Kezdhetném így is a beszámolót, de kissé közhelyesnek tűnik. Március 17-e a szolnoki közönség számára biztosan emlékezetes marad. A Useme, az AWS és a Leander Kills zenekarok koncertet adtak a Váróterem klubban.
A Csongor Bálint által fémjelzett Useme zenekar este fél 9-kor lépett a színpadra, és ismét bebizonyította, hogy a magyar nyelvű dalok, dalszövegek is jól állnak nekik. Elsőként a Nem vagy egyedül hangzott el, ami táncolásra, bulizásra buzdította a nagyérdeműt. Az örökmozgó Bálint a kisebb méretű színpadon is fel alá mászkált, ugrált és hozta a tőle elvárt színvonalú produkciót, de természetesen ez a többiekről is elmondható. Elhangzottak a már kötelezőnek számító dalok is (Felhővitorlás, Rég nem látsz jól, Világvevő, Hova tartunk stb.). De a március elején napvilágot látott Szélesvásznú ég is megszólalt.
Az embertömeg egyre csak gyűlt, és azt vettem észre, hogy emberek hada tornyosult fölém és épphogy látom a zenészeket a színpadon. Ezt egy percig sem bántam. Nem tudtam, de titkon reméltem, hogy ilyen sok ember kíváncsi a tehetséges zenekarokra.
Egy sikeres átpakolás után a Leander Kills – Te leszel a párom című dalával indította az estét. Az egyéves zenekar első lemezéről hallhattuk a Te leszel a párom, a Szerelmetlen dal, Madár, Híd, Ketten egyedül, Este van és a Valami folyjon című szerzeményeket is. Ugyanakkor a korábbi időszak ismertté vált dalait vétek lett volna kihagyni. Leanderrel együtt énekelte a közönség a Csak te, a Viharom tavaszom, Lőjetek fel kultikussá vált sorait. Leanderék az idei évben a Dal című műsorban is megfordultak, ahol az Élet című dalt adták elő. Ez mind a zsűrinek, mind a közönségnek tetszett. Nem volt ez másképp Szolnokon sem. S bár loptak nekünk könyvet is (Tankcsapda), sokak arcán a könny is megjelent…
Termékeny volt ez az elmúlt egy év a zenekar számára, mi sem bizonyítja jobban, hogy teltházas koncerteket adnak az ország szinte minden pontján. A zenekar tagjai összeszoktak, a színpadon élnek, és csillogó szemmel várják a színpadra lépést. Bodor Máté (ex-gitáros) helyét Vermes Andris foglalja el, aki a rövid idő ellenére is sikeresen beilleszkedett a zenekarba.
Miután az AWS zenekar frontembere is bejutott a backstage-be, nem sokat időztek a színpadra lépéssel. Tudtam, mire számíthatok tőlük, és maximálisan elégedetten távoztam. De ne ugorjunk ennyire előre. Siklósi Örs évről évre egyre őrültebb (a szó legnemesebb értelmében) amitől az egész produkció látványossá, látványosabbá válik. Sokáig csak négy tagot számlált a zenekar, de a közelmúltban csatlakozott hozzájuk Schiszler Soma, aki csak hozzáad a performansz értékéhez. A tavaly ősszel megjelent Kint a vízből albumról is hallhattunk dalokat, éppúgy, mint régebbieket.
Kifejezetten örültem a Budapestnek, ami titkon nagy kedvencem. Egy hiányosságot véltem felfedezni egész este során, hogy hamar véget ért ez a csodás este, amit reggelig hallgattam volna. De hiába… az ajtók lassan záródtak.
Zenei menedzserként, újságíróként és zenerajongóként is büszke vagyok a fenti zenekarokra. Büszke, hogy végigjárták az utat és elérték azt, amire mindig is vágytak. A közönség együtt énekli velük a dalaikat, dedikálást és fotót követelnek, zenekari pólóikban járnak. Kell ennél több? Vagy ahogy Örs énekli egyik dalukban, „mindent kaptunk semmiért”.
Fotók: Rosta A. Márk
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.