vállára az első fellépő szerepét. Viktor Gullichsen énekes úgy bemozogta a színpadot, hogy az bármely HC banda frontemberének is dicséretes lett volna. A bandának 2022-ben jelent meg az új lemeze, így a viszonylag rövid játékidőben több nóta is elhangzott róla. Az első két nóta egyből az új korongról csendült fel. A slágeres Voices in the Sky és az enyhe Eluveitie-s beütéssel bíró Landfall remekül megadta az alaphangulatot, nem csak a koncertnek, hanem az estének is. Nem mondom, hogy agyon fogom hallgatni a csapatot, de koncerten legközelebb is szívesen megtekintem majd őket.

Az izlandi  Skálmöld-el sem ismertük egymást behatóan. Bár többen dícsértek számomra a csapatot, illetve a különböző fórumokon is belefutottam a nevükbe, nálam a viking/folk metal túlcsordult kb. 15 éve. így nem könnyen veszem rá magam az ismerkedésbe új csapatokkal. Koncertjüket látva, hallva azonban azt kell mondanom, hogy van itt még mindig potenciál, csak jó csapatokba kell belefülelni. Bár erről fogalmam sem volt, a csapat, még 2009-ben indult és több, 5 teljes értékű album van a hátuk mögött. Az utolsó még 2018-ban jött ki Sorgir címmel.

Amikor kezdéskor megjelent a „rengeteg” tag eléggé meglepődtem. Én egy „normál” létszámú csapatra emlékeztem. Az idő előrehaladtával azonban kiderült, mindennek és mindenkinek szerepe van. Hamar konstatáltam, hogy a csapat nem a szokványos „tucat” módon áll stílushoz. Bár a viking/folk metal valóban megállja a helyét, mint stílusmeghatározás, rengeteg különböző színesítő elem és a kiváló, ötletes hangszermunka kimondottan élvezetessé tetette a koncertet. Külön ki kell emelnem a gitárosokat. Olyan dallamos, többgitáros részeket nyomtak az egyes nótákban, hogy elő kellett vennem a léggitárt, ami ismeretlen bandánál, több, mint 20 év koncertlátogatás után nem szokványos. Remek csapat. Pótlom a hiányosságomat és beleásom magam a lemezeikbe. Úgy gondolom a Finntroll már rég túl van a zenitjén (Jaktens Tid / Visor Om Slutet / Nattfödd / Trollhammaren), rossz lemezt nem adtak még ki. Sőt a legutolsó Vredesvävd simán odatehető a csúcsalkotások mellé.

Bár már kétszer is láttam ezt megelőzően a csapatot, ez a buli mindent vitt. 14 nótából állt az alapszett, melyet még egy 3 nótás ráadás is követett. így kell ezt csinálni! A nyitó, legújabb albumos Att Döda Med En Sten bele is csapott a közepébe. Egy tempós, mogorva Finntroll sláger a legjobb fajtából. Egyből el is indult a mozgolódás az első sorokban. Ez a lendület az egész koncerten kitartott, ami nem is csoda az olyan nóták hallatán, mint a pörgős Människopesten, a rendkívül fogós Den frusna munnen vagy a marcona Solsagan.

Az alapszett felénél némi szusszanást engedélyezett a Midnattens Widunder intrója, hogy aztán a szintén első lemezes Svartberg ki is préselje a szuszt. Aztán jött a Jaktens Tid egyik legjobbja, a Slaget vid blodsälv. Ez a nóta egy Finntroll esszencia. Tökéletes. Fiskarens fiende, Ormfolk, Nattfödd. Egy igazi best of programnak lehettünk szem és fültanúi. Aztán pedig el hangzott a csapat talán legnagyobb slágere a Trollhammaren. Ezt a számot egyszerűen nem tudom megunni és mindig jókedvre derít. Zseni!

Az alap szett a Skogsdotter – Mask párossal zárult, hogy aztán rövid ösztönzést követően ismét a színpadon álljanak. Under bergets rot – Jaktens tid – Midvinterdraken. Ez volt a ráadás! Erre mit lehet mondani rajongóként? Azt hiszem semmit. Ez a setlist minden ponton tökéletes volt. A csapat pedig mindent megtett azért, hogy jól érezze magát a közönség. Az ilyen bulik miatt nem tudok leszokni a koncertre járásról.

Kiváló előzenekarok és egy remek best of buli, egy hatalmas kedvenctől. Ennél nem kívánhatok többet.