Néhány hete olvastam-hallottam a hírt az Echoes from Deep November című albumotokról, majd itt, a Fémforgácson az egyik olvasó benevezte a Hangpróba rovatba is. Ekkor ismertem meg a zenéteket. Nagyon megtetszett és szerettem volna CD-n is hallgatni. Azóta, minél többször forog, annál mélyebbre veszek el a különböző stílusok hangjának erdejében, mintha belépnék a borítón ábrázolt tájba. Gratulálok az albumhoz!

Úgy tudom, 2016-ban alapították a bandát, Connecticutban (Egyesült Államok). Azóta nem is változott a felállásotok, ugye? Mindenekelőtt bemutatnátok a csapatot?

A Fires in the Distance felállása: Craig Breitsprecher – basszus és ének (Archaic Decapitator, Engraved, ex-Formless, ex-Oceans Afire), a Kyle Quintin-t váltó Jordan – dobok, Yegor Savonin – gitárok, szintetizátor (Archaic Decapitator, Engraved, ex-Katahdin) és Kristian Grimaldi – gitár és ének.

Örülünk, hogy rátaláltál a zenénkre! Hogy az indulással kezdjük, az Echoes from Deep Novemberen hallható felállás életre szóló barátságok és egy kiváló zenekari társaság projektje. Magában foglalja, nem csak arra szorítkozva az Archaic Decapitator, 60 Grit, Formless, és Engraved zenekarokat is. Ez a projekt a Chained to the Earth c. dalból kelt önálló életre, amit eredetileg az Archaic Decapitatornak szántunk, de nem passzolt annak a zenéjéhez. 2020. októberében Kyle úgy döntött, hogy elhagyja a csapatot, az időbeosztáshoz és családjához kapcsolódó, jól érthető okokkal. Jordan Rippe lépett a helyére és tökéletesen beilleszkedett.

Ez a melodikus black/death metal, ami játszotok mostanra elég sok féle stílust ötvöz. Melyek a ti fő hatásaitok, vagy azok, amelyeket leginkább kiemelnétek?

Mi mind nagy death metal rajongók vagyunk. Hatásaink széles skálája a Hypocrisytől, a Swallow the Sun, Insomnium, Katatonia, Opeth, The Man Eating Tree csapatokon át a Paradise Lost-ig, és még sok más bandáig terjed.

A lemezetek egy koncept-album? Érzek egy ívet a a kezdő a The Climb-tól a majdnem utolsó Chained to Earth-ig. Végül a záró tétel Sundial-lel oly váratlanul ér véget az album, hogy kezdenénk újra hallgatni. Mint ahogy egy igazi tárcsa/kerék forog (dial) Hogyan alkottátok meg ezt a koncepciót?

Őszintén szólva, mi úgy érezzük ez a zenei gyűjtemény nyers és szűrtelen és nem egy koncept-album alkotására írtuk a dalokat. Ezzel azt akarom mondani, hogy a zene, szerintünk, jól hömpölyög a maga útján. Amit a dallmokban szeretünk az az, ahogy utat nyit a különböző értelmezéseknek. Ha úgy érzed, a téma és a zene változása-fejlődése meghatározott sarokponton nyugszik, azzal igen, ezzel a vízióval egyet értünk.

Voltak olyan dalok, amiket végül lehagytatok az albumról, az előbb említett komplexitás-érzés miatt?

Minden frissen íródott dalt felhasználtunk, és a végső változatra kerültek.

Amikor elkezdődik a lemez, a vízcseppek, vagy olvadó jégcseppek hangját keltő hárfás hangzást követő zene olyan, mint amikor a Metallica „Orion”-ját hallottam. Ez a vibrálás mindvégig jelen van az albumotokon az ilyen módon megszólaltatott hosszú hangszeres betétekben (ld. The Climb, The Lock and Key). A Chained to Earth pedig nagyonis olyan, mint az Eloy (ha ismeritek ezt a csapatot).  Persze, a masszív vokál egyből visszaránt minket a valóságba. Ilyen progresszív vénátok is van tehát?

Ha az Eloy-t nem is ismerjük, igen, zenénk egyértelműen progresszív. Magát az albumot nem progresszív metalnak szántuk, de itt-ott benne vannak az általad említett progresszív zenei elemek.

Milyen hangszeres háttérrel rendelkeztek? Hisz ez az album igazán nem tűnik az első zenei megjelenéseteknek (különösképpen, hogy számos bandában játszotok és játszottatok)? A dalok felépítése sem erről árulkodik…

Nagyon változatos zenei háttérrel rendelkezünk. Megmerítkeztünk a klasszikus, a blues, a R&B zenében és a jammelésben, ahogy a klasszikus rockban is. Talán Yegor rendelkezik a legmélyebb hatásokkal, hisz Oroszországban nevelkedett. családjában klasszikus zongoristákat találunk és ő maga is meglehetősen sokat hozott a kelet-európai élményeiből. Ez hatással volt arra, ahogyan írta a billentyűs/szintetizátoros szólamokat.

A szólók nem tipikusan sötétek, nem annyira a black/death metal sajátjai. Néha gyorsan futnak, máskor lágyan, mint a neoklasszikus heavy metalban, vagy modern progresszív metal dalokban. Máskor meg annyira karcosak, riffelősek, mint korunk trash zenéjében (Elusive Light) A korábban említettek mellett honnan eredhet ez a zenei keverék?

Ennek eredete, szerintem, a korunk. Az évek, amiket zenéléssel töltöttünk. Ahogy felnőttünk, szerettünk volna egyre technikásabbak lenni. De most már inkább az érzésekre helyezzük a hangsúlyt, mintsem a technikai megoldásokkal vitézkedjünk.

Mindennek ellenére, mégis van valami sötét, lüktető, már-már fenyegető a zenétekben. Illik az atrwork-höz is. A zenei hangulata ’90-es év végi történelmi/viking/középkori/doom metalra is emlékeztet. (mint pl. az osztrák Pazuzara, vagy a finn Nattwindes Gråtra). A számomra ezt a hangulatot idézi a Reflections.. akusztikus játéka is. Figyelemmel kísértétek annak idején ezt a színteret? Hatással volt-e a zenei fejlődésetekre?

Egészen biztosan így volt. Az amerikai folk zenét nehéz a metal nyelvére fordítani, nem vagyunk félünk elmondani, hogy a milyen hatással voltak ránk az európai metal zenekarok.

A zongora (ill. szintetizátor) jelentős szerepet kap a tételekben. Ezt kiváló díszítésnek szántátok, inkább a zenétek szerves részeként ágyaztátok a dalaitokba?

Amikor élőben játszunk, akkor mindig lemondjuk a hangosító srácoknak, hogy a billentyűk kiemelt hangszerek a zenénkben, nem háttérnek szántuk. Ezek egyértelműen szervez zenei motívumok.

A dob nagyon pontos és jól támasztja alá a zenét. Leginkább ritmusváltást képvisel, mintsem mély és magas hangok váltakozását helyezné előtérbe. Ez a tudatos stílusotok?

Igen, ez egyébként a producerünk Dave Kaminsky munkájának az eredménye. Ő nagyon azt akarta, hogy a dob dinamikusan szóljon ezért hallod ezt a teljességet, amit említettél.

Mit gondoltok, milyen széles réteget alkot a közönségetek? Mennyire nyitottak a rajongók egy ilyen élénk váltásokkal teli, a sötéttől a progresszív zenékig terjedő, hárfajátékos-betétekkel tűzdelt zenére, amit a viharos hangzású ének dörgő kísér?

A doom/metalhead rajongók nagy része befogadó volt a zenénk iránt. Élvezték a kompozíciókat. Mindig lesznek, akik utálják és olyan emberek is, akik kiemelik, nekik mi nem tetszik. De kevesen voltak, igazából gyér a kritikusok csoportja.

Ez a jól átgondolt tempó egyfajta kompromisszum, annak érdekében, hogy a zene üzenet átjöhessen a dörgő-hörgő, ám másfelől nagyon is jól érthető énekkel? Vagy inkább azért ilyen a lüktetés, hogy pl. illeszkedjen a vízcseppes hangzással ékesített dalokhoz (ismét megemlítem a Reflection in the Ice, 4.dalt, aminek ritmusa szinte minden nótát jellemez)?

Mi először a zenét komponáltuk meg, így az ének tempója ehhez igazodott a megfelelő helyeken.

Egyébként tetszik, ahogy, a már említett Chained to Earth-ben vagy egy nagyon robusztus rész, közvetlenül a vége előtt, amikor egy dallamos légkalapács veri a fülünket. Ez a nóta nem egy rövid tétel. (Mondjuk, egyik sem az.) Mit gondoltok, hol fogják sugározni ezeket a dalokat? Az Egyesült Államokban vannak helyek, ahol adásba kerülhetnek?

A zenénket, gondolom, leginkább a streaming platformokon lehet elérni. Amint mondtad [itt nem jegyzett külön gondolatokban – szer.] Ahogy mondtad is, nagyon nehéz nagyon nehéz hallhatóvá válni a rádiókban, de néhány adó játszotta már a dalainkat.

Hogyan telt a számotokra a nyár? Sikerült felléptetek?

Nagyszerű volt. A COVID19 után, a metal színtér, szerintem már nem alig tudott a fenekén ülni, várta, hogy élőben játszhasson. kegyetlenül jó lehetőségeink voltak és alig várjuk, hogy a következő nyáron ott vegyük fel a fonalat, ahol éppen elengedtük.

Színpadra tudjátok vinni ezt a zenét, hogy az pont úgy szóljon, ahogy az albumon?

Leginkább azt mondanám, hogy mi szívünk szerint egy élő eladásokat játszó csapat vagyunk. És azt hiszem, hogy jó koncerteket adunk.

Vannak zeneileg hasonló bandák, akikkel együtt játszotok a színpadokon?

Keressetek rá a barátainkra: a Vacant Eyes és a Burial in the Sky.

Milyen messzire jutottatok a kiadvánnyal, akár földrajzilag, akár a különböző stílusokat kedvelő metal hallgatók körében?

Talán földrajzilag könnyeb követnünk. Volt egy komoly előzenekari lehetőségünk az Egyesült Államokban és Kanadában. Jártunk Finnországban, Németországban, Svédországban, Ausztráliában, Oroszországban és Norvégiában, és más európai országokban is, ahol rendszeres turnéznak [a zenekarok].

Mik a következő lépések? Már itt az ősz, közeleg a tél, ilyenkor visszavonultok az élő fellépésektől és új dalokon dolgoztok? Meg tudtok, vagy akartok-e megosztani információ erről?

Janurától márciusig fogjuk rögzíteni a következő lemezünket. Az őszt arra szánjuk, hogy összeállítsuk és felkészüljünk a felvételre. De szeretnénk majd turnézni a nyáron, hogy felépítsük a színpadi jelenlétünket. Remélhetőleg fesztiválokra is meghívnak majd minket, és útba ejthetünk nagyobb showkat is.

Kívánjuk, hogy a rajongótáborotok növekedjen! Köszönjük az interjút!

Mi köszönjük, nagyon örültünk a lehetőségnek!