Interjú Erdélyi Petivel

– Elsőként vegyük számba, hány csapatban is vagy érdekelt? Ad Astra, Salvus, Megazetor, … Mutasd is be ezeket röviden, légy szíves!

– Én is nehezen tartom már számon. 🙂 Az említett három csapat az alap, emellett néha itt-ott felbukkanok tribute csapatokban, pl basszerozok a Wolverine Blues Brothers-ben , ami a földkerekség egyetlen(!) Entombed tribute csapata, ha bárki nem tudná, meg ugye a Salvus-ból nemrég kicsírázott egy In Flames-tribute mutáció, amelynek belterjességét csak fokozta a Megazetor énekes, Drazsé csatlakozása. 🙂

Viszont a bandák bemutatásával kapcsolatban szerintem akkor jár mindenki a legjobban, ha inkább belefülel a zenékbe vagy megnézi a videóinkat, hiszen régóta tudjuk, hogy a zenéről beszélni úgyis olyan, mint az építészetről balettozni.  🙂
De persze azért támpontnak álljon itt néhány tény, pl. hogy mindegyik csapat alapvetően metal, ebből a Salvus a legemészthetőbb vonulat, fogós dallamokkal és igényes, ütős magyar szövegekkel. Az Ad Astra már kicsit komplexebb, progosabb, morcosabb, míg a Megazetor a durvábbik véglet, ahol azért az utóbbi idők dallamosodása ellenére is itt található a legtöbb kiabálós/hörgős ének, blastbeat vagy tuka-tuka. A kritikus fülek az utóbbi 10 év során eleinte folyamatosan a Death-hez hasonlították (kellett nekünk Chuck Schuldiner emlékestet szervezni :-P), de tavaly az új EP-nk megjelenése után átnyargaltak a Mastodon-ra (kellett nekünk koncerten Mastodon-t játszani :-P), szóval ezért sem mutatom be magunkat, mivel mások megteszik ezt sokkal jobban. 🙂


– Mikor, kinek, minek a hatására kezdtél zenélni?


– Nagyjából 14 évesen (ami bizony már 19 éve volt) kezdtem el komolyabban gitározni. Előtte inkább csak bohóckodtam a hangszerrel, például mikor mindenféle általános iskolai farsangokon és egyéb ünnepségeken GNR-nek meg AC/DC-nek öltözve playback-eltünk, ugráltunk, rohangáltunk ezerrel, a nyakunkban a szüleinktől/ismerőseinktől kölcsönkért játék vagy épp igazi gitárokkal.
Amúgy meg elsősorban édesapámtól ered a dolog, nem csak azért, mert megengedte, hogy lenyúljam a gitárját ezekre az eseményekre, hanem mert ő is nagy zene és gitárrajongó volt mindig is, így volt honnan mintát venni. Aztán később Slash-nek, Angus Young-nak és James Hetfield-nek is egyre nagyobb szerepe volt benne… 🙂

– Kicsit személyesebb vizekre evezve, mesélnél a frissen felfedezett és a régi kedvenceidről?

– Lehangoló leszek, de elég kevés frissen felfedezett kedvencem van sajnos.
Underground vonalon itt-ott felbukkan egy-két érdekesség, de az általam hallgatott zenekarok nagy része gyakorlatilag már min. 15 évvel ezelőtt is létezett. Tehát vagy olyan csapatok, amelyik még mindig (vagy már megint) léteznek és képesek még számoma jó dalokat is írni (pl. Soundgarden, Carcass, Fates Warning, Pain of Salvation, Devin Townsend), vagy ezek egyik-másik tagjának újabb zenekarai, projectjei stb.(pl. Slash 🙂 ).
Szerintem a legfrissebb nevek nálam (értsd: az utóbbi 10 év során fedeztem fel) kb. az Alter Bridge meg a Mastodon, pedig egyikük se éppen mai suhanc.

Szóval lehet velem van a gond és rigolyás, beszűkült öreg rokker lettem, akinek semmi nem jó, de ha azt nézem, hogy nálam mind a mai napig megférnek egymás mellett az mp3 lejátszómon olyan előadók, mint a Porcupine Tree, a Cannibal Corpse, a Karnivool, a Meshuggah, a Mötley Crüe vagy épp a Crowbar, akkor szerintem nem az én zenei beszűkültségem az akadály, hanem az a fiatalabb generáció, amelyiknek a zenélés és zeneírás egyre inkább olyan, mint egy sportteljesítmény, netán egy státusz szimbólum, amivel vagánykodhatnak, mintsem tényleges meggyőződés vagy önkifejezési eszköz. Sajnos… 🙁

– A zenélés mellett mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

– A szokásos közhelyes film-koncert-sör trió mellett rendszeresen bringázom, meg szeretek túrázni is. Ez utóbbit amúgy pl. a Salvus énekes Pötörke Zoli kollégámmal és még néhány kalocsai illetőségű, pálinkán és babkonzerven akár napokig eléldegélő zenészcimborával szoktuk kivitelezni mindenféle vadregényes hegyvidéki tájakon országszerte, lehetőleg figyelmen kívül hagyva a turistajelzéseket (mert az ugye ’mainstream’), és csak olyan helyeken megpihenve, ahova csak mi merünk fel- v. lemászni. (mert senki nem olyan kemény – vagy olyan hülye – mint mi). 🙂 Ja és a „brigád” neve mi más lenne, mint Iron Man. 🙂


– Ha nem tévedek, akkor az Ad Astra a fő csapatod. Az Open Wide lemez igen erősre sikerült, mennyi munka van benne?


– Így van, bár ez a főcsapat titulus semmiképpen se úgy értendő, hogy akkor a többivel csak félgőzzel foglalkozok, inkább úgy a fő, hogy ott van a legtöbb szerepem kreativitás szempontjából, mivel az énektémák és szövegírás is rajtam áll.
Az Open Wide alapvetően egy elég hosszú időszak alatt született, 1-2 dalkezdemény már a 2008-as Crust of Ego megjelenésekor is megvolt, és maga a stúdiózás/keverés/stb. is közel fél év munkája volt, tehát a kérdésre a válasz az, hogy SOK. 🙂 

– Hogyan készülnek a dalok?

– A dalok végleges formájáért én felelek minden esetben, de az alapötletek több forrásból is szoktak jönni. A régi basszer, Csabi elég sok dalnak hozta az alapvázát, illetve most Márkó – aki a lemez elkészülése után csatlakozott újra hozzánk – is sok ötlettel rukkolt elő, amiket jelenleg dolgozunk éppen ki.
Ezek a kezdemények mindig számítógépre kerülnek, és a kész dalvázlatok is ott kerülnek demózásra némi dobgép segítségével, amit aztán próbára kb. megtanulunk, elkezdjük pofozgatni, belenyúlunk itt-ott, ahol szükséges, majd egyszer csak kész a dal.

– Miért pont Peter Gabriel dalát dolgoztátok fel?

– A U2 feldolgozással annak idején kedvet kaptunk arra, hogy csináljunk majd ismét valami hasonlót, és egyszer, mikor véletlenül sok év után újra hallottam ezt a PG dalt valahol, beugrott egyből, hogy abból a fúvósok által játszott nyitó témából mekkora mocsárszagú doom riffet lehetne kanyarintani, aztán a többi jött szépen sorban, a végeredmény pedig hallható. 🙂

– Ha jók az infóim, akkor találtatok kiadót a nemzetközi terjesztéshez, ugye?

– Így van, a suliban, ahol tanítok, egy kollégám segítségével jött össze a dolog, Limo Records névre hallgat és jelenleg épp a promóciós csatornák intenzív feltárása és kiaknázása zajlik. A szerződés miatt ugye a lemez ingyenes letölthetőségét meg kellett szüntetnünk, illetve az előbb említett Peter Gabriel feldolgozást is újra kellett gondolni, mert mi annak idején nem kértünk rá semmilyen engedélyt, ami a hivatalos terjesztéséhez kell, amit viszont most meg kellett lépni. Ezért is szedtük le ideiglenesen minden online felületről addig, amíg hivatalos nem lesz a dolog, nehogy emiatt bármi jogdíj para legyen. 🙂

– Két év távlatából milyennek ítéled a lemezt?

– Továbbra is egy erős anyagnak tartom, és bár lenne olyan dal/énektéma, amit már újra gondolnék, átírnék stb., a lemez alapkoncepcióján és zenei irányvonalán ma sem változtatnék, mert szerintem igenis egy egyedi színfoltot képvisel az itthoni zenei palettán még mindig.



– Volt némi jövés-menés nálatok a lemez megjelenése után, mesélj erről, kérlek!

– A lemez 2012-es megjelenésekor szállt ki a gitáros, Specker Bali, az egyre szaporodó külföldi hajós-zenélős munkák miatt. Az ő helyére érkezett vissza Márkó, az alapító tag.
Ezt követően tavaly pedig Erdélyi Csabi basszeros távozott a csapatból, legfőképp a magánéletében egyre sűrűsödő, és az aktív zenéléssel kevésbé összeegyeztethető teendők/tervek miatt. Az ő posztját azóta egy régi cimboránk Sasvári Feri töltötte be. De megesett, hogy őt is pótolni kellett, pl. a Megazetoros Barti Zolinak, aki a Queensryche bulin ugrott be, mert Feri éppen akkor gitárral a nyakában haknizott Judas Priest számokat valahol Ukrajna mélyén egy bizonyos Tim ’Ripper’ Owens oldalán. 🙂 🙂
Ez már csak egy ilyen szedett-vedett zenekar. 🙂

– Nem koncertezitek magatokat agyon az Ad Astrával, de nyilván az említett tavalyi QR buli emlékezetes lehetett…

– Be kell osztani nagyon, mert értelmetlen, bukó koncerteket nem vállalunk már, egyikünk már családos, a másik hamarosan az lesz, így az alapelv az, hogy vagy jó közönség/jó promóció/jó helyszín legyen vagy fix pénz. 🙂 

A QR buli nyílván az előbbi kategória volt, és egy elképesztően jó lehetőség, amit senki nem hagyna ki. Mi ugyan lehet egy kicsit tömények voltunk az ottani dallamosabb metalon edződött közönségnek, de részünkről az élmény/referencia/megtiszteltetés faktorok abszolút magasra rúgtak. 🙂
Akárcsak a két évvel ezelőtti Voivod koncert esetében, ami talán még jobban is sült el bizonyos szempontból, mivel ott zeneileg érezhetően jobban találkoztunk a közönségigénnyel, sőt ott lehet mi számítottunk inkább „puhánynak” a kanadaiak elvetemült sci-fi thrash zúzdájához képest. 🙂
Lényeg, hogy mindkét alkalom óriási dolog volt, és csak remélni tudjuk, hogy még lesz ilyen később is más hasonlóan nagyobb nevekkel!



– Adódik a kérdés, új dalokkal hogy álltok?

– Az ötletelés megy ezerrel, de kész nótánk (értsd van eleje meg vége és még szövege is) nincs. 🙂 De folyamatban van, nyáron úgysem vagyunk gyakori fesztiválvendégek sajnos, így lesz időnk rendbe rakni most már őket, és szeretnénk ősszel előrukkolni valami újdonsággal, legalább egy új nótával vagy akár egy EP-vel.

– U2, Gabriel, mi lesz a következő? A következő albumra is terveztek feldolgozást?

– Ha jön valami tuti befutó ötlet akkor igen, de csak azért, hogy legyen megint ilyen nóta, azért nem erőltetjük.


– Hogyan keveredtél a Salvus kötelékébe?


– A Salvus-os srácokkal évek óta ismertük egymást, számtalan közös koncert meg buli volt már korábban, így adott volt, hogy amikor hirtelen gitáros nélkül maradtak, akkor kb. elsőként kérdeztek meg. Eleinte csak kisegítőként mertem vállalni a dolgot, mert nem tudtam előre, mennyire lesz időm rá hosszabb távon, de végül annyira jól megvoltunk így együtt és olyan erős zenei és emberi egység jött össze – különösen az élő teljesítményt tekintve – hogy maradtam, mert beláttuk, hogy ez így ebben formában rohadt jó. 🙂

– Itt a feldolgozás EP után várható új lemez?

– Abszolút. Az Astrával ellentétben, itt vannak kész dalok is, (ahogy kell, elejével, végével és dalszöveggel 🙂 ), melyek közül egy akusztikus darabot Átszálló címmel közzé is tettünk nemrég egy videóklip képében, de a többi dalt is nyáron el kezdjük rögzíteni, a tervezett megjelenés pedig ősz. Reméljük a tényleges megjelenés is akkor lesz! 🙂



– A Megazetorral nemrég Balti turnén voltatok, ha jól emlékszem. Milyen volt?

– Baromi jól éreztük magunkat, 1-2 bulit leszámítva a koncertek is várakozáson felül teljesítettek mind hangulatban, mind látogatottságban, az egyetlen beárnyékoló tényező az akkori emlékezetes „húsvéti tél” volt, aminek következtében jó sok hóakadály nehezítette az előre jutást, és emiatt rommá fagytunk az úton egyik-másik országban, de a helyiek vendégszeretete meg a különféle vodka alapú italaik hamar feledtették ezt is. 🙂


– A Salvusban csak gitározol, míg a másik két csapatban a mikrofonállvány mögött is megtalálunk. Melyik a kényelmesebb számodra?


– Igazából a Salvusban is vokálozok, ahogy a Megazetorban is csak háttér vokálos vagyok, így mondhatni csak az Ad Astrában vagyok a mikrofon elé szögelve huzamosabb ideig.
Alapvetően szeretek énekelni, de a másik két poszton azért kényelmesebb egy fokkal, mert jobban lehet a gitározásra koncentrálni, illetve látványban is többet tudok hozzáadni a bulihoz, lehet mászkálni, zúzni, marhulni a színpadon.



– Végül beszélj a közeli és távolabbi terveidről, ha megkérhetlek, illetve itt az alkalom, hogy az általad fontosnak tartott dolgokat megoszd velünk!

Ad Astra fronton a most megjelent Paycheck klip mellé várható nemsokára még egy videó, amivel le is zárjuk az open wide történetet, utána már csak újdonsággal jelentkezünk, ez biztos.
A Megazetor kicsit parkolópályára került az utolsó bő félévben, gyakorlatilag említésre méltó dolog a tavalyi nyári ultrasúlyos Cryptopsy buli óta nem volt, de úgy tűnik, most mocorog valami ott is. Tervek szerint rögzítésre kerül egy klasszikus metal csapat igencsak homályba veszett dalának vérbeli Megazetoros feldolgozása, és talán videóklip is lesz már végre. A Salvusnak pedig a már említett készülő nagylemezről fog szólni ez az év. Így dióhéjban ennyi! 😉
Akela, Jó’vana Akela, Jó’vana
április 05.