Sosem voltam nagy rajongójuk az az igazság, és ez ezzel a lemezzel sem változott meg. Igazság szerint a ToT-t is jobban szeretem Nellel, mint L.K.-el. Pedig szép hangja van, csak sokszor olyan kis erőtlen és a zene is teljesen rátelepszik. Súlyosbítja a helyzetet az idegesítő férfi ének is.

Direkt előszedtem a 2004-es és a 2006-os lemezüket, mert azokat imádom a mai napig; plusz kíváncsi voltam, hogy hányadán is állunk. Hát nem tett jót az új album pontjának az összehasonlítás annyit mondhatok. Nem hogy egyhelyben nem topognak, hanem vissza is fejlődtek az évek során. Azért még mindig felismerhető Illdisposed a zene, de ez már kezd kevés lenni.

"mocskos sludge/hc/thrash muzsika ez" Na meg is van a baj forrása akkor. :D

Így is annyi már a banda mint égen a csillag, szóval ezekre a kanadaiakra semmi szükség nem volt. Pláne úgy, hogy koppintás ez egész amit művelnek.

Ebben a stílusban ők az egyik legjobbak, és ez hallatszik is a lemezen.

Nem kívánom kétségbe vonni az album minőségi voltát, azonban nálam csak ennyire futotta.

Az a helyzet, hogy én nem Stonernek drukkolok, hanem Rossinak.

Nem ismertem eddig őket, szóval nem tudok viszonyítani ahhoz, hogy miket műveltek a múltban.Most viszont egy jó kis agresszív zenét toló csajbandát ismertem meg a személyükben, bár a zenéből megjegyezni nem sokat sikerült.

Huhh, 3-4x meghallgattam, mondom hátha rájövök mi benne a jó, de csak nem akart sikerülni. :(

Isten bocsássa meg, de nekem tetszik ez a lemez. :D Ahogy a HP-s pontjaimat elnézem, az utóbbi évek Megadeth albumaitól mindenképpen sokkal jobb. Amúgy tényleg jobb lenne a főnök torka nélkül, mert a zene nagyon zsír, de az ének az olyan mint mindig. :)

Egész kiváló hallgatnivaló lenne ez, ha idén csak ez az egy csajos zenekar adott volna ki lemezt. Viszont a Delain, a Lunatica, a Holyhell stb. albumok fényében már nem tündököl annyira a Njord.

Atyaég milyen csapnivaló bugyborékolást pakoltak rá frankó zenére. Honnan szedték azt az effektet, vmi tucathorror producer a "sátáni hangok" fiókjából?

Ez valahogy nem igazán jött be. Nem ette bele magát a fülembe.

Tök olyan mint az Illdisposed. Először azt hittem ki sem cseréltem a hallgatnivalót, de nem. Talán itt az énekes hangszínét jobban eltalálták.

Bírom az Ensiferum féle harci metalt - még ha az néha átmegy spagetti westernbe is. :)

Az Artillery eszembe juttatta a nyolcvanas évek thrash nagyjait. Zeneileg ez az album sem marad le azoktól, az ének persze - mint általában a stílus bandáinál - véleményes. Remek időutazós cucc.

Szerencsére a füst nem nyomja el a tempókat; s bár nem lesznek mindennapi vendégeim, azért néha elő-elő kerülhetnek. Irány a nemzetközi porond, van keresnivalójuk.

A metszett hangú csajok mindig megmosolyogtatnak kicsit. Kb. olyan, mint ha egy gizda öleb megpróbálna 8 számmal nagyobbnak és félelmetesebbnek látszani. A zenét nem variálják túl, nincs sok témázgatás, de ami van az süt.

A visszatérésük utáni lemezeik közül ez tetszik a legjobban. A nagyzenekari dolgok engem is megleptek - azért ez tőlük nem kicsit idegen.. Gyanítom Nightwish-ék kiselejtezték a fel nem használt szalagokat (Norumék mellett egyébként Tony Kakko is ott turhatott a szemétben).

Nos igen, az ének olyan amilyen. Az 1,320-ban hallható szóló hallatán majdnem elcsöppentem. :) Sz'al tudnak ezek a hangszeresek, na. Remélem ez még nem a végjáték és MegaDave tovább gyűri az ipart.

Szép de erőtlen női hang, kellemes de jellegtelen dalok és szörnyű férfi ének. Volt már sok jobb ebben a műfajban.

Jó, de lehetett volna sokkal jobb is. Technikai tudás megvan, de kicsit lélektelen, rutinszerű az egész, az az érzésem néha, mint ha ők is unnák a dolgot és csak kötelességből csinálnák. Talán ritkábban kéne lemezt kiadni, akkor nagyobbat üthetne...

Nagyon nem az én zeném, a pontszám nem az értéket, hanem a semlegességemet tükrözi. Azt azért megjegyzem, ha több olyan lett volna mint a nyúlfarknyi Rollercoaster, többet kapott volna. :-)

Ügyes Amon Amarth kópia néhány jó nótával, az eredetiség leghalványabb szándéka nélkül. Ha erre vágyom, inkább a régebbi AA lemezeket szedem elő, azok hitelesebbek számomra.

Jó volt, ha nem is annyira mint az első két lemezük, de mindenképpen érdemes meghallgatni. Az utolsó 3 dal meg egyenesen remek.

Nem vagyok thrasher de ezt élvezettel hallgattam, minőségi munka.

Ez sokkal jobban tetszett mint a Sunday Fury, ezt a lazább southernes vonalat jobban kedvelem. Viszont a dalszerzésben szerintem még lehetne fejlődni, különösen a refrének nem mindenhol meggyőzőek számomra.

Tökéletesen semmitmondó volt számomra.

Minőség megvan, csak kicsit bealvós a dolog ettől a sok egyformán lassú-középtempós daltól, pedig ez ugye nem doom :-), kicsivel több tempó nem ártott volna,

Egy 7-est megérdemel a kitűnő zene miatt, de Dave már védjeggyé vált, végtelenül kis terjedelmű, morgó éneke összefolyó, megjegyezhetetlen masszává teszi számomra az egészet, fogós, emlékezetes énektémák híján.

Tökegyforma, idegesítő dalok. Harmatos. Időpazarlás...Ezek a kifejezések jutottak eszembe a hallgatásakor. Törlés!

Már évek óta egyhelyben topogást érzek náluk. Ettől függetlenül mindig egy olyan lemezzel jelentkeznek, amely sokat forog nálam. Azok a bika riffek most is elcsábítanak.

Egy jobb hangzással messzebb is juthatnának. Egyébként kellemes kis muzsika ez. Jöhet.

Korábban azt mondtam, hogy az Amon Amarthot saját stílusában nem lehet megközelíteni. .....szóval most komoly vetélytárs akadt. Nem céljuk a kanadai fiúknak új zenei ösvények keresése, de amit itt összehordtak, az valami nagyon ütős! Vörös Erik, azért oda is betette a lábát......!!!

Hozta az elvárható szintet a zenekar,de nem több! Kevés két igazán karakteres dal (Smoking Ruins, The Longest Journey) egy lemezre!

Ezek a jütlandi farmerek mindent tudnak a thrashről, Ave Caesar, morituri te salutant!

Erősek vagyunk stonerben, és ezt most nem a mennyiségi mutatókra értem....Ime az eklatáns példa.

Nemigen jut eszembe túl sok csajbanda, talán nem véletlenül....Itt sincs mire emlékezni....

Előjött a Deep Purple mánia, vagy nevezzük csak egyszerűen úgy, hogy; vissza a gyökerekhez? Egyébként jobb, mint vártam. Sokkal!

A fene sem várja már a 'deth albumokat, de vagy 20 éve! Remélem, ez már tényleg a végjáték!

Audiális környezetszennyezés...

Elrotyog, de messze nem kiemelkedő.

csíp, rúg, harap, és élvezem!

Egész jót tett nekik, hogy végre nem csak csűrdöngölnek a pincébe hangolva, hanem elkezdtek zenélni is.

Már a Secret Society-n is hallható volt, hogy végre visszanőtt a szőr a vén rókák tökeire. Bár ez a nagyzenekari kíséret kicsit meglepett, hamar rákaptam az ízére. A No Stone Unturned tétel pedig vastag max.pont!

Az évtized átverése is lehetne akár a lemezcím, akkor legalább tudná előre az ember, hogy mire számítson. Ez egy nagy adag semmi, nyakonöntve egy kis nullasodóval.