Maverick Spirits interjú

Nemrég jelent meg szerzői kiadásban a győri Maverick Spirits debütáló nagylemeze, a Seven Aspects, ami véleményem szerint az utóbbi évek egyik legjobb, legérettebb bemutatkozó albuma.
Ezen apropóból tettem föl egy pár kérdést a zenekar tagjainak, de szó esett a hazai underground zenei életről is.


– Kérlek mutassátok be a zenekart a ’forgács olvasói számára! Mikor alakultatok, kik a banda tagjai?

Viktor: kezdetben vala a zene. Petivel egyszerűen azért kezdtünk el dalokat írni, mert volt egy idő – három éve lehetett -, amikor az Endless szívműködése majdnem teljesen leállt, belőlünk meg úgy jött a muzsika, mint a… tehát jött. Az hogy miért kellett külön zenekar? Azért mert merőben más volt a zene.

– Honnan jött a zenekar neve? Ez a Maverick melyik Maverick? A hamiskártyás, a lemezcég, a képregény gyártó vállalat? Vagy csak úgy megtetszett a név?

Kürti: ha már mindenáron ideologizálni szeretnénk ezt a sztorit (és miért ne?): akkor pattant ki a fejemből, amikor Peti hívó szavára megalkottuk szakadár csoportunkat az ER-ből, én pedig épp egy Gmail-es azonosítón törtem a fejemet. A „kóborlelkek” koncepciója tehát kézenfekvő volt. Peti pedig azonnal ráérzett az ízére, és javasolta, hogy lehetne ebből projektnév (vagy mi). Viktornak pedig nem volt kifogása… 😀
Viktor: Te, még feltörik a fiókunkat! Szakadárság helyett inkább azt mondanám, hogy volt erőnk és kedvünk zenélni az Endlessen felül, vagy épp akkor: a helyett!

– Jobb híján progresszív metalnak nevezném az általatok játszott zenét. Melyek a kedvenc bandáitok, előadóitok, kik voltak/vannak rátok hatással?

Kürti: mindenki, aki jó zenét készít, többek között az Endless River 😀
Viktor: (nevet) igen, az Endless nagyon fontos hatás. Viszont sok olyan dolog is volt, ami nem fért bele az Endless zenéjébe, és azt itt valósítottuk meg. Olyan volt, mintha kimentünk volna a játszira, vagy be a kísérleti laborba. Régen sokan ránk aggatták az O betűs zenekar címkéjét, szerintem az itt már kevésbé helytálló. Helyenként a Primordial, Tool és Elvis is befigyel!
Peti: szerintem a zenésztársak a legnagyobb „hatás”. Egyetlen ütemet sem játszottam még le soha sem Ackerfeldt, sem Dickinson, sem Hellhammer kedvéért, viszont ami nekik nem sikerült, arra csuklóból képes a Viktor! 😀

– Mivel a Mavericket három hangszeres zenész alkotja, tehát nincs állandó énekesetek fölmerül a kérdés, hogy szeretnétek-e koncertezni, vagy a Spirits „csupán” egy stúdióproject?

Kürti: én szeretném, ha legalább egy lemezbemutatót sikerülne összehozni, aminek természetesen megadnánk a kellő tiszteletet, mind a felkészülés, mind pedig a szervezés terén! Ehhez már felvettük a kapcsolatot egy-két „session” jellegű kollégával. Továbbá Yoda óta alaposan megtanultuk: a jövő folyamatos mozgásban van 😀
Viktor: valami csoda folytán el fog jutni a színpadra, én tudom! Az Endlessel együtt csinálunk egy jó kis show-t, szívem szerint Pink Floyd mintára! Azt ne kérdezd, hogy mikor! 🙂
Peti: ja, egy Roger Waters jellegű színpadképet én is el tudnék képzelni! Egyébként, ha meg kell történnie, meg fog a dolog. Különösebben én nem fogok görcsölni ezen.

– Ha minden igaz, a Seven Aspects lemezt rendhagyó módon vettétek föl. Mit jelent ez pontosan? Osszatok már meg velünk egy-két kulisszatitkot!

Kürti: egy kis ambivalencia: a lemez nem kevesebb, mint 1.5-2 évig készült, amiért nagyrészt magamat teszem felelőssé: akkoriban jöttem fel Pestre, új munkahely, új kihívások, és sajnos eléggé elhanyagoltam a már demó szinten 90%-ban elkészült projektet. Emiatt még mindig kissé neheztelek magamra (a srácokkal egyetemben :D), viszont szerintem példátlan össze-, és kitartásra, valamint céltudatosságra és zeneszeretetre enged következtetni, hogy most erről a lemezről beszélgetünk (a jó ízlésűektől elnézést a nagy szavakért!)
Viktor: volt az 3+ év is! (nevet) A technikai részletekről annyit, hogy 95%-ban sufnituning. Peti villanydobon ütötte fel az alapokat. Vagy talán Rolandnak hívták a dobost? (nevet) A gitárról annyit: az egyik oldal modellezett gitár, GT-8-cal, a másik oldal meg rendesen, erősítővel lett felvéve. A legnagyobb nehézséget igazából a szervezés jelentette: az ország négy szegletében készültek a felvételek, négy különböző gépen. Katasztrófa volt összehangolni és összehozni az egészet. Újra és újra előkerültek lejárt szavatosságú hangsávok. Ez a sorscsapás Petire hárult.
Peti: nekem a vesszőparipám a „recorded at hálószoba, mixed at nappali” cégér, de végül is nem került rá a borítóra. Igen mókás volt a felvétel része a dolognak. Vettünk fel tetőtéri spájzban, folyosón és mindenféle helyiségben, ami úgy általában az utunkba esett. Na jó, a budi kimaradt…

– Design szempontjából is nagyon tetszetős az album! Ki/kik felelősek eme remek külcsínért?

Kürti: egyetlen tehetséges ember, egy győri ismerősbarát régről: Papp Norbert festőművész úr. Érdemes megnézni a web-es portfólióját, szerintem ritka tehetséges és nagyon jó képzelőerővel megáldott ember! Korábban is dolgoztunk már vele, az ER Fractal Fields EP lemezborítója szintén őt dicséri. Igaz, ezúttal annyiban más volt a helyzet, hogy nem „hozott” anyagról van szó, hanem beszélgettünk a koncepcióról, ami alapján szinte azonnal előállt a tervezettel, mi pedig a padlóra estettük az állunkat, és nem igazán volt több kérdés. 😀
Viktor: Attila, el kéne menned reklámszakembernek! (nevet) Valóban, elképesztően gyorsan megcsinált mindent. És jól. A logót is fél nap után küldte, úgy, hogy kifogástalan volt.

– Mi a helyzet az anyabandátoknak számító Endless River háza táján? Ha jól tudom készül a bemutatkozó lemez…

Viktor: kéééészül. Lassan. A zene megvan. A csillagok állása még nem kedvező. Hamarosan eljő az ideje, és felvesszük. Ha rajtam múlik, ismét stúdióban.
Peti: én is a stúdió mellett teszem le a voksom. Ha cementbe öntenek, én akkor is ki akarom hozni 2012-ben az Endless nagylemezt, mert szerintem az alapanyag készen áll. Már csak azért is, mert az Endless demó, EP és ide vehetjük a Maverick lemezt is, mind egy-egy lépcsőfok és biztosan látom, hogy az Endless nagylemez is beáll ebbe a sorba és egy következő lépcsőfokot fog képezni zenei ámokfutásunkban.

– Két éve készült egy ’forgácsos interjú Németi Gergővel (Endless bőgős), aki a zenekar dolgai mellett beszélt az akkoriban megnyílt győri Red Rocket Music Clubról is, aminek az ötlete az ő és Szabó Péter fejéből pattant ki.
Ha jól tudom, a lelkes, profi hozzáállás ellenére a Club mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Peti, mesélj kérlek egy kicsit a történtekről!

Peti: „a lelkes, profi hozzáállás”-t nyugodtan módosíthatjuk „lelkes amatőr” hozzáállásra. Baromi sok mindent felsorolhatnék pro és kontra, miért léptük meg az eladást, de nem sírok. A lényeg három szó. Pénz, pénz, pénz. Ehhez hozzátartozik az is, hogy Gergővel mind a ketten melóztunk a klub mellett. Gergő volt, hogy Pestről négy óra tízperckor indult meló után hangosítani csütörtöki bulit, majd hajnalban indult vissza megkezdeni a pénteket. Igazából amellett, hogy ezt energiával képtelenség hosszú távon bírni, valószínűleg naivságunk okán, igen nagy volt a csalódási faktor is. Annyi falba, közönyösségbe, igénytelenségbe, szarháziságba és érdektelenségbe futottunk bele, hogy belefáradtunk. És ebbe bizony bele lehet venni a pénzlehúzó jogdíjmaffiát, és az összes többi ingyenélő állami bagázst, akik tartották minden hónapban a markukat, szolgáltatás nélkül, vagy aránytalan szolgáltatás mellett, de sajnos a zenekarok nagyon nagy részét is ide csaphatjuk. Nagyjából ennyi a sztori.

– Összességében mi a véleményeket a hazai underground zenei életről, a bandák helyzetéről, bemutatkozási lehetőségeiről, klubokról, koncertszervezőkről, stb.?

Viktor: csak azt érzem, amit talán sokan mások is: a zene inflációja. Rengeteg a zenekar. Lassan már két zenész jut egy hallgatóra. Egy másik mellékhatás, hogy ebben a műfajban igen nehéz még akár a benzinpénzt is kihozni egy koncertből. Ez lehet, hogy anyagiasságnak tűnik, de példa lehet erre a régi oktatás: ki mehetett? Akinek volt léje, és a legtehetségesebbek. Meg maradhatsz a városodban. Kell még a sikerhez egy kanál, vagy inkább egy vödörnyi kitartás is. Ha jó vagy, akkor is csak 3-4 lemez után vesznek észre. A zenekarból márkát kell csinálni, fel kell építeni a nevét, csak akkor lehet sikeres. Nem is papolok tovább. Majd a 4 lemez után. (nevet)
Peti: én totálisan kiábrándulttá és cinikussá váltam az elmúlt aktív tízévnyi zenélés, koncertezés során. Felléptem már országhatáron belül és kívül, kb. 150 alkalommal és nagyjából ennyi rendezvényt is leszerveztem másoknak. Sokan nyomulnak ezerrel, tök fölöslegesen. Naponta olvasom a szenzációs híreket, melyik hazai zenekar milyen külföldi kiadóhoz szerződött. Aztán eltűnnek, mint szürke szamár a ködben. Vagy nem tűnnek el, hanem csinálnak egy-két-három lemezt. Na és aztán, hova tovább? Sokáig úgy éreztem, hogy versengenünk kell. Minél többet koncertezni, mindenhova eljutni, tartani a tempót a többi győri, vagy pesti zenekarral. Bekerülni a hazai nagy, szép nyomtatott és havonta megjelenő metálbibliába. Nyomulni a fesztiválok irányába. Plakátolni, harsogni és eljátszani azt, hogy már igen is eljutottunk valahova. De ez persze se ránk, se semelyik másik hazai zenekarra sem igaz. Úgy gondolom, egy járható és kifizetődő út áll előttünk. Zenélni, elkészíteni a zenei anyagainkat és jól érezni magunkat. Engem más nem érdekel ma már a zenekarosdiban.

Azt hiszem ez az utolsó gondolat tökéletes végszó! Köszönöm a beszélgetést és kívánom nektek, hogy sok-sok Maverick Spirits és Endless River lemez készítése közben érezhessétek jól magatokat!

A Maverick Spirits debütáló nagylemeze ingyenesen letölthető, ha ide kattintotok egy párat!

november 20.,
november 21.,