Hangpróba #434

2020. december 5.

Vehemens és lüktető. Falbontáshoz, edzéshez szerintem jó lehet, amikor magas az adrenalin a vérben. Nem hiszem, hogy lejátszóra kerül ennek ellenére.
A lemez körül kialakult vita azon oldalán állok, aki ha le nem is köpi a lemezt, azért nem adok pontot, vagy tudom éppenséggel tisztelni őket, mert még nem haltak meg. Ötlettelenség évtizedek óta. Egy Ossian szintjén vannak ilyen téren. Ez nem az a zenei minimalizmus, amire elismerően tudok csettinteni. Ez tömegtermék, tömegízlésnek, amitől én a magam részéről távol tartom magam, mivel a végtelen középszerűség sose szórakoztatott.
Muhaha...
Pont semmit nem hallok, ami kiemelné bármilyen mezőnyből. Sehol egy érdekes, vagy értékes elem, csak a szokásos megoldások. Hangszeres tudásra meg nem osztogatok pontot.
Ha egy kis mocskot rádobnak a hangzásra és nem ennyire ipari, akkor jobb lett volna. Hangulatot kelteni nem sikerült, így meg csak megy, megy, de érzelmileg sok vizet nem zavar.
Naas Alcameth zeneiségét, látásmódját és elkötelezettségét igen nagyra értékelem. Nem minden alkotása tökéletes, ahogy ez sem, de az év egyik kellemes meglepetése. Az Aoratos '19-ben egy 10 pontos lemez volt, ez most kicsit alatta van.
Nem én vagyok a célközönség. Elvont, akár még érdekes is lehetne, de nem egy frekvencián rezgünk, ezért adok egy semlegeset. Búgott a fejem a végére a hangzástól.
Ha Kataklysm, akkor Temple. Az akkori zene és Sylvain Houde hangja számomra a '90-es években adta azt az extrém, őrült, kompromisszumot nem ismerő egyveleget, ahol már a hangzás is teret adott nekik és ami bizony felemelte őket valahova, hogy aztán onnan olyan mélyre zuhanjanak, mint ez a mostani produktum is. Ez már semmi más, csak pénzkeresés, megélhetési gonoszkodás. Bezzeg a Temple...
Talán mintha fejlődtek volna kicsit az előzőhöz képest, de mivel azt sem hallgattam rongyosra, mert nekem ez a fajta merengés nem igazán jött be, így csak haloványak az emlékeim. Legyen ez is annyi, mint az előző volt.
Ez itt próbál valamilyen lenni, ám a nagy igyekezetben Eroen véleményén vagyok, hogy nem áll össze. Nagyon szoktam szeretni, ha minden hangszer ilyen szépen, arányosan szól és a basszus is milyen szépen röfög már (talán túlságosan is?), de aztán mégis kilóg a lóláb, csak tudatlanságom miatt nem tudok rámutatni, hogy miért, mert ahhoz már mélyebb tudással kellene rendelkeznem. Marad az, hogy nem teljesen értem, hogy mi történik.
Nagyon sokat dob a egész cuccon ez a jellegzetes HC vokál! Én itt kifejezetten örültem volna kevesebb dalnak, akár 2-3 perces szerzeményeknek, mert akadtak olyan elmebeteg témák, amiket lehetett volna tovább boncolgatni. Gyilkos, fasza anyag ettől függetlenül.
Nincs hibátlan és végig izgalmas AC/DC lemez. Ebből adódik az a furcsa kettősség, hogy szeretem a zenekart és elég sok dalukat, de az albumaikat kevésbé. Pusztán az adja meg egy-egy értékét, hogy mennyi slágert sikerült rá írni. Ide most nem igazán sikerült egyet sem. Nagy eséllyel ez az utolsó lemezük és a tisztelet mindenképp kijár nekik, de már csak akkor adtam volna ki a helyükben anyagot, ha az valóban érdemes. Ezt sokadik nekifutásra tudtam végighallgatni, akkor is a háttérben, hogy ne ásítozzak nagyokat. Egyefene legyen 6, mert van gyengébb lemezük.
Hjaj. Én nem csak "hozzávetőlegesen" hallom benne a Burzumot sajnos. Múltidézés, ötlettelenül.
Király death metal album különösebb egyediség nélkül. Nagyon tetszik, hogy végig jól hallható a basszus.
Tisztességes iparos munka. A hangzás egész jó és örülök, hogy nem órás játékidővel akarták megváltani a világot.
Naas eddigi lemezei folyamatosan előkerülnek, főleg az év végi listámon is előkelő helyen végzett The Dreaming. Lehet, hogy a történelem újra ismétli önmagát? Modern black metal, rémálomszerű képekkel, ahogy szeretem. Viszont ahhoz képest, hogy zenekar is szerveződött főszereplőnk köré, nagy előre lépés nem történt.
Hosszú távon piszok unalmassá tud válni az akusztikus gitár, pedig rohadt jól szól és a dalok is rendben vannak. Rég adtam ilyen jó pontszámot alter cuccra, ez dicséret.
Ők az a zenekar, amihez köthető a remek Sorcery album 95-ből. De arról is lehetnének híresek, hogy több, mint 20 év alatt ezt megközelíteni is csak nagy ritkán tudták. Most épp messze állnak tőle. Pedig a The Killshot nagyon frankón nyitott, amíg be nem jöttek a kórságai. Aztán elmegy az egész melodikus death irányba én meg fokozatosan vesztem el az érdeklődésem... A hangzás és a hangszeres játék ott van, de az összkép unalmas számomra.
Ha nem zizegne, sziszegne, zörögne, mit a legtöbb post maszatolás, akkor nagyon tetszene. Vergangur és a záró dal nagyon bejövős.
Végre valami friss és ropogós! Az ötletek és a hangzás el tudta velem felejtetni még a számomra kevésbé tetszetős, nu metalra emlékeztető refréneket is! Ezt érdemes lesz jó cuccon meghallgatni. Szintén köszönet az ajánlónak, még nem találkoztam velük.
Aki az AC/DC-t egy Liturgy-hoz, vagy valami hasonló zenei elfajzódáshoz hasonlítva értékeli az sürgősen keressen fel egy pszichiátert! Mindent a maga stílusában kell értékelni! A power metal lemezeket sem a Napalm Death-hez viszonyítva értékelem, hanem más power metal lemezekhez viszonyítva. Ha minden lemezt a favorizált death-black lemezekhez képest értékelnék, akkor minden ami nem melodikus death-black az szar lenne és 1-2 pontot kapna és hová vezetne ez? Muszáj volt megnyilvánulnom, mert itt egyesek nem tudják, hogy mit beszélnek.
Ez egy jó underground beajánlás és lemez!
No azért ne írjunk már le olyan badarságokat, hogy csak a Temple of Knowledge volt jó lemezük, az a hallgathatatlan és röhejes "vokállal" előadott szar. Az a lemez maximum tizenévesen tetszett, amikor a Cannibal Corpse-ra és az Obituary-ra izgultam. Mai füllel borzalmas, az akkori énekesük meg nem normális. Szerencsére a bolond eltávolítása után kezdtek zenévé formálódni az előadott tételek. Így született meg az egyik kedvenc dalom a Push the Venom. Aztán szerintem igencsak magas zenei teljesítményt hallunk a Waiting for the End to Come című lemezen, akárcsak a most terítékre került lemezen. Egységes, stabilan magas színvonalú melodikus death metalt nyomnak remek zenészekkel. Volt szerencsém élőben is látni a bandát 2016-ban és 2018-ban. Köszönet az ajánlónak!
Ez egy jó underground beajánlás és lemez!
Talán ez az első AC/DC lemez amit végighallgattam, nem lettem célközönség. Nekem így is olyan minden dal, mintha mindet többször is hallottam volna.
Mintha a lemez vége felé egyre sz@rabbá válna a hangzás. Egy-egy téma végtelen számú ismétlésével lehet hosszabbítani a játékidőt de minek.
Jó kis lemez, de semmi kiemelkedőt nem hallottam benne
Nekem ez tetszik. Kellően változatos, és ami fontos ,hogy a vokál is jó.
Baromi intenzív de egy idő után inkább fárasztó. A dobos előtt mindenesetre le a kalappal!
Baromira untam. Eleinte azt hittem tetszeni fog, de nagyon hamar leült, alig vártam, hogy vége legyen már végre. A borító pedig egyszerűen minősíthetetlen. (Nekem a képi világ is fontos).
Valamiért soha nem érdekelt, ez sem hozott lázba.
Több esélyt is kapott, de nem tudott elkapni a hangulata talán csak néhány pillanatra. Az epic doom továbbra sem nekem szól.
Nekem legjobban a lemez lüktetése tetszik. Az első számmal magasra tették a lécet, és mitagadás nem mindig sikerül megugrani a folytatásban, de azért ez távolról sem egy egyszámos lemez.
Egy fiatal lengyel banda második nagylemezének death/grind tételeit élvezheti végig a Szentek tolmácsolásában az, aki rászánja az időt, és végighallgatja az albumot. Igen, Szentek, mert a srácok mind a négyen odabiggyesztették a nevük elé, hogy St. ! :) Ennek ellenére a szövegek természetesen nem a Biblián alapuló írásokat magasztalják az egekig. Egyébként rohadt jó témákkal operál a kvartett, egyáltalán nem klisés az anyag, tele van érdekes momentumokkal az egész lemez! A 'We Did It' eddig a személyes kedvencem; látom magam előtt, ahogy koncerten pogózik rá a zenére éhes rocker had! A borítót valószínűleg az utolsó dal címe ihlette. A Carnivore Carnival egy nagyon tisztességes, sodró lendületű album, a műfaj kedvelőinek erősen ajánlott!
Egyáltalán nem az én stílusom, és bevallom őszintén, sohasem szerettem a bandát. Sem kazetta, sem cd, sem pedig mp3 nem áll rendelkezésemre tőlük. Mindenki ismeri a slágereiket, és nyilvánvalóan felüdülést jelent a sok műanyag zene között, amikor az ember őket hallja meg valamelyik kereskedelmi rádióban, de ennél közelebb sohasem kerültünk egymáshoz. Aki szereti a zenekar eddigi munkásságát, az most sem fog csalódni. Szóval én most mindenkitől elnézést kérek, de úgy gondolom, nem tisztem sem pocskondiázni, sem pedig magasztalni a zenekart. Teljesen pártatlan maradok.
A Szivilizs egy egyszemélyes black metal project Svájcból. Emberünk valószínűleg nem tudja magát a másik kilenc zenekarában/project-jében kifejezni, mert tavaly életre hívta ezt a zenekart is. Sajnos azonban azt kell írjam, hogy a végeredmény nem túl profi. A dalok alapját a régi sulira jellemző lebutított gitár, és az egy ujjal végigpötyögött szintetizátor idegesítő hangja szolgáltatja. A dob úgy szól, mintha egy garázsból visszhangozna és egy másodéves zeneiskolás püfölné a bőröket. Természetesen vannak, akik a műfaj ezen ágát kedvelik leginkább, a bandcamp oldalon is egyenesen az év egyik legjobb black metal albumaként aposztrofálják a lemezt. Akadnak azért kellemes momentumok is a dalok között, az Anna von Rosenegg című tétel egész jóra sikeredett. Nem hinném, hogy valaha is újra meg fogom hallgatni.
Erre a csapatra simán rá lehet égetni a death metal supergroup jelzőt, hiszen mindamellet, hogy a Sinister főnöke hívta életre a bandát, a tagok sorát erősíti Tony Choi bőgős, aki nem kisebb csapatokban tette le a névjegyét, mint például az Atheist, a Cynic, vagy épp a Pestilence. A dobos Kovács Miki pedig csupán 19 évig püfölte a bőröket a Suffocation-ben! Ezen tények ismeretében mi mást is várhatna az ember, mint vegytiszta DEATH METAL-t! Egymás után sorjáznak a jobbnál jobb tételek az amerikai old school recepten alapulva. Nincs cicoma, nincs szerelmes ballada, csak halálfém a pokol legmélyebb bugyraiból. És ha még ez sem lenne elég, zárótételként meghallgathatjuk a Death klasszikus Leprosy lemezéről a Born Dead című alapvetést Voracious Scourge féle köntösbe öltöztetve. Köszönjük szépen!
2009 és 2015 után itt az amerikai formáció harmadik nagylemeze, amely attól függetlenül, hogy csak öt tételt tartalmaz, bőségesen meghaladja a 45 percet. A zene minőségi black metal, melynek hallgatása közben az ember úgy érezheti magát, mintha éppen egy okkult szeánszon venne részt. Nagyon jól egybe van gyúrva az anyag, ahol nem a teátrális részek keltenek az emberben nyugtalanító félelemérzetet, ott a szélvész gyors gitárjátékon alapuló, hamisítatlan black metal szolgáltatja a túlvilági hangulatot. A lemez egy árva istennőről kapta a címét, aki rémálmot és őrületet hoz az emberek életébe. Ahogyan teszi azt az Akhlys is aktuális lemezén. A borító is tökéletesen alátámasztja a lemez hangulatát. Profi munka.
Az elején még tetszett, aztán unalomba fulladt, a végén pedig már kissé idegesített. A Mock She című számnak az elején tök jó country feeling van, de aztán a semmibe vész, és átadja a helyét a gitárhúrok tépkedésének. Igazából vártam már, hogy vége legyen.
A Kataklysm a kezdetekhez képest teljes stílusváltáson esett át. A korai lemezeik rendkívül egyedi, kompromisszum mentes death metal stílusban készültek, az utóbbiak viszont már többségében inkább melo-deth, deathcore elemeket tartalmaznak. Amennyiben ők úgy érzik, hogy ezzel a stílussal szélesebb körhöz képesek eljutni, lelkük legyen rajta. Minden esetre én úgy gondolom, hogy nekik már annak idején is nagyon jól csengett a nevük, és bérelt helyük volt az underground bandák között. Mindettől elvonatkoztatva és kizárólag erre az albumra koncentrálva azért meg kell állapítani, hogy nem olyan rossz ám ez a zene. Mind a kilenc dal számtalan kellemes pillanatot szolgáltat, a srácok nem felejtettek el zenélni és jó témákat komponálni. Személyes kedvencem a Way back home és az Icarus Falling címet viselő tételek. Szerintem az Unconquered egy nem túl kiemelkedő, de nem is a szürke átlagot erősítő lemez. Nekem tetszik!
A zenekar Izland legnagyobb vulkánjáról kapta a nevét, amely utoljára 1918-ban tört ki. Amit hallhatunk, az pedig a második nagylemezük, amely atmoszferikus hangulatú, doom elemekkel teletűzdelt, rendkívül egyedi zenét tartalmaz, megfűszerezve a tipikus skandináv ízvilággal. Olyan zene ez, amit nem lehet úgy hallgatni, hogy közben mást csinálsz, mert akkor a dalok által közvetített érzelmek nem fognak magukkal ragadni. Mivel a szövegek anyanyelven szólalnak meg, és a dalcímekből sem lehet komoly következtetéseket levonni, így egy olyan világba kalauzol el az album, amelyet te képzelsz el magadnak. A zenekart működtető két multihangszeres zenész egy nagyon összetett, érzelemdús, rendkívül jól megkomponált dalokkal teli albumot hozott össze nekünk a gejzírek rengetegében. A vulkán újra kitörni készül!
A betyár mindenit! Vasárnap délelőttre már csak ez hiányzott! Mégis, hogy képzelik ezek a pofátlan svájciak, hogy ezt művelik a jóra való zenehallgatóval? Hallgatom a Zenét, és folyamatosan kapom a gyomrosokat. Az előző körben a Psychonaut 4 zenekar hallgatása közben éreztem hasonlót, bár ők teljesen más stílusban játszanak. Egyértelműen hallatszanak a példaképek hatásai, de ilyen sok stílusból merítve már régen hallottam ilyen jól megalkotott muzsikát! Egy piciny Soulfly íz itt, egy csipetnyi Gojira ott, de például a 'Losing is the first step' első percében a Faith No More ugrott be. Mindez egyáltalán nem lenyúlást jelent, mert a srácok zenéje annyira egyedi, és olyan letaglózóan kellemes hallgatni való, amely nem préselődik ki minden héten csak úgy egy-egy zenekar műhelyéből. Gyönyörűen kivehető az összes hangszer, a basszusgitáros a változatos éneklés mellett külön dicséretet érdemel - talán ezért is ugrott be idén a Samael-be is bőgőzni. :) Nekem megvan ennek a HP körnek a meglepetése! Ilyen az igazi progresszív metal zene.
Egy tökéletes játékidővel megáldott grind lemez, amin vannak jó témák is, de sajnos utána pont az új Fuck the Facts-et hallgattam, ami annyival jobb ennél, hogy csak ennyit tudok ráadni. Még úgyis, hogy a Ftf undorító hosszú egy grind lemezhez.
Tiszteletre méltó, hogy 50 év után is csinálják. Sokan bántják őket, hogy csak ugyanazt játszák, ami igaz is, de ha ők csak így tudják kifejezni magukat akkor felesleges mást erőltetni. Ettől függetlenül szerintem dög unalmas, mondjuk számomra a legtöbb hardrock az, szóval a hiba nálam van.
Aki szereti a stílust annak lehet bejön, ezerszer hallot témák, semmi izgalom.
Voltak benne jó részek, modern death ami sok vizet nem zavar. A stílus rajongóinak biztos kiváló.
Az első lemezt még Boymester által ismertem meg és most nézem, hogy annak már 5 éve, csak úgy repül az idő. Azóta is elő kerül néha, sőt pont múlthéten hallgattam, így kellemes meglepetés volt a lemez. A bortító ultra para, ahogy az egész zene. Dallamokba oltott rémálmok, összetett mégis fogyasztható. Reméllyük a következőre nem 5 évet kell várni.
Az emberek többségének Ozzy, Dio, Dickinson vagy éppen Halford a rock/metal Isten, na nekem viszont Buzz Osborne. A mókás hajával a nyughatatlan alkotási vágyával, a mindenbe beleszarásával és az atom riffjeivel. Ezen a lemezen sok minden van szerintem, érzelmileg is sok féle. Egyszerre van benne vehemecia, annak ellenére, hogy akusztikus. Viszont mégis egy fajta idős kori nyugodtság is. Egyszerre antik, de még sem érzem, hogy régi lenne. Viszont egészet átjárja, ez a megfoghataltan "southern gothic" és a Buzz-ra jelemző fura hangulat keveréke, ami számomra egy elég összetett élményt nyújt. Amióta kijött rendszeresen pörög, még ha nem is napi szinten. Nem gondolnám könnyű hallgatnivalónak, viszont nem úgy megterhelő mint egy noise/grind okádás.
Én csak az újabb lemezeiket ismerem, de egyik se hagyott mély nyomot bennem. Ezt is egy limonádé melo death-nek érzem, egyetlen kiugró dal vagy hangulat nélkül. Maurizio színpadias római metal Ex Deo-ja sokkal szórakoztatóbb.
Első találkozásunk, de egész kellemes északi merengést kaptam tőlük. Egyelőre ennyi, de hallgatom még.
Vannak benne érdekes dolgok, az ének kefejezetten tetszett. Viszont valahogy még sem állt össze nekem a dolog, egyértelműen minőségi, szóval itt ízlésbeli különbségek lesznek.
Ha Brian Johnson orgánumát nem számolom, akkor ez kellemes kis album. :) - Igaz, a hangzás semmit sem változott, de ez a zenekar sohasem az innovációjáról volt híres. Ráadásul közel 50 éve ugyanazzal a hangzással slágereket gyártani sem egyszerű. :) Nyugis rock album ez, semmi több. - Az a furcsa, hogy pl. Angust Young ugyan olyan erősítőn játszik, mint teszem azt a Cannibal Corpse. - Csak ők feltekerték azon a fránya csöves Marshall-on a gain-t. :D - Nyugi rock joyrideokhoz. :)
Valami furcsa perverzió révén nekem egy Burzum és Cradle Of Filth - még a Dusk and Her Embrace korszakból - turmix jut eszembe a zenéről. :) Nem világmegváltó, s nem is akar az lenni. Amolyan stílusgyakorlós garázs black, de meglehetősen embert próbáló hangzással. - Akinek van egy kis stiklije tuti jól fog rajta szórakozni, mert komolyan azért nem kell venni. :) - Trve arcoknál vélhetőleg kinyílik a bicska. :)
A death/thrash riffek és a szóló részek elég változatosak, de amikor a vokál belép, az egész olyan, mint egy keménymagos felnőttfilm, érzelem nélkül mindent bele... Igaz is, Adrie Kloosterwaard-al régóta nem vagyunk barátok. :D Az egysíkú, fantáziátlan hörgése - vagy mi - bizonyíték arra, hogy miként kell hazavágni egy jól összerakott halál fém albumot. Csak fanatikusoknak, de nekik nagyon. :) - Monty Pyton előtt való tisztelgés a Voracious Scourge bevezetőjében?! :D No, kap még egy fél pontot a poénért. :D
Modern hangzású death metal. Egy hetest megér. Nem jó, de nem is tragikus.
Buzz Osborne lelkivilágát nem egyszerű befogadni, de szerencsére nem kell megérteni, csak elfogadni. Az már csak egy kis plusz, hogy épp' Trevor Dunn vendégszerepel az albumon. Micsoda basszus - vagyis inkább nagybőgő kezelés... - A legjobban sikerült riffjeim is mind akusztikus gitáron születnek. (No persze szigorúan megerőszakolva a hangszert egy C, drop B, B hangolással. :D) - Visszatérve, az arra nyitott közönség zabálni fogja az albumot. Kicsit azért személyesebb, mint a Melvins munkássága. :)
Ez a zenekar azóta hallgathatatlan, mióta Maurizio Iacono átvette Sylvain Houde szerepét... Igazi B-kategóriás fesztivál zenekar. Valószínűleg a Temple of Knowledge mélysége óta sikerült mindent kiírni magukból. - Na jó, a hangzásuk azért anno elég jó volt a cirka 18 évvel ezelőtti Shadow & Dust albumon. :)
Doom/Post-Metal rajongók tuti zabálni fogják. - Sokkal sötétebb is, mint a Sólstafir... Ha már valami kapaszkodót szeretnétek keresni. :)
A svájci The Erkonauts legénységét semmiféleképpen sem nevezném átlagosnak. Sőt! Ráadásul kellően progresszív és innovatív is mindazok ellenére, hogy hangzásában teljes értékű elemként használja fel a vintage hangzásvilágot. S teszi mindezt a metál, rock, punk és progresszív elemek keverésével. Erősen ajánlott hallgatnivaló. - Most az ajánlónak írjak be egy piros pontot? :)
Miért is kellene korrektnek lennem? Az Alzheimeres boomer tata-rock nem elég indok erre, és az sem, hogy bent ragadtak egy időhurokban. Az AC/CD tulajdonképpen egy zenei fraktál. Albumról albumra, egy albumon belul számról számra, és végül egy számon belül is ütemről ütemre ismétlik magukat. A dobos pedig tuti halott már és csak a maradandó idegrángások miatt tünik úgy, hogy képes még ugyanazt a 2-3 ütemet ismételgetni. A Scorpions, Jeff Beck és még sokan mások még mindig képesek újat mutatni akár ennyi idősen is, de az AC/DC továbbra is csak saját maga cover bandája akar maradni. Az igénytélen suttyókat ez minden bizonnyal az otthonosság megszokot érzésével tölti el, mert továbbra is abban a hitben élnek, hogy a dallamtapadás jó indikátora a kiváló zenének.
Bájosan gagyi. A 2000-es évek okkult black metálosaira emlékeztet. Nagyon komolyan akarták venni magukat, és persze nem féltek felvállani az "elveiket". A Metal Hammer levelezős rovatában tömegével bukkantak fel ezek az arcok, magukat általában vámpiroként aposztrofáló, wicca boszorkányok után áhitozó srácok. A zene ennek a magatartasnak felel meg, és pont emiatt komolyan vehetetlen. Ezt meghagyom inkább a vámpiros pandamaciknak meg Nostromonak :D
Korrekt iparosmunka. Minimálisan még élvezhető is.
Több, mint korrekt. A gondom a hosszával van, a végére elfáradtam. A gonoszság faktort a maxiumra csavartak, és a zene is nagyon massziv. Pár évvel ezelőtt jobban lelkesedtem volna érte. A boritón szereplő creepy kép a stilusa alapján szerintem Denis Forkas alkotása, de sehol nem találtam rá utalást.
Prüntyügés óriási hangulattal. A Bird Animal dal vége viszont felfoghatatlan volt számomra, sőt rémisztő. Undoritó robot szex, mintha C3PO éppen érzékien olajat cserélt volna R2D2-val.
A Gojira és Sytem of a Down szerelemgyereke. Profik nagyon és frissen tálalják a magukba olvasztott hatásokat. Az SoaD szerü elszállások talán a legerősebb pontjai az albumnak.
Egyrészt, ugyanazt el tudom róla mondani, mint az előző körben beajánlott DeathEpoch-ról, másrészt, itt is vannak értékelhető zenei részek (mint az Akhlysban, sőt, még dallamok, melódiák is), a vokál azonban szintén elviselhetetlen, a hangzás sem annyira pocsék mindent egybevetve (a dob az az). Én továbbra sem értem, hogy valakinek miért van ennyire feltűnési viszketegsége, hogy 6-10 bandát is alapít, és felváltva adja ki a dolgokat az ugyanolyan stílusokat/védjegyeket magán hordozó bandáival (ami többnyire egyszemélyes, de jelen esetben is van olyan banda, ahol teljes zenekar van). Ja igen, ez a Metal Archives-on EP-nek van feltüntetve, és majdnem 40 perces...akkor mi várható a sorlemeztől...komédia. Az pedig külön vicc kategória, hogy ez a maga műfajában jobb (lenne), mint az AC/DC a maga műfajában...
Egész tűrhető death metal lemez, az első 3 szám után azt hittem, számomra unalomba fog fulladni, de nem így történt. Viszonylag változatosak a számok és van egy-két kifejezetten odabaszós nóta (például a Salvation vagy a Slayer feldolgozások). Jó a hangzás, a borítóról inkább ne beszéljünk.
Vannak benne jó részek, de nagyon messze áll ez a 10 ponttól, meg attól, hogy egy tökéletes lemez legyen. Ám legalább nem egy újabb unalmas (annyira) album, de (modern(ebb)) black metalban vannak ettől jóval jobbak (akár körökkel ezelőtt beajánlva is voltak már). Update: a vokál hosszú távon elviselhetetlen, ezek szerint tegnap nem hallgattam elég hangosan ahhoz, hogy ez kijöjjön (ami igaz is).
Alig vártam már, hogy vége legyen. A zenei része minősíthetetlen, értékelhetetlen, ez számomra nem egységes album, zene, hanem poénkodás, "el vagyok magamnak, játszok valamit, aztán hátha valami hülyének majd szintén tetszeni fog" attitűd. Az énekben viszont itt-ott valóban vannak értékelhető részek és egy egyedi(es) hangulatvilág. De ettől még nem lesz egybenézve jó, a Bird Animal és a Mock She számok második fele hihetetlen, én nem is értem, hogy ott mit gondoltak...valakinek lehet, hogy ez a nagy ötletesség meg újítás a zenében vagy éppen az egyediség/változatosság --> leginkább annak, akinek gondok vannak a fülével.
Egyáltalán nem rossz zene, de számomra kb. egyenlő arányban vannak a lemezen az odabaszós és a töltelék(ebb) számok. Az utolsó szám tetszett nekem a legjobban (meg még az első, második), de a legjobb az egyértelműen az utolsó. Ha ilyenből lenne több, sokkalta jobb album is lehetne.
Oké, most szépen megpróbálok elvonatkoztatni attól, hogy picit utálom ezt a zenekart a fantáziátlanságukért, mert iszonyatmód semmi innovációt nem voltak képesek felmutatni pályafutásuk 47 éve alatt, amikor minden gyerek AC/DC és Deep Purple számokkal tanult meg gitározni én már csak azért sem azokat a riffeket tanultam meg kisgyerekként, hanem Burzumot, de igazából attól is szeretnék elvonatkoztatni, hogy a Bon Scott éra zenéiket eléggé éltem amikor ilyen nyuggerrock hangulatban voltam, és mégiscsak ők az AC/DC. De mindhiába, teljes elvonatkoztatással is ez egy full kaptafa paparock, habár ez a hangzás mindenképp a sajátjuk, az utánuk következő zenekarok őket másolták. Azért picit értékelendő, hogy 5 évtizede azt csinálja a zenekar, amiben a legjobbak, és nem hajlandóak holmi divat kedvéért félreállni. Objektíven nézve elég cuki zene, profin játszanak, szépen szól, a klasszikus ACDC formula tökéletesen működik itt is, egyedül a szövegek amik teljesen borzalmasak.
Se színe, se szaga, 0 innováció.
Ugyanaz, mint a Szivilizs, csak jobb production value, de igazából ez is csak szalagon gyártott black metal, néhány dark ambient / zaj átvezetőn, ami szintúgy dögunalom.
Habár a Melvins >>> Buzz szólómunkássága, azért ez mégiscsak egy nagyon szépen megírt, feljátszott és megszólaló lemez. A béka segge alá hangolt akusztikus gitár mindig a gyengém lesz, én is főleg ilyen zenék miatt hangoltam mindig minden hangszerem (még az ukulelém is) C#-ba vagy azalá és stonerdoom jammeléseket tartottam 14 évesen egész nap, még mielőtt lett volna elektromos gityóm.
CHUG CHUG CHUG BÉJUM B-B-BÉJUM DZS-DZS-DZSENT DZSUDZSUDZSUDZSU. DZSUDZSUDZSUDZSU. Lol nagyon nem számítottam rá, de ez néhol átment full nu metálba, máshol meg eléggé dzsentes riffek is előbukkantak (mondjuk szerény véleményem szerint semmi nem djent ami 4/4-ben van). Vicces és elég szórakoztató lemez
Utóljára kb 12 évesen hallgattam magamtól AC/DC albumot, de már akkor éreztem, hogy a Deicide sokkal izgalmasabb zenekar.
Nem én ajánlottam, de nagy kedvencem a banda, az előző anyaguk meg is van kazettán, erről lecsúsztam, mire észrevettem, hogy megjelent, már sold out lett. Nyers, de egyáltalán nem rossz hangzású black, inkább a hangulat közvetítése a cél, nem a zúzás. Nyugis tempóban vonulnak a szerzemények, Marduk rajongóknak unalmas lehet...
A Sinister főnök hobbiprojetktje ledarálja az arcod!
Egyszerű vagyok én ehhez...
Nekem a csúcslemezük a Temple of Knowledge, mai napig hallgatom a Sorceryvel együtt és a munkásságuk számomra ott véget is ér. 98-ban kiadtak valami furán sikerült hardcore lemezt, onnantól kezdve pedig rém unalmas fesztiválmetál. Voltam is koncertjükön metalfesten, de a 3. dal után mentünk ki sörözni inkább... Kb annyira tudom értékelni, mint az új AC/DC lemezt.
További opciók: Szabályzat A pontozáshoz, ajánláshoz be kell jelentkezned
Szűrők: mind csak állandó hp tag csak olvasói
2020. december 5.
BlackZone boymester Husky banya07 dimmurtal Professor Shub Niggurath 69Nostromo79 nascence King Diamond makadamiadio mike666 ∑:
1.
The Erkonauts
I Want It To End
7 9 8 9 9.5 7.5 9.5 9 5     8.2
2.
Disparaged
For Those Enslaved
7 7 8.5 8   7 7 7 7     7.3
3.
Voracious Scourge
In Death
6 7.5 5 7 9 6 6.5       9 7
4.
Katla.
Allt þetta Helvítis Myrkur
7.5 7 5 6 8.5 7.5 7         6.9
5.
Akhlys
Melinoë
9 9 3 6 8.5 8.5   8 3.5 5   6.7
6.
Hostia
Carnivore Carnival
7.5 7 4   8 7           6.7
7.
Kataklysm
Unconquered
4 6 9 6 8 6 6     6.5 5 6.3
8.
King Buzzo
Gift of Sacrifice
5 7 5 3 4 9.5 9 9 2 8 4 6
9.
AC/DC
PWR UP (Power Up)
4 6 9 6 5 5 9 2   5 5 5.6
10.
Szivilizs
Ursus Sanguine
3 5 3 5 5.5   9 4 3.5 3 9 5
∑:
6 7.1 6 6.2 7.3 7.1 7.9 6.5 4.2 5.5 6.4 6.5

Olvasói beküldések


Vélemény, hozzászólás?

Hangpróba #434 – 2020. december 5.: 51 komment

  • boymester boymester szerint:

    Következő kört nagy eséllyel kihagyom, viszont ha valakinek nincs ötlete, tudok egy jó tippet adni. Hátha valaki a fa alá is megrendeli vagy ajándékba adja egy kedves barátjának… Bár nem tudom, lesz-e belőle fizikai példány.

    https://jamesnarko.bandcamp.com/releases

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Gyönyörű 😭

    • King Diamond King Diamond szerint:

      Nefogazz “színvonal”. 😀 Sereghajtónak jó lesz ez a “WC mellé sprickolt fos”, hogy stílusos és hű legyek hozzájuk. 😀

    • boymester boymester szerint:

      Szójjanyádnak aggyonpénzt! 🙂 Első sorban üvöltöttük haverokkal! Alapmű:) Persze akkoriban minden passzolt a házi bor és pálesz mellé…

  • mike666 mike666 szerint:

    Aki szeretné hallani, milyen volt a TRUE Kataklysm 🙂

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Nascence, ezennel hivatalosan is átadom neked a “Fémforgács Sheldon Coopere” titulust. 😀

  • Husky Husky szerint:

    BlackZone – most komolyan azért szar egy lemez és zenekar, mert esetleg pénzt keres??? Gondolom most a járvány közepén baromi sok pénzt kereshetnek, hogy nincsenek koncertek. Elképesztő ez a logika. Azért kíváncsi lennék, hogy például az egyik kedvenced az Ulcerate az is karitatív/non-profit módon tevékenykedik-e! Kötve hiszem! Dehát minden szentnek maga felé hajlik a keze…

    • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

      Husky szerintem félre érted Blackzone-t. Valószínűleg ő azt érzi, hogy a kommerszebb irány mögött nem művészi indokok vannak hanem, hogy több lemezt adjanak el. Magyarul nem az a baja, hogy pénzt keresnek hanem, hogy ez az egyetlen célja a lemeznek. Ez ugyanaz mint amit te éreztél, annál a heavy metal zenakenál, ami 30 év után adott ki egy nem túl jó visszatérő lemezt.

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    nascence, ez marhajól sikerült komment. 🙂 /Szifilizs/ De bakker, honnan tudtad, hogy Cradle… örült voltam? 🙂 Igen, nekem bejött a zenekar egészen a Cruelty… albumig. 🙂 – Na jó, a Midian még belefért. – Te, nem találkoztunk már? 🙂 Pacsee. 🙂

    • nascence nascence szerint:

      Amugy mar vagy szazszor emlitetted itt, hogy Cradle orult voltal/vagy, szoval ebben semmi meglepetes nincs . En tovabbra is nagy ellenszenvvel tekintek a bandara :D, talan azert is, mert meg vagyok gyozodve, hogy valojaban Szikora Robi a frontember alcazva, akinel kevesbe undorto alakot nehez elkepzelni xD

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      😀

  • mike666 mike666 szerint:

    King Diamond: az underground metal és zene soha nem arról szólt, hogy ki kiváncsi rá és nem az az érékmérője, hogy hol lesz egy adott lemez 15 év múlva. Ha ilyesmi foglalkoztat egy zenészt, az azt csinálja, mint a Katalkysm: a megújulás jegyében elkezd egyre inkább a tömegek által könnyen befogadható zenét játszani. A szifiliszes csóka sem azért csinál 15 bandát, mert hátha az egyik befut. Teljesen tisztában van vele, hogy kb 50 ember lesz ott a koncertjeiken. Hanem ez a fajta zene a hobbija, nyilván van egy tisztes melója, délután meg este a haverokkal tolják a metált. És a magyarázat a sok bandára is teljesen könnyen megfejthető: mindegyik más a műfajon belül. Direkt belehallgattam az összesbe, egy ugyanolyan nincs köztük, mint a Szivilizs.

    A hangpróba meg nem egy “hozzáértő” szaksajtó. Hanem zenekedvelő emberek hobbiprojektje, amiben pont az a szép, hogy kedvére fikázhat mindenki, hisz nem befolyásolnak üzleti érdekek, mint pl a Hammert.

  • King Diamond King Diamond szerint:

    nascence:
    Csak gratulálni tudok ehhez az undorító, lekicsinylő stílushoz, amit az AC/DC-vel szemben megengedsz magadnak (igaz, előzetesen is valami hasonlót vártam tőled, habár, lehet, hogy ezt is csak viccnek szánod, “csipkelődésnek”…). Ha mást nem is, a TISZTELETET azt megérdemli ez a banda, már ha egyáltalán tudod, hogy mi az…sokszor, amiket te itt felszopkodsz, azok nem, hogy 50, de 10-15 év múlva már a süllyesztőben SEM lesznek, annyira nem kíváncsi rájuk az ég világon senki sem. Talán ez lehet az egyik oka annak, hogy a feltűnési viszketegség miatt 6-10 bandát is alapít valaki, aki egyikkel sem sikeres…de hát ők nem is az AC/DC, vagy éppen a Motörhead…
    Ha egy kicsit is ismernéd a bandát, értékelnéd ezt az albumot és nem ilyen meggyalázó módon röfögnél róla (elég csak megnézni, hogy világszerte, a HOZZÁÉRTŐ szaksajtó milyen értékeléseket, véleményeket, kritikákat ír a lemezről és a bandáról)…

    • nascence nascence szerint:

      Nincs itt semmi csipkelődés. Valakinek van véleménye és meri vállalni, másnak meg ott a szaksajtó.

      A véleményrendőrséget pedig nyugodtan hivd fel, visszaeső vagyok, szóval sok jóra nem számthatok már amúgysem. Addig is pedig pedig a boomerkedés és a tisztelet, tisztelet, tisztelet és a mégtöbb tisztelet helyett hadd élvezzem vagy éppen hadd utáljam már, ami nekem tetszik.

    • boymester boymester szerint:

      Minek itt marakodni, amikor mindketten tévedésben éltek:) Az AC/DC egy feeling, amit nem tud más nyújtani. Hogy mindez már baromi unalmas bárki számára, aki nem rajongó, az is egyértelmű. Innováció, különösebb zenei érték nincs, feeling van. Kinek mi a fontosabb, mi jön be… Bárki bármilyen pontot adhat ennek megfelelően. Minősíthet saját ízléséhez mérten. A HP nem kritika, aminek szerintem pártatlanabbnak kell lennie. Itt mindenki úgy ítél, ahogy akar, ahogy neki jól esik. Ha nascence a hátrafelé felvett lepkefing zajára izgul, hajrá, a King az AC/DC lemezre, amit akár egy program is összedobhatott volna az elmúlt 50 év munkásságából, csak tessék… A jó zene az úgyis doom.

    • boymester boymester szerint:

      Gondoljatok bele, már a nevéből adódik a felsőbbrendűség: VÉGZET. És a többi? Fekete fém? Halál fém? Kemény kő? Experimentálus rutyutyu? Kész röhej. 🙂

    • Husky Husky szerint:

      Szerintem jó lett az új AC/DC, dehát akinek Mina Caputo jön be, most annak mit mondjak?!? Én is szeretem a kalbászt, de csak jól átsütve mustárral… 😀

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      King Diamond, pont ez a hordaszemlélet és tekintélyelvűség az, ami megmérgezi a zenét és hátráltatja attól, hogy fejlődjön. Nem fogom azt mondani, hogy jó a Motörhead, AC/DC vagy a Queen, csak mert boomerek ezen nőttek fel. Képes vagyok nem siker hanem én saját véleményem szerint értékelni zenét, és megmondani, hogy a Black Sabbath első 5 évében pl egy sokkal jobb zenekar, mint az AC/DC vagy a Deep Purple valaha is volt.
      Meg megint miért van hogy a legbotfülűbbek érzik magukat leginkább etalonnak, minden ízlés alfájának és ómegájának, hogy csak úgy megmondják, kinek hogy szabadna pontozni, mert hát “mégis hogy képzeled, hogy szereted azt amit én nem? A te zenekarod sehol sem lesz amit én szeretek az meg objektíven a legjobb!!!!!!!!!!”

    • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

      Igaz a szabályzat nem tiltja, de én továbbra is azt mondom, hogy felesleges olyan zenekarokkal foglalni a helyet HP-n, mint az AC/DC vagy éppen Ozzy. Amiket még az is ismer, aki életében nem hallgatott gitár zenét. Szerintem csak elveszi a helyet olyan lemezektől, amit mondjuk nem ismernek az emberek.

    • Husky Husky szerint:

      Professzor – szerintem meg nem felesleges, simán elfér egy-egy ilyen lemez is, ennyi erővel a Napalm Death lemez is felesleges, mert minden metálos ismeri hogy kik ők. Az a baj itt, hogy egyesek csak undorground lemezeket akarnak itt látni, de legalább jó undorground lemezeket ajánlanának be és nem a hulladéknak a hulladékát. Mert vannak jó undorground lemezek, itt is volt egy pár, még első is lett, de a többség csak szimpla szemét, felesleges időpocsékolás és zajszennyezés. És akkor inkább már jöjjön egy AC/DC, vagy nem undorground metal zenekar lemeze! A mélyben vannak gyémántok, azokat kéne ide a felszínre hozni, ami eddig csak elvétve sikerült!

    • mike666 mike666 szerint:

      Szerintem sem felesleges a nagy nevek szerepeltetése. Egyrészt annyi zene van, hogy simán elsiklok egy nagyobb megjelenés mellett is, másrészt meg engem tényleg érdekel az emberek véleménye egy új AC/DC lemezről 2020-ban. Hogy az AC/DC ugyanazt tolja 50 éve, szerintem meg ízlés dolga. A Voracious Scourge sem újította meg a death metalt, az albumon szereplő összes riffet hallottuk már korábban, csak én pl nagyon bírom a death metalt, a hardrock meg soha nem izgatott (kivétel GNR).

      De olyat kijelenteni, hogy az itt beajánlott zenék többsége zajszennyezés, nettó baromság. Ez kb úgy hangzik, hogy ajánlás előtt kérdezzük meg a Huskyt, hogy mehet-e a lemez, ne raboljuk már feleslegesen a mester drága idejét.

    • boymester boymester szerint:

      Ez a kör úgy változatos a kommentekkel együtt, ahogy van. Az ajánlatok is jók. A hiba a ti készüléketekben van:)

    • Husky Husky szerint:

      mike666 – pontatlan vagy, vagy félreértettél! Nem azt mondtam, hogy a beajánlott lemezek többsége szar, hanem azt mondtam, hogy a beajánlott underground lemezek többsége kaki. Nagy különbség!!! A beajánlott lemezek egy része nem underground! Ezekkel általában egy-két kivételtől eltekintve nem szokott baj lenni, mivel általában hoznak egy bizonyos minőségi színvonalat. Az underground lemezek viszont olyanok, mint a zsákbamacska, de vannak itt is olyan lemezek, amelyek elérik, sőt esetleg meg is haladják egy nem underground lemez színvonalát. Én annak adtam hangot, hogy ilyen minőségi underground lemezből van kevés beajánlva. Sőt egyesek sportot űznek abból, hogy ‘minél szarabb annál jobb’ underground lemezeket ajánlanak be, holott beajánlhatnának jó underground lemezeket is!

    • Husky Husky szerint:

      Ez lemaradt az előzőből: Bár a tendencia mostanában mintha javulna, de nem akarom elkiabálni!

    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      Husky, te ízlésficamos vagy! Amíg ettem húst, a kalbászt kizárólag nyersen ettem. Na jó, nem mindig de majdnem.

    • Husky Husky szerint:

      Nagaarum – csak ennyit fűznék a hozzászólásodhoz:

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Husky arról nem tehetünk hogy neked csak a 50 éve kitaposott ösvény hallgatható 😀

    • Husky Husky szerint:

      Makadámiadió – “Husky arról nem tehetünk” Ezek szerint többen vagy? 😀 Kikhez van szerencsém a személyedben? 😀

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    Husky, kíváncsi lennék a véleményedre az albumokkal kapcsolatban, mert ez így elég gyér csak úgy egy számot odabiggyeszteni. 🙂

    • Husky Husky szerint:

      Én is kíváncsi voltam anno az általad beajánlott filcxkolonc- al kapcsolatban, választ tőled mégsem kaptam! Most meg te kíváncsiskodsz? Az meg hogy mi gyér és mi nem, azt majd pont te fogod megmondani. 😀
      Sajnos e kör most ilyen lesz, mert kurva kevés időm van. Én legalább válaszolok, nem úgy mint te! 😛

  • Professor Shub Niggurath Professor Shub Niggurath szerint:

    Van új Liturgy lemez, lehet rettegni 😀

    • boymester boymester szerint:

      Belefülelés révén már tudom, hogy a pofásabb borító ellenére sem lesz BIMBÓZÓ a kapcsolatunk… Isten óvja a királynőt, illetve a HP-t egy újabb sereghajtó rettenettől… Ez a beletolt noir hangulat, eszement jazz és ami itt random össze van “művészkedve”. Keménydrogok nélkül soha többé, de nem szeretnék rászokni semmire miatta. Egyedüla Apparition of the Eternal Church vonultat fel zeneiséget, de a 14 perces dal végére az is eléggé túlmegy…

    • Husky Husky szerint:

      Rettegni??? Mitől? Jókat röhögök inkább, hogy mennyi flepnis “zenész”van. Ajánlja be aki szereti (ha van ilyen az kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!), utolsónak is lenni kell! Bár legutóbb még egy annál is sz@r@bb valami filcxkolins nevű viccbanda vitte el az aranymálnát.

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Roppant avantgarde, de van egy amolyan lányos bája. 🙂 Nehéz rá haragudni, és meg is lep. Nem egyszer, százszor, hanem úgy általában mindig. 🙂 – A zenei extremitás nem csak agyontorzított gitárokkal és szélvész tempóval lehetséges, ez már bizonyos. 🙂

    • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

      Amúgy egy (hang)próbát megér, de akinek tuti nincs ideje az vélhetőleg két perc alatt végezni fog a koronggal. Nekem tetszik, a többieket meg majd meglátjuk. 🙂

  • Nagaarum Nagaarum szerint:

    Írjatok funeral doom lemezeket, kifogytam a készletemböl.

    • nascence nascence szerint:

      Sorry, Naga, de sajnos nem vagyok jo zeneszerzo, ezert se funeral, se mas milyen doom albumot nem akarok irni, meg akkor sem, ha kiadnak nekem 😀

      Mivel rajongoja sem vagyok a mufajnak, ajanlani sem tudok megfelelot 🙁

    • boymester boymester szerint:
    • Nagaarum Nagaarum szerint:

      A Kraken hatalmas Boymester! Köszi! A negyedik még nem szólt. 😘
      Nascence te marharépa, akkó ne írj akkó!!! 🖤

    • boymester boymester szerint:

      Nekem is az a kedvenc. Meg pont az utolsó:)

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Van egy demóm ha érdekel 😀

    • makadamiadio makadamiadio szerint:

      Az utóbbi nem funeral, de legalább annyira életrőllehozós

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    No, ez marhajó. 🙂

  • dimmurtal dimmurtal szerint:

    Sajnálom, hogy a Dark Tranquillity nem került be, remélem, a következő körben is beajánlja majd valaki!

  • 69Nostromo79 69Nostromo79 szerint:

    Finom kis csata ígérkezik. 🙂

január 09.,
február 06.,