Alig egy-két hete a visszatekintő sorozatban a svéd-magyar Safari zenekar egyetlen, ám kétszer is megjelent lemezét mutattuk be a Fémforgács olvasóinak. Jóllehet a csapat funkies jazzrock-ja eltér a kőkemény Pandora’s Box lemezétől, amelyen először hallhattuk barázdába vésve a jellegzetes énekhangot, mégis a meghatározó lemezek között szerepel, mert részben utat nyitott Varga Miklós mára már beskatulyázhatatlan énekesi-zenészi-színészi szereplései számára. Mindez utólag ilyen egyszerű. Sőt az is lehet, hogy ezt én hallgató-kívülálló-rajongóként feltételezem. De ezt majd helyreteszi a válaszadó. Hogy hogyan élte meg Safari-időszakot, a lemezfelvételt a jellegzetes hangú énekes, abba most maga főszereplő ad némi betekintést.

Már készíthettem interjút néhány általam nagyon kedvelt zenésszel. Ám olyannal – a többiek érdemeit semmit sem csorbítva -, akinek nevét minden ~35 év feletti magyar ember biztosan ismeri és be is tudja azonosítani, még aligha volt lehetőségem gondolatokat váltani. Hogy a kört tovább bővítsem, István, a király első és mindenkit megérintő zenei megszólaltatója valószínűleg a legkevésbé, vagy inkább semennyire sem megosztó énekes-előadó a Kárpát-medencében, ami több évtizedes zenei-előadói munkásságát, szereplését illeti… Így nem lesz véletlen, ha a kérdéseim alkalmanként túllépnek a tárgyilagosságon.

Érzed még ma is, több sok évtizeddel a korszakalkotó szereplésed után, hogy az emberek így fordulnak hozzád?

Köszönöm a felvezető kedves sorokat! Szerencsére érzem a mai napig is az emberek szeretetét, ami nyilván az elmúlt évtizedek számtalan szerepének és megjelent lemezeknek köszönhető. És annak, hogy még mindig sokan figyelnek pályafutásom állomásaira.

A fellelhető dokumentumok szerint a Safari lemez, pontosabban szólva részben a bandában nyújtott teljesítményed nyitott utat a rockopera főszerepének későbbi elénekléséhez. Valóban így alakult?

Valóban, amikor hazajöttünk az elkészült Safari lemezzel, azt Papp Gyuszi eljuttatta Szörényi Leventéhez aki már szerzőtársaival együtt javában kereste az akkoriban íródott István, a király rockopera szereplőit. A lemezt meghallgatva fordult az érdeklődése az irányomba. Ugyanakkor a rendező Koltay Gábor figyelmébe ajánlott engem Koltay Gergely, a Kormorán zenekar vezetője is, aki korábban látott már énekelni a P.Box zenekarban egy közös fellépés során. Így kerültem be az István, a király produkcióba.

A Pandora’s Box egy válogatás lemezen szerepeltetése a mindenható MHV-nál, kislemezzel és az első nagylemezzel a tarsolyotokban, miért került sor a váltásra a részedről?

Ez egy hosszú történet, maradjunk annyiban, hogy a Safari zenekar (előtte P.S.Band) megalakulása abban az időben egy nagyon nagy lehetőségnek tűnt. Nyugat-európai turné lehetőség, svédországi lemezfelvétel kitűnő nyugati zenészekkel, akkoriban ez nagyon csábító volt. Nagy kavarodás után alakult ez úgy, ahogyan alakult.

Hogyan szervezeződött meg – az első időszakban – igazából magyar összeállítású, egyfajta akkori all-star csapat? Örömzenélés eredménye? Hogyan kapcsolódott ahhoz a pillanathoz, hogy a jellegzetesen színes játékú billentyűs Papp Gyula (és társai) Dinamitja előzőleg feloszlott?

Papp Gyuszi a Dinamit együttes feloszlása után úgy döntött, hogy egy Svédországban élő, magyar származású sráccal, Béla Swärdmarkkal alakít zenekart, akkor még túlnyomórészt magyar zenészekkel. [A banda akkori felállása: Varga Miklós- ének, Bela Svärdmark – gitár, Papp Gyula – billentyű, Barabas Joe – basszus/ének, Lugosi László – gitár, Soldos László – dob.] Egy rövid ideig úgy tűnt, hogy az akkor nagyon futó Katona Klári is csatlakozik hozzánk. Azután fordulatokban gazdag történések után a kezdeti P.S.Band zenekarból hárman maradtunk, Papp Gyula, Béla Swärdmark és jómagam.

A csapat lemeze végül Svédországban jelent meg, s úgy tudom, hogy a producer, vagy a kiadó képviselője nagyformátumú, de mégiscsak hazai (ti. svéd, beleértve Bela Svärdmark-ot is) zenészekkel akarta azt kiadni. Emlékszel még, hogyan élted meg még énekesi pályád elején azt a pillanatot, amit a profi zeneiparban biztosan sokan megtapasztaltak: azt, hogy egy zenekaron kívüli döntőbíró, hoz meghatározó döntést?

Egyszer csak a svédországi Göteborgban találtuk magunkat, ahol egy svéd producer, bizonyos Finn Johansson finanszírozásában vettük fel a nagylemezt. A dobos egy kitűnő svéd [Magnus Persson], a basszusgitáros meg egy holland fiatalember [Christian Veltman] volt, mindketten mesterei voltak a hangszerüknek. Hozzánk csatlakozott még a stúdió felvételnél Janne Schaffer, nemzetközi hírű gitáros, aki korábban az ABBA együttes kísérőbandájának gitárosa volt. Velünk volt még egy kitűnő svéd énekesnő [Lotta Gustavsson], az album zenei producere pedig Londonból érkezett, egy híres banda, a Love Affair énekese, Gus Eden.

S azt felidéznéd, milyen érzés volt a kizárólag a zenei és nem kultúrpolitikai szempontok szerint létrehozott produkcióban svédországi stúdióban, ilyen zenészekkel dolgozni?

Fantasztikus dolog volt ezekkel az emberekkel zenélni, az pedig különösen megtisztelő volt számomra, hogy valamennyien egyenrangú félként kezeltek, nem éreztették velem, hogy én jóformán még csak pályakezdő vagyok.

Időrendben haladva: itthon aztán létrehoztad a neveddel fémjelzett saját bandádat. Jóllehet én akkor éppen egy újabb friss irányzat a NWOBHM előtti brit és nyugat-európai proto-metal varázsa alá kerültem, emellett több évtizedig vásároltam hanghordozókon (LP-ken) a magyar rockzenét. Így az Európát, majd a stílusváltással könnyedebb, amolyan akkori amerikai stadion rockot játszó Játék, szenvedély lemezeket is megvettem és nagyon sokat hallgattam.

Te úgy érezted, hogy fúziós jazz-rock kitérő után hangod, előadásod mégis inkább a rockzenében nyer teret?

Sajnos a Safari korszak nem tartott soká, mert nehezen volt áthidalható az a távolság, ami akkoriban földrajzilag és politikailag is létezett, ezért egy magyarországi turné után véget is ért. Az István, a király sikere után hoztam létre a saját zenekaromat, a Varga Miklós Band-et, amivel az Európa dal frenetikus sikere után kezdtünk turnézni és lemezeket kiadni. Ezzel a formációval valóban visszatértem a szívemnek kedves műfajhoz, a rockzenéhez.

Már csak a Safari hazai, első összeállítása is azt mutatja, hogy sokkal kevésbé voltak stílushatárok a zenészek fejében, mint a rajongókéban. Ezt így láttad te is?

Valóban, mi zenészek sokkal könnyebben mozogtunk a különböző könnyűzenei stílusok között, hiszen műfaji korlátok nélkül tudtunk kísérletezni a megszólalásokban. Persze a közönség ezt jóval nehezebben tudta követni és olykor tolerálni. Nehéz volt az egyensúlyt megtalálni.

Szerintem nem volt olyan kamasz, vagy fiatal felnőtt, aki az Európa akkori országos, elsöprő sikere nyomán nem ismerte volna meg a nevedet. Hogyan került sor arra, hogy István a király után végül a Safari lemezt, ha nem is eredeti borítójával, a svéd-magyar változatban itthon is kiadták? Ebben volt, lehetett szereped?

Közvetlenül az István, a király kirobbanó sikere után jelentünk meg a Safari albummal és a hanglemezgyártó és kiadó igyekezett az akkori népszerűségemet maximálisan kihasználni. Így került a borítóra a svédországi megjelenéstől különbözve az én nevem kiemelten a borítóra.

Feltételezem, örültél a korong hazai megjelenésének. Szerinted szükség volt rá ahhoz, hogy valóban zenei keretek nélkül indulhass énekes-előadó-színész pályafutásodon?

Természetesen örültem a korong hazai megjelenésének, annál is inkább, mert akkoriban a magyar közönség nem igazán volt kapható az ún. „laidback” zenei stílusra, amit a Safari lemez képviselt, így tulajdonképpen úttörők voltunk a hazai piacon.

Az előadók ritkán válaszolják a kérdésre, hogy „igen hallgatom, kedvelem” ezt, vagy amazt a lemezemet, dalomat. Különösen a sok-sok éve rendszeresen újabbakat alkotó zenészek. Mégis megkérdezlek a Safari-lemezről. Milyennek találod ma a zenei anyagot?

Nemrégen egy sorozatot indítottam a hivatalos Facebook-oldalamon, ahová minden áldott nap felteszek egy dalt az eddigi lemezeimről. Így került nekem is újra figyelmembe ez az album és elmondhatom, hogy nagyon büszke vagyok erre a zenei anyagra zenéjében, előadásmódjában egyaránt.

Én, bevallom, a magyar megjelenés után néhány évvel ismertem meg. Csak szalagra tudtam rögzíteni. És idő kellett, mire a javarészt rock és metal zenéktől elkalandozva megszerettem. Egy különösen jó minőségű vinylen nemrégiben vettem meg. Most újra hallgatjuk és ismét megállapítom, ahogy a VM Band hard rockja, majd a heavy rockja, úgy ez a fúziós jazz-rock is a kor órájával együtt ketyegett.

A hazai kiadást követően lett volna valami utóélete a lemeznek, akár Magyarországon, akár Svédországban, vagy Nyugat-Európában?

Sajnos a lemezt megjelentető producernek az album megjelenése után már elfogyott a pénze, s ezért már nem tudott áldozni további összegeket, ami a befuttatáshoz szükséges lett volna. Ezen nem is lehetett csodálkozni, hiszen rengeteget költött a lemezre. Ha csak azt mondom, hogy a fotós a lemezborító elkészítéséhez direkte utazott az afrikai szavannákra, vagy hogy a lemez mastere Los Angelesben készült a világhírű Bernie Grudmannál, ezzel azt hiszem sokat elmondtam a költségekről.

Amikor a Pandora’s Box első lemeze megjelent az még (ha a terminus nem is létezett) undergroundnak számított. És úgy vélem, a Safari zenéjéhez hasonló sem sok jelent meg hazánkban korongon. Te hallgatsz ma bármi zenei stílusban újszerűt, kevesek által kedveltet, underground-ot?

Lehet, hogy meglepő, de én nem vagyok valami nagy zenefogyasztó. Hogy őszinte legyek nem ismerem a nagy nemzetközi trendeket, inkább régi vágásúként a régi nagy „öregeket” hallgatom, kedvenceimet: Steve Perry-t, Bobby Kimball-t, Bryan Adams-et, s még sorolhatnám.

Mivel az interjú a koronghoz kapcsolódik, itt nem sorolom fel az azóta megjelent lemezeidet, a produkciókat, amiben részt vettél. Ráadásul javarészt szükségtelen is az olvasók egy részének. De akiknek ismeretlen a terep, az internet segítségével minden felfedezhető – és nekik érdemes is elvégezni a gyors kutatást. Azonban nagyon foglalkoztat, hogy egy zenészként-énekesként, és színházi énekes-színész előadóként ezt az utóbbi másfél-két évet hogyan élted meg?

A világjárvány, mint oly sok mást is, a padlóra küldött bennünket, rockzenészeket. Azon belül is mi voltunk az elsők, akik nem léphettünk színpadra és az utolsók, akik visszatérhettek. Nehéz időszak volt, de talán lassan vége. Most újra jönnek a felkérések a rockszínpadra és a zenés színházba egyaránt. Közben elkészítettem egy vadonatúj albumot, a trianoni évforduló alkalmából Ébredés- száz év magány után címmel. Ez ismét egy vérbeli rocklemez lett, nagyon büszke vagyok rá.

Azt is tudhatjuk, hogy gyermekeitek is hasonló hivatást választottak. Így nem csak saját előadói működésedért, de apaként és mentorként is volt mivel foglalkoznotok… amíg kiderül(t), hogy a kultúra, az előadóművészet is fontos a mindennapokhoz. Ezt hogyan éltétek meg?

Hihetetlen öröm számomra, hogy mindkét gyermekem Vivien és Szabolcs is az énekes műfajt választották. Mindketten hatalmas tehetségek és ezt nem csak én mondom, a szakmában is így tartják. Már több színpadi főszerep is a hátuk mögött van és elindultak szólóénekesi pályán is. Már számtalan hangfelvétel és videoklip van mögöttük. Szerintem már mindketten jobban énekelnek, mint az apjuk. Az új albumomon A lánc című dalt énekeljük együtt, a stúdióban kapaszkodnom kellett, hogy ne valljak szégyent mellettük. Mindemellett komoly gondolkodású, felelősségteljes ifjak, akik mindketten kommunikációs szakon egyetemre is járnak.

Sok zenekar teszi közzé sorra-másra a néhány települést érintő fellépések dátumát. Mintha beindulna a nyári menetrend. Varga Miklós énekesnek kezd megtelni az előadói naptár? Hol láthat a közönség legközelebb?

Úgy tűnik tényleg beindul a nyár. Én is felteszem a Facebookon Varga Miklós Hivatalos Oldalára minden hónapban a fellépéseimet, aki kíváncsi rá, ott megtalálja.

Köszönjük az interjút. További sok sikert kívánunk a közelgő fellépésekhez és a további produkciókhoz!