From The Sky – a Fezen 2023 Csarnok színpadán

A FEZEN 2023 előrehaladásával ismét több érdekes koncertre készültem. Ezek közül az első (második) a From The Sky előadása volt. A híd felőli kanyargóval elérhető Csarnokban megnézett koncertre az előadás kifejezés itt kifejezetten indokolt. Egyfelől a zene komplexitása, a szükséges háttérzenekari többszörös sávok, a masszív, egyszerű, de jól kitalált kosztümös színpadi megjelenés és az élő hangszeres játék egysége ezt a kifejezést kívánja. Az előző koncerteken már kaptunk ízelítőt abból, hogy a teremben durván hangosan fog szólni minden egyes hang. Mégsem állhattam meg, hogy az első sorból figyeljem a nagyon rövidre szabott beállást. A délutánközepi kezdésre már bemelegített a csarnoki undergroundra kíváncsi közönség, nagy részük most levegőt vett a susogó nyárfasor alatt.

Én azért szerettem volna látni, vajon hogyan indul be a From The Sky felkészülése és jó volt látni más, színtéren ismert zenészek érdeklődését is. Gondolom, Dávid, a Slowmesh énekes nem csak az abban a zenekarban társa Süle Tamás gitáros (meg az Ugly Kid Joe) miatt érkezett. A Tari Szabolcs vezette From The Sky-ban ugyanis meglehetős zenei múlttal rendelkező csapat állt össze (Miserium, Tűzmadár, Stonehenge, Slowmesh…) egy remek egységgé. A zenekar felállása a színpadon: Tari Szabolcs – dalszerző, szövegíró, ének, Kiss László ‘Taz’ – gitár, Gilián Péter – basszusgitár/vokál, a már említett Süle Tamás – gitár, és az itt Halász Árpád Illést a doboknál helyettesítő Haraszti Dávid (a Rex albumon ő játszott). A kételemezes csapat Szabolcs víziójából az idők során egyre inkább egy összeszokott ötösfögattá vált. A sűrűn rövidre szabott Wacken Battle fellépésüket követően nem sokkal a Behemoth/Amon Amarth-rendezvényen léphettek fel, hogy minél nagyobb közönséggel ismertethessék meg zenéjüket. Itt, a FEZEN-en aztán megint egy újabb rétegnek mutathatták be a Heir Apparent/Queenscrŷche/Fifth Angel fémjelezte progresszív és power heavy metaltól a Dark Tranquility fényesen sötét melodikus death metaljáig terjedő, organikus hangzású muzsikájukat.

A Rex (első) lemez és az Antarktika (második) album dalainak talán legjobbjai csendültek fel – írhatnám felületesen. Ez nem pontosan igaz, mert mindkét album olyan komplex, annyira festett vászon jellegű, hogy én pl. nehezen tudnék elvonatkoztatni koncepcionalitásuktól. Hiszen milyen lenne egy festményről kivágni egy kisebb-nagyobb darabkát? Szerencsére, Szabolcsék megoldották a feladatot, egy igazi kollázst állítottak össze – nekem/nekünk csak élvezni kellett! Különösen érdekes, hogy ezek a dalok így is egységbe forrtak, egy újabb történetet mondtak el. Az elhangzott nóták: Vulcanus, Hereditas, Nexus, Libra, Gemini, Lethe, Finisterra, Antarktika végül, a meghajlásnál a Libera Me szólt csendesebben. Csendesebben, mert már az első hangoktól ismét olyan hangorkán ragadott el a korlátnál, hogy ezúttal nem csak a nadrágom, a pólóm, a hajam, de az orrcimpám is remegett. A hallójáratomban bekúszott minden dob és basszus, erősen zizegő, bizsergő érzést keltve, a cinekre sziporkázott a szemem előtt a látvány. Azt hiszem, ez a valódi szinesztézia!

De, amíg csak tehettem, ott álltam, ámulva, csodálva ezt az intenzitást. Fura módon ezen a koncerten a döbbenetes hangerő ellenére is jól hallottam a hangszereket. Alighanem azok hangszínének is köszönhető mindez, nem pusztán annak, hogy a dalok szinte valamennyi, jószerivel minden hangját ismerem már.  Az első lemezről a másodikra újabb lépéssel fejlődő csapat dalai a lírai melankólia, a letisztult neoklasszikus metal és döbürgő death/black hangzás néha átmenetekkel, máskor átmenet nélküli váltásaival olyan pontosan szólt, hogy abban aligha találhat bárki kivetni valót. Én már megszerettem! A hetedik tételnél hátra mentem a keverő vonalába. Egyrészt kíváncsi voltam arra, hogyan sűrűsödött a nézősereg, másrészt hallani szerettem volna a hangzást innen is. Mint rajongó-hallgató nem találtam benne semmi hibát. A színpad mérete ugyan lehetővé teszi, hogy közelről a fejemet forgatva nézzem és lássam ahogy a kezek szaladnak a bundokon, meg a tamok felett, hátulról viszont a fekete lepel szerű köntösökbe bújt zenekar látványa a fényekkel, a színekkel az omegás füsttel és a mindent átható lüktetéssel egy komplett és meggyőző produkciót tárt elénk. Bizton állíthatom, hogy a From The Sky előtt nagy jövő áll! Remélem, nem csak a lelkes zenehallgató szól belőlem és lesznek, akik megerősítik ezt a banda további koncertjeinek látogatásával. Azt biztosan tudom, hogy most legalább négy olyan új rajongót nyertek maguknak, akiknek már előre, lelkesen ajánlottam megnézni őket.

Előbb-utóbb megkérdezem a zenekart/zenekarvezetőt arról, hogy milyen volt ez a fellépés a színpadról, hiszen a csarnokban a fesztivál egyéb helyszíneitől eltérően jellemzően az adott zenekarra kíváncsiak térnek be, illetve azok, akik szeretnék megtudni, mit rejt a friss underground rock/metal színtér. Érdeklődés pedig láthatóan volt a zenekar iránt! A From The Sky lehengerlő előadását követő meghajlás után már siettem is tovább egy másik különleges koncertre.

Palaye Royale Palaye Royale
május 29.
Sting Sting
május 30.