Safari
That Was Then, This Is Now (1982)

A Safari együttes magyar kiadású, a leginkább reklámplakátra hasonlító és eredeti címétől megfosztott borítóján két magyar és egy svéd-magyar zenész, három tehetséges muzsikus néz bogáncsok mögül, derülátón a jövőbe… A rovat hagyományaihoz igazodva a lemezajánló ismét tartalmaz némi kortörténeti áttekintést. Egyben bemutatja azt is, hogy az önmagában a rocktól jelentősen eltérő, laid back soft rock album mégis miért lehet hiteles állomása egy következetes, ekkor még elsősorban hard rock énekesi, valójában beskatulyázhatatlan színpadi előadói életútnak.

A lemez eredeti címe, már eleve egy áthallás, talán a magyar-svéd P.S. Band-et felerészben kilállító svéd-magyar átalakulásra is reflektál. Ha valaki csak a hard rock énekes Varga Miklós hangját keresné a megszólaló zenében biztosan rácsodálkozik, amikor mást is talál. Igazságtalan is lenne a zeneanyag élményét csak az énekes felől megközelíteni, mert a produkció maga egy valós együttes professzionális munkája, a funky, a jazz rock széles stílusában. Az először „nyugaton” megjelent eredeti korong címadó dala, a That Was Then, This Is Now rögtön raggies hangzással indít.  Akkor, amikor Magyarországon, illetve magyar zenészekkel még senki nem játszott ilyen muzsikát.

A jól kigondolt, lassú gitárszóló s alatta a hangszeres háttér azonban felvillantják a zenészek képességeit, továbbá azt is, hogy a korongon alapvetően milyen zenét fogunk hallani. A második, Love of My Life egy kislemezes dal: az egyik, ami végül a lemez megszületéséhez vezetett. A szellős, lüktetős hangzású téma bennem a korong első hallásakor és most is azt az érzést kelti, amit a ’80-as évek elején az Intervíziós kapcsolások előtt a tévékészülék előtt ülve gyerekként átéltem. A sportközvetítéseket (mi mást, mint UEFA-kupát, azaz focit) megelőző hosszú szünet alatt általában ún. latin rock, abból únásig Santana Európája, de ha tán tévedésből nem ez, akkor az azidőtájt feltűnt izlandi Mezzoforte dalai szóltak. A stílusra jellemző basszus, és Papp Gábor billentyűjátéka így jelenik meg a lemez dalaiban is. A téli napokat kétszer is felidéző nóták aztán már a szintén a ’80-as évek elején változást átélő AOR-progresszív zenék stílusában kalandoznak, ám továbbra is erős jazz-funk fusion dallamokkal. Az Orange (intrumentális) dalban mind a gitár, mind a basszus és a(z akkori) modern billentyű, néha a ’70-as évek rajzfilmzenéinek dallamaival köszön vissza. Bár az előadás improvizatívnak tűnik, a könnyedség mellett érezhető, hogy alaposan összegyakorolt produkcióról van szó. A végül Magyarországon is kiadott LP-n fura élmény hallgatni az itthoni korszellemhez nehezen igazítható, nagyon hangulatos „istenes dalt”, a Dear Lord-ot. A második, ezőttal instrumentális télidézést (Winter’s Day II) követő Give Me Your Love ismét kihasználja a csendes és napfényes dallamok minden lehetőségét. A számomra olyannyira egy Miamiban játszódó Bud Spencer/Terence Hill-film betétdalának tűnik, hogy legjobb, ha ezekkel a képekkel a szemhéjam alatt hallgatom. A zenei kalandozás a Listen Johnny-nál válik bluesossá. Ebben a nótában Varga Miklós megszólaltatja azt a hangot, amit korábban a Pandora’s Box-ban (a Szupergép, vagy a Levél drámaibb tónusában) is hallottunk és amit majd megismétel, sőt amin ironizál a V.M. Band második lemezének Gördülő kövek tételében.

Hallható a lemezen a Chicago funkysabb dalaihoz hasonló motívum is (What’s That Look in Your Eyes). Egészen hasonló a megszólalás a csendes merengéssel szépen kiénekelt This Is the End of Our Love vokáljában, amit egy füstös éjszakai bár alig megvilágított színpadára képzelek. Ha valakinek tetszett a webzine hasábjain bemutatott Mándoki Soulmates, akkor biztosan rátalál a Safari hangulatára is. A lemez elkészültének, majd magyarországi megjelentetésének puszta ténye a zene minősége mellett is érdekes lehet. Az ugyanazon magyar kiadványon szereplő zavaros nyomtatás alapján ’84-ben, vagy ’85-ben kiadott, Varga Miklós énekével rögzített muzsika, azaz a Safari-lemez valójában nem a közben hihetetlen népszerűvé vált István a király utáni, hanem néhány évvel előbbi produkció! A ’80-as évek elején a magyar rockzene szempontjából eseményekkel teli néhány év során váratlan és izgalmas (néha a kultúrpolitika által szervezett) átalakulásokra került sor. A színtéren kipróbált zenészek hoztak létre ma már kultikusnak tekintett újabb csapatokat. A felszínre engedett, vagy jutott zenészek közül Varga Miklós az akkor a P. Mobilból távozott (és mások mellett) Bencsik Sándor által létrehozott Pandora’s Box első énekesként került fekete barázdákra és szerzett országos ismertséget a stílus kedvelőinek körében. Az akkor már eltakarhatatlan, elhallgathatatlan friss hard rock akkora utat tört magának, hogy egy állami hanglemezgyártói válogatás lemezen eleven felvételeken hallhattuk az Edda-P.Box-Karthagó koncert-hármasát. Az első P.Box-lemez után azonban Varga Miklóst Vikidál Gyula váltotta, ezzel a Dinamit feloszlatott. Ha jól emlékszem, egy (pontosabban az egyetlen) könnyűzenei televíziós műsorban értesültünk a zenekar tagjainak szétválásáról. Ekkor, 1982-ben Papp Gyula billenytűs egy svéd kollégájával létrehozta a P.S. Band-et. Sok-sok hazai, rendszeres fellépést követően eljutottak az északi országba is. Ha azidőtájt egy hazai zenész nem tapasztalatszerző és egzisztenciát építő „vendéglátózásban” dolgozott külföldön, hanem önmegvalósításként, akkor az a különösen kegyes sors, sok munka és nyilván a megfelelő helyen és időben… összjátéka lehetett – volna. Talán így jobban értékelhető, ha nehezen is érthető ma már mit jelentett egy svéd-magyar zenekar létrejötte a ’80-as évek elején.

A Magyarországon született, ám néhány éves korától Svédországban felnőtt és ott magasan jegyzett gitárossá váló Bela Svardmark itthoni koncertjein, illetve a Skorpió skandináv fellépésein fűzte szorosra barátságát az abban játszó Papp Gyulával. Így történt, hogy Magyarországon a stílushoz kiválóan illő és értő rock- és jazz zenészek alkották meg az öt-hattagú a P.S. Band zenekart. Játszott a csapatban például az a Soldos László is, aki később együtt zenélt Varga Miklóssal a Sirokkóban és a V.M. Band-ben is.

Ám az itthon jól működő formáció Svédországban, egy kislemezt követően nagylemezhez jutván átalakult. A kiadó a két magyar, illetve a svéd-magyar zenészen kívül lecseréltette a csapatot. Így például a kislemezen hallható Postássy Julit Lotta Gustavsson váltotta. A csapat neve Safari-ra váltott. A svéd lemez eredeti borítója afrikai alkonyatot tárt a néző elé. A lemez 1983-ben jelent meg „nyugaton” a Scrabi Recordnál That Was Then, This Is Now címmel. A korongon Julio Pappa (billenytűk), Bela Stephan S (gitárok) és Miki Varga (ének) művésznevek szerepelnek, megtámogatva pl. az ABBA kísérőzenekarának gitárosával, az akkor már világhírű Janne Shafferrel, Magnus Persson dobossal és Christian Veltman basszerral. 

Az eredeti P.S.Band (forrás: Discogs)

A zenekar életében, a lemez életútján ismét egy fura kanyar következett. A banda szerette volna a lemezt itthon is megjelentetni, ám hasonlót tapasztalhattak, mint több akkori nagyobb csapat, ha zeneipari szempontok szerint lehetett, vagy kellett volna dönteni. A hanglemezgyári döntéshozók szocilista bürokráciájának köntösébe bújtatott dilettantizmusa és mohósága ismét legyőzte az már évtizedek óta hanyatló Nyugatot. A svéd fél megunta a huzavonát. Újabb kiszámíthatatlan csavar a történetben, hogy az MHV a Krém-címkéje alatt végül 1985-ben, alacsony példányszámban mégis megjelentette a korongot Magyarországon, egy egyszerűsített borítóban. A kiadáshoz hozzájárult az időközben a Sirokkót, majd a V.M. Band-et meglapító Varga Miklós hihetetlen sikere az István a király főszerepében (dacosan nem írom, hogy „hangjaként”, hisz ez jócskán érvényét vesztette már a követő években). Erre utal a megcsúfított borítóra nyomatott, a népszerűségre sunyin “hivatkozó” ál-matrica, mintha a karakter sikere nyomán került volna sor az angol nyelvű lemezre „nyugaton”. A “mi lett volna ha…” történelmietlen kérdésére azúttal azonban választ adhatunk: Varga Miklós több évtizede épített énekesi és színpadi előadói életműve egészen másmilyen lenne. Így tudjuk, mi hiányozna.