2006.10.10. Knowhere, Origin Blood, Raise Hell, Necrophobic (Budapest, BlueHell)


Sajnálom, hogy ezzel kell kezdenem, de a kedd esti koncertre piszkosul kevesen jöttünk össze, pedig azért elég erős volt a felhozatal. Nem mennék bele annak a boncolgatásába, hogy mi lehetett az oka annak, hogy kb.20-30 ember jött el (inkább csak 20), mindenesetre a zenészeken kívül mi, rajongók is igen csak csodálkoztunk.
Az estét a svájci Knowhere zenekar nyitotta, ekkor még a jelenlévők közül is csak páran lézengtek a színpad előtt. Ezt persze a zenészek is észrevették, de őket ez nem zavarta (biztosan zavarta őket, de ők ezt nem tették szóvá) abban, hogy lenyomják a műsorukat. És ha már itt tartunk, a műsoruk egyáltalán nem volt rossz, mert zenéjükben volt egy-két olyan megoldás, ami olyan meghatározó zenekarokat is eszembe, eszünkbe juttatott, mint például a Dissection. A dobos teljesítményét külön kiemelném, mert amellett, hogy igazán gyors tempókat is csépelt, még az énekes szerepkör is rá jutott (nem semmi tüdeje lehet a fickónak). A bandáról el kell még mondanom, hogy nem az-az egyetlen meglepő náluk, hogy a dobos énekel, hanem hogy jó erőben lévő csaj a bőgősük, az egyik gitárosuk pedig úgy nézett ki, mint egy Krisna hívő (saruban tolta), a másik bárdista pedig vagy magyar származású, vagy egy nyelvzseni! Ugyanis nem csak annyit tanult be, hogy „hello Budapest!”, meg ”joestet, koszi!”, hanem korrektül bemutatta a csapatot, elmondta, hogy most járnak először nálunk, és hogy akit érdekel, az megvásárolhatja a cd-jüket-persze mindezt magyarul! 🙂 Azért ez nem semmi, le a kalappal! Gondolom tisztában voltak vele, hogy ők az előzenekar, és hogy biztos nem az ő zenéjükre fog irányulni a legtöbb figyelem, de láthatóan az ötfős közönség őket is meglepte. A műsorukat korrektül lenyomták, de láthatólag nem hajtották ki magukból a maximumot, ami számomra teljesen érthető.


Ezután a Necrophobic turné egyik állandó szereplője, az Origin Blood lépett a színpadra. Na, ők már teljesen másképp élték meg a kóros közönséghiányt, és úgy voltak vele, hogy akkor egy igazi buli-hangulatú koncertet nyomnak azoknak, akik eljöttek aznap este. A zenéjük igazán súlyos, de nem nevezném sem death, sem black metálnak. Olyan zene, amiben keveredik a metál súlyossága, a r’n’r lazaságával. Az énekes egy vérbeli frontember, egész koncert alatt lökte a laza szövegeket, és biztatta a közönséget, hogy mulassunk jól, bulizzunk velük együtt. Az énekes-gityós frontember az egyik dal közepén szépen levonult a színpadról, méghozzá egyenesen közénk, és velünk együtt zúzta végig a dalt, igaz ekkor már nem igazán gitározott, csak headbangelt!:) Ja, a bőgősük sem akármilyen fazon, mert olyan témákat játszott, hogy beszarás, és mindezt úgy, hogy közben ő is zúzott ezerrel!
Számomra az est legjobb koncertjét az Origin Blood adta, és emberileg is ők voltak a legközvetlenebbek. A koncert után simán odajöttek dumálni hozzánk, voltak közös fotók, meg közös sörözés.


Miután a pultnál kellemesen felfrissültünk, szép lassan a színpadra került a Raise Hell csapata is. Hát ők sem vacakoltak sokáig, egyből belecsaptak a dallamos trash/death témáikba. A hangzásukkal nem volt probléma, legalábbis szerintem. De tegyük hozzá, hogy közvetlenül egy hangfal előtt álltam, ami olyan hangosan közvetítette felém a Raise Hell-t, hogy azt se hallottam volna, ha rosszul szólnak. 🙂 Az öttagú zenekar kicsit szűkösen fért el a színpadon, de megoldották, vagyis inkább nem érdekelte őket, mert a hely szűkösségétől függetlenül volt mozgás rendesen. Asszem ekkora már mindenki odagyűlt a színpad elé, szal a Raise Hell már simán vagy huszonöt elvakult fémhívő előtt mutathatta meg, hogy mit tud. Hát főleg az új albumuk a City of the Damned volt műsoron, de játszották a második albumról ( Not Dead Yet) a Devilyn-t, aminek kiváltképp megörültem. Amit még mindenképpen meg kell említenem, hogy a Raise Hell koncertje alatt, már nem csak a közönség rázta a rőzsét, hanem az Origin Blood tagjai is megjelentek, sőt a Necrophobic gityós Johan Bergeback (ex-Dismember) meg egyenesen a színpadra szivárgott fel valahogyan, hogy onnan nézze végig, mit működnek a kollégák.
A zárásképp elhangzó Raise Hell tétel után még sikerült rávenni őket, hogy játszanak még egy ráadást, tehát mindenki elégedett volt a Raise Hell teljesítményével is.


Ezután már mindenki készült a Necrophobira, hogy ki kivel mit fog aláíratni, kikkel kell fotót készíteni, és persze ment a tippelgetés, hogy akkor melyik dalokat fogják játszani.
Még a Necro koncert előtt el akartam nyugodtan szívni egy cigit, tehát letelepedtem egy fotelbe, épp rágyújtani készültem, mikor szóltak, hogy „az meg ott a Necro énekese!”. Nekem már ekkor rossz előérzetem támadt, mert láttam, hogy Tobias Sidegard apró mozgáskoordinációs problémákkal küszködik, miközben kezében egy Jageres üveggel célba vette a színpadot (na jó, már az is gyanús volt, hogy a Necro énekes/bőgősének egy Origin Blood tag hangolta a Rickenbacker-ét). Majd ezekután felcsendültek az intro hangjai, és mindenki igyekezett, hogy abban a nagy tömegben minél jobb helyet szerezzen magának.
A Necrophobic koncert azzal kezdődött, hogy Sebastian Ramstedt gitáros a színpadról leadott nekem egy sört, így rögtön elkönyveltem, hogy jó arc ez a Ramstedt gyerek!
🙂
A Necrophobic is főleg az új album (Hrimthursum) dalaira koncentrált, de ebben semmi meglepő nincs, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az egész turné azért jött létre, hogy népszerűsítse az új albumot. Persze azért játszottak a többi albumról is, már amennyit játszottak. Mert, mint az a koncert után kiderült, nem minden, aznap estére tervezett számot játszottak el. És ennek egy egyszerű oka volt. Az elmúlt öt évben nem láttam olyan fosrészeg zenészt, mint Tobias Sidegard. Mindemellett a többi zenész sem volt józan, de kitettek magukért, a két gitáros végig vigyorogva zúzott, Joakim Sterner is kente a bőröket rendesen, egyedül Tobiason látszott, hogy ő azért komolyan túllőtt a célon. A közönség nagyrésze még így is élvezte a bulit, sőt, voltak olyan szerencsések, akik elmondhatják, hogy a Raise Hell és az Origin Blood tagokkal vállvetve őrjönghettek a Necrophobic muzsikájára. Az nem is volt kérdés, hogy nekik is kell ráadást játszaniuk. Viszont a koncert után páran bejutottunk a backstage-be, és ott már jól látszott, hogy épp időben fejezték be az aznap esti műsorukat a Necrophobic-ék, mert nem biztos, hogy Tobias talpon tudott volna maradni, ha végigjátsszák a tervezett repertoárt.
Azért összességében nem volt rossz az este, sőt, mondhatni, hogy ezt biztos nem fogja elfelejteni, aki ott volt. És ami mindenképp a „nem semmi” kategóriába tartozik, néhány fellépő személyesen jött oda megköszönni, hogy eljöttünk megnézni őket!
Svéd metál rulez!

The Fission Tour The Fission Tour
február 24.
Dirty Honey Dirty Honey
február 29.