2020-ban jelent meg a 2 by bukowksi legutóbbi albuma, a Her Kind Fight Everything. Az ambient/doom/post-rock/kraut-rock (ha lehet és érdemes egyáltalán behatárolni) stílusú lemezről a Fémforgács felületén korábban itt tájékozódhattak az olvasók. A csapat nevében a formációval kapcsolatos kérdések megválaszolására Achilles és George állt rendelkezésünkre.

Bármily sok anyagotok van a bandcamp felületen és több net-es oldalról is tudtam morzsákat összegyűjteni rólatok, mégis mintha rejtőzködő zenekar lennétek. Bemutatnád a csapatot, illetve projektet?

A 2 by bukowski 1998-ban alakult, a görögországi Tesszalonikiben, egy baráti társaságból. Röviddel ezután szétszéledtünk, Athénba, Strasbourgba, Londonba és Berlinbe. A mai csapat felállása: Achilles (Athénban) – gitár és egyéb hangszerek, Geroge (Londonban) – gitár, egyéb hangszerek és Heike (Berlinben) – basszus, egyéb hangszerek és alkalmanként ő énekel.

A zenétek meglehetősen elmerülős, lebegős muzsika, billentyű orientált, illetve a torzítások révén hangulatfestő. Milyen zenei hatások értek titeket, ami a ti fületeken-kezeteken át ilyen formában jelenik meg?

Bonyolult dolog megválaszolni ezt a kérdést, annyi év zenehallgatás után. de igen, értek olyan zenei hatások minket, amelyek évek óta velünk vannak. Néhányat könnyen megnevezhetünk, olyan bandák, mint a Sleep, a Kyuss, az Electric Wizard, a Tool és a Metallica. Aztán vannak olyanok, mint Brian Eno Düne-filmzenéje,  ami, szerintem, mi együnknek sincs meg CD-n és nem is erről beszélgetünk sörözés közben, ahogy inkább a Slayerről, vagy Black Sabbath-ról, de jellemez egy olyan hangzást és megközelítést, amibe személyesen belekeveredtünk.

Én a széles HR/HM zenei palettáról, emellett számos szintetizátoros és progresszív zenét hallgatok, így nem igazán stílusokat kedvelek. Ám, és ezt igyekszem udvariasan megfogalmazni: az ún. ambient – bármely prog/rock/metal/stílusba keveredve is – áll tőlem a legtávolabb. A lemezetek mégis megfogott, igaz, nem első hallásra. Keresem a kulcsát, mert még zenehallgatásban is szeretem az illúziót, hogy értem mi történik velem. Ilyen kanyargós felvezető után kérdem: szerinted mi lehet a titka annak, amikor a zenétek eléri a hallgatót?

Vicces, minket éveken át tartott fogva a Sleep Jerusalem c. albuma, mire erre a felimerésre jutottunk. De manapság márt értjük, hogy a mi zenénk hangzásának kulcsa az ismétlődés. Az ember fog egy loop-ot, vagy egy ismétlődő zenei mintát, és azt odaadja egy rock zenekarnak (s minthogy elvetjük, hogy kizárólag csak programozott dallamok, dobgépek, vagy szekvenszeres legyenek jelen) játsszák azt el az emberi tökéletlenséggel, feszültséget és dinamikát bele vezetve, ami aztán olyan előadáshoz és kompozíciókhoz vezet, hogy maguk is elmerülnek az élményben.

Ez a fajta ritmus- és dallamismétlés olyan zenei stílusokból ered, ami sokkalt idősebb bármely fajta pop, vagy rockzenénél. Egészen visszautal arra, amikor a zene még funkcionális művészet volt, azaz meghatározott pillanatokban és alkalmakkor játszották. Európában az egyik legősibb zene a görögországi Epirusz-hegy vidékéről származik, kulcsa a lassan araszoló tempóban ismétlő dallam, mely a csoport átlényegülésének atmoszféráját teremti meg.

A lemezzel kapcsolatban milyen visszajelzések érkeznek hozzátok? És ez befolyásolja-e a következő alkotási folyamatot?

Sajnos, csak egyszer-kétszer tudtuk eljátszani az anyagot, hiszen lecsapott a világra a vírushelyzet, gyakorlatilag akkor, amikor éppen a stúdióban voltunk (2020. február 10-13-án, három nap alatt, élő felvétellel rögzítettük az albumot). Az egyik buli egy, a barátoknak tartott titkos előadás volt, egy másik egy berlini fesztiválon. A fesztivál közönség reakciója meglepetés és izgatottság volt, ami felismertette velünk, hogy jó anyag van a kezünkben.

Van-e határa a számotokra a stílusok közti átlépdelésnek?

Nemigazán. Bár, mi nem is lépünk át stílushatárt csak azért, hogy megtegyük. Kell, hogy oka legyen. Az egyik dolog, amit számtalanszor megtapasztaltunk a zenésszé válásunk során, ha egy darabka zene nem működik, akkor nem azért, mert valami újabbra, kiegészítésre van szükség, hanem inkább eltávolítandóvá válik. Sok ilyet tettünk a Her Kind Fight Everything-en. És azt mondanám, ez igaz a zenei stílusokra is.

A zene, (ezt az ajánlómban is említettem), a számomra néha kissé mérnöki. Ezzel melléfogtam, mert valójában ösztönös, vagy tényleg tudatosan építkeztek jónéhány dalban?

A Her Kind Fight Everything egy céltudatos album. Ugyanúgy rendeztük, mint ahogy egy mozifilmet rendeznek. Minden igyekezetünkkel olyan lemezt szerettünk volna készíteni, amit egészében kell hallgatni, hogy érthetővé váljon, hová is visz magával. Akár egy történetnek is felfogható, de akkor absztrakt történetnek.

Majd ennek ellenére, néha az az érzésem, hogy maga az előadás akár improvizatív is lehet. Mennyire kigondolt, „kottába vésett” egy dal?

Ez is igaz. Élőben rögzítjük a zenénket, és jóllehet az album általános folyamát kidolgoztuk mielőtt a stúdióba vonultunk, kipróbáltunk számos különböző dolgot, mialatt felvettük. Azt hiszem, ki fogunk próbálni néhány új dolgot a színpadon is. Ez nem popdalok albuma, ahol a cél, hogy a refrént beleverjük az emberek fejébe. Mi kísérletnek szánjuk és miután minden közönség más és más, miért kellene az albumnak mindig ugyanolyannak lenni?

Így aztán az előadás során nem ragaszkodtok a közzétett változathoz, hanem azt szívesen formáljátok, ahogy a négynegyedes rock/metal előadók is azt gyakran megteszik…

Nagyon is máshogy játszunk élőben dalokat – megpróbáljuk egy utazásra vinni a hallgatóságot, és hát minden közönség eltérő. Mondják, ahhoz, hogy ezt hatásosan meg tudd tenni, nagyon sokszor elő kell adni az anyagot. Sajnos erre nem nyílott lehetőségünk, reméljük, ez hamarosan megváltozik.

És vajon annak, hogy mennyire lehet zajos egy hangszer, egy sáv, egy dallam, vagy akár egy egész dal, mi lehet a határa? Hangulatra vagy funkcióra szabjátok az elektronikus, a zörejes hangulatot, effekteket?

A zajok, a sűrű hangszerelés, vagy a súlyos ütemek mind-mind a zenész eszközei. Ahogy a csend, a szellős hangszerelés és a dallamok is. Különböző a felhasználásuk, és néha, mindre szükséged ahhoz, hogy a munka teljes legyen.

Néhány dalotok-albumotok kétszemélyes projektként jelenik meg. Általában ketten dolgoztok a dalaitokon?

A „2” a „2 by bukowski”-ban gyakran arra vezeti  az embereket, hogy duóként gondoljanak ránk, a valóságban azonban csak egy rövid ideig voltunk kéttagúak. Abban a néhány hónapban, amikor a két kislemezt készítettük, s a borítón csak ketten szerepeltünk. És azok a kislemezek, a maguk módján, inkább a többi kiadványunkkal párhuzamos térben léteznek, mintsem lineáris előzményként, mind esztétikailag, mind hangzásukban. Mi ketten vagyunk a legrégebb zenekari tagok, s mint ilyenek nagyon kényelmesen kommunikálunk és alkotunk zenét. Ám a Her Kind of Everything hármunk közös munkája.

Mikor jelennek meg a hangszeres társak? A feljátszáskor, vagy alkalmi fellépéskere? Az egyik hozzám eljutott fényképen látható, hogy a színpadon sem ketten vagytok jelen.

A 2 by bukowski mindig azokat jelenti, akik az adott pillanatban jelen vannak. Éppen most hárman (Achilles, George és Heike) vagyunk a 2 by bukowski. Együtt írjuk, együtt próbáljuk és adjuk elő a zenét. Együtt lógunk a bárokban, amikor csak tudunk, mert főképp ezt jelenti egy banda.

A zenétek kevésbé szabható skatulyákba. Van célközönségetek, vagy inkább minden fellépési lehetőséggel élni szerettek (stíluskategóriás fesztiválokon, klubokban, vagy vegyes stílusokat felvonultató fellépéseken)?

Mindig a metal rajongókat szerettük volna elérni, mert fiatal korunk óta mi is mindig metalt hallgatunk. Otthon érezzük magunkat a rajongók között.

Látjátok a változást, a fejlődést a zenétek fogadtatásában az évek során? És ez hogyan hat vissza rátok?

Amikor elkezdtük, az internet még nem volt ennyire uralkodó, mint napjainkban. Különösen a független zenei stílusok esetében, az embernek külön energiát kellett arra szánni, hogy megtalálja. Szakosodott lemezboltokba kellett betérni, vagy, ahogy az a korai kiadványainkkal is történt, csak külön levél-rendeléssel lehetett ismeretlen lemezeket beszerezni. A terjesztés több, mint eklektikus volt. Az utóbbi években az olyan platformok, mint a YouTube közreműködnek abban, hogy a bandákat nagyobb közönség találhassa meg. Ez történt a legutóbbi lemezeinkkel, amelyeket többen hallgattak már meg, mint a 2010 előtti kiadványainkat.

Az elektronikus felületeken hirdetitek a vinyl-változatokat is. Mennyire népszerűek a kiadványaitok fizikai korongon az egyéb megjelenési formákhoz képest?

A vinyl visszatért – jelen kiadványunk eladása 90%-ban vinylen valósul meg, a CD és a digitális terjesztés messze lemaradva második és harmadik. A vinyl tetszetős és az emberek, úgy tűnik, élvezik, hogy tárgyként birtokolják. Ez nekünk is megfelel, és szeretem nézegetni az albumot, inkább, mint egy előadó spotify-oldalán.

Sok digitális megjelenésetek mellett mennyire vágta vissza az élő fellépéseiteket a korlátozás?

Törölnünk kellett minden előadást, mind minden más bandának is. Még rosszabb, hogy külön országokban élünk, és nem tudtunk már egy éve találkozni, így a következő albumunk munkái is késnek. Ezek borzasztó körülmények, de legalább folytatjuk a dalírást, gyűjtve az anyagot és az energiát, készen az elkövetkezőkre.

Hogyan dolgoztok most a közönséghez való eljutáson?

A számunkra a legjobban az működik, ha olyan közönség előtt játszunk, akik nem hallottak még minket korábban. A mi szempontunkból az is jóleső tapasztalat, amikor egy csendes terem előtt játszunk, és nem is tudják mit kezdjenek egy olyan zenekarral, mint mi vagyunk, de fokozatosan megnyerjük őket magunknak és csatlakoznak hozzánk az utazáson.

Amennyiben élő fellépéseket terveztek, mikor várható és merre szeretnétek eljutni?

Nemrégiben megérkezett már az első felkérésünk egy nyári fesztiválra. Reméljük, hogy lenyomhatunk együtt néhány szabadtári előadást ezen a nyáron, ha a dolgok jól alakulnak…

Köszönöm az interjút. Sok sikert kívánok a további szélesebb közönséghez eljutáshoz!

Köszönjük, hogy meghallgattátok a zenénket és köszönjük az érdekes kérdéseket is. Nagyon örültünk az interjúnak és bízunk benne, hogy lesz lehetőségünk Magyarországon is játszani!