Iron Maiden | Shinedown | Lord Of The Lost [Budapest, Groupama Aréna, 2022.06.07.]

23 év. Ennyit vártam az Iron Maiden koncertjére. Vagy így, vagy úgy, mindig elmellőztük egymást a csapattal. Aztán úgy tűnt összejön a találkozás, csak egy kicsit utazni kell (csak a Maiden-ről van szó), így lett Bécsújhely. Ami aztán tolódott a covid miatt. Közben lett magyar állomás, aztán mégsem lett, végül mégis lett. Az ide-oda tologatás meg azt eredményezte, hogy az ausztriai bulira nem tudtam volna kimenni a jegyem ellenére, így lett ebből végül budapesti koncert.

Bár nem vagyok stadion koncertre járó (a kedvenceim nagy része maximum egy Barba méretű helyre szorul), most azt hiszem, behoztam a lemaradást. Rammstein, Tool, most meg Maiden. Szóval én még a sasos stadionban sem voltam, csak egyszer, akkor sem koncerten. Időben érkeztünk, a bejutással semmi gond nem volt. Kb. 5 perc alatt már benn is voltunk. Ekkor még nem volt látható, mekkora tömeg is gyűlik össze azon az estén. Irány merch pult, kíváncsiskodás, ha már a Tool árak kiverték a biztosítékot. Áll le, itt még nagyobb drágaság. Aki pólót akart birtokolni, annak ez 15.000 Ft-ba került (Tool-on 14.000 volt). Szóval azt hiszem ezekhez az árakhoz vagy hozzá kell szoknunk, vagy el kell engedni a vásárlást.

Az előzenekarokkal mostanában nem vagyok szerencsés, de már kezdem azt hinni, hogy az én gépezetemben van a hiba. Sajnos itt is csalódtam. Az azonban mentségemre szolgáljon, hogy a hallottak alapján egyik csapat sem maradt volna benn a lejátszóban otthon sem. De lehet, hogy csak az volt a baj, hogy egyszerűen tűkön ülve vártam a Maiden-t.

A Lord Of the Lost gótikus, modern köntösbe bújtatott zenéjéről a Deathstars ugrott be első blikkre. Tisztességesen lejátszották a programot, kihozták a lehetőségből amit lehetett. Vélhetően megvan ennek a zenének a közönsége, csak az nem én vagyok. De a minőségbe nem lehetett belekötni.

A Shinedown vonatkozásában kb. ugyan azt tudnám leírni, mint a németek kapcsán, annyi kivétellel, hogy a zenei stílus itt már sokkal amerikaibb volt. Modern stadion-metalként tudnám leírni a csapatot. Viszont, a koncert után csak nem hagytak nyugodni, mivel ez a zenei stílus sokkal közelebb állt hozzám. Ami élőben nekem nem jött át, az lemezen pazarul működik. Ha lesz lehetőségem, mindenképpen megnézném őket egy kisebb színpadon, hátha ott más lenne a hatás.

Aztán várakozás következett. Rendkívül jó helyre sikerült eljutnunk, totál középen, a kiemelt szektort leválasztó kordontól kb. 10m-re álltunk. Ment a találgatás, hogy most akkor lesznek régi számok vagy sem? Mennyire szövődik be a programba az új lemez? Mi ugye, ezeket most sem tudtuk, mivel nem néztünk a turnéról sem videókat sem setlisteket.

A második kérdésre nagyon gyorsan megkaptuk a választ. A koncert a SenjutsuStrategoThe Writing on the Wall hármassal indult. Sajnos itt el kellett hagynom a pozíciómat, mivel nem éreztem jól magam. Sosem fordult még velem ilyen elő, de ki kellett evickélnem a pultig, hogy igyak valamit (nem alkoholra gondolok). Szóval az első két nóta üldögéléssel és rehabilitációval telt számomra. Aztán a harmadikként érkező Writing on the Wall-ra összeszedtem magam. Nálam már a klipp kijövetelekor is klasszikusi szinten volt a nóta, és hát élőben sem okozott csalódást. Ez a dal valami csoda! Bár alapvetően nálam az egész új album működik. 2000 óta számomra a legjobb lemezt tették le az asztalra, szóval én cseppet sem bántam az új albumos kezdést.

Negyedikként érkezett a Revelations a Piece Of Mind-ról azzal a csodás gitártémával, mely számomra az egyik kedvenccé teszi a „gumiszobás” lemezről. Aztán jött az első csúcspont számomra, a Blood Brothers. A Brave New World top lemez nálam, ez a nóta pedig még erről a csoda-lemezről is kiemelkedik. Totál libabőr!

Aztán a Sign of the Cross és a Flight of Icarus páros következett, melyeknél már úgy álltam, mosolyogva, mint amikor a 12 éves énem először berakta a Brave New World kazit a magnóba. Na itt éreztem, hogy totál beszippantott az egész. Az, hogy a setlist-et nekem válogatták az már csak hab volt a tortán: Fear of the Dark – Hallowed Be Thy Name – The Number of the Beast – Iron Maiden (fúúúú mekkora volt élőben). Kortalan voltam és boldog, hogy ennek rész lehetek!

A ráadásban pedig ezt a set-t is sikerült fokozni, The Trooper – The Clansman – Run to the Hills, hogy aztán elérkezzünk minden szempontból csúcspont Aces High-hoz (Szia Uram! Életnagyságú Spitfire vadászgép színpad felett érdekel?)! A csapat pedig kb. semmit nem öregedett! Persze, ha nagyon akarom én is látom a testi változásokat, de ezt ki nem szarja le, amíg Dickinson úgy szaladozik mint egy bespeedezett egér, miközben hibátlanul hozza a 30 éve kigondolt énektémákat? Hihetetlen! És akkor akarva akaratlanul eszembe jut a sok enervált 20-on, 30-on évesekből álló zenekar, akik meg úgy állnak a színpadon, mintha kötelező lenne. Lehet követni Dickinson bácsit! A színpedképeket, látványelemeket pedig nem lehet nem ajnározni, legyen szó Samurai Eddie-ről, vagy a The Trooper alatt kibontakozó csatáról.

Szívvel, lélekkel, odaadással, alázattal, maximális profizmussal. Ez volt a Maiden 2022-ben Budapesten. Ha pontoznom kellene, akkor legyen mondjuk 100 pont és “Az etalon metal koncert” titulus.

Képek: Iron Maiden, Máté Évi (photographic.hu)

Iron Maiden | Shinedown | Lord Of The Lost [Budapest, Groupama Aréna, 2022.06.07.]: 1 komment

  • Winci szerint:

    Kimondottan örülök, hogy a sok-sok ismerősöm által kritizált hangzás szóba sem került a hagyományosan (másik) nehezen hangosíthatónak mondott helyen, inkább a műsor és az előadás került terítékre. Azt hiszem, a YT-os (“ingyen”) zenehallgatás (s itt most nem a feltörekvő undegroundok kutatására gondolok) igyekszik kiölni azt, amiért lemezek-kiadványok vásárlása után a cikkiró is elmegy egy koncertre, hogy megossza az élményt. És tök jó, hogy ilyen sokan jól érezték magukat, kellenek az ilyen élmények.

Life of Agony, Pentagram
augusztus 09.
Ecdysis Summer Tour
augusztus 16.