Mivel tombol a szünidő, a csemeték a nagyszülőknél, minden adott volt, hogy Életem Párjával közösen tudjunk koncertre menni. A választás a Showbarlangban zenélő közös kedvencünkre, a Pink Floyd örökségét magas szinten ápoló Keep Floyding aktuális bulijára esett. (Köszi Gergő a lehetőséget!)
Nem vagyok nagy tribute koncertre járó, de a Keep Floyding zenekart mindig szívesen nézem meg. Idén ez már a harmadik találkozásunk volt, de minden buli kicsit más és nem csak a helyszínek miatt.

A csapatról az A38-as bulijuk kapcsán leírtakat csak ismételni tudnám, így inkább azzal nem untatnék sekit. A lényeg, hogy a Pink Floyd repertoárt világszínvonalon tolmácsolják, és nem elhanyagolható, hogy koncertről koncertre változatos a programjuk.
Az általam idén látott három koncert programjában mindössze a rendszeresen a ráadásban sorra kerülő három dal szerepelt.

Nem elemezném a bulit, inkább néhány benyomást osztanék meg veletek.
A hangzás, a fények a szokásos magas színvonalat hozták és természetesen a zenekar eőadásába sem lehet belekötni. Most ugyan hiányzott Haáz Imre szaxofonos, de a többiek igazán kitettek magukért. Az A38-as koncerten éreztem némi izgalmat, ami érthető is, itt viszont egy lelazult, jókedvű banda játszott. Valahogy mintha több lett volna a mozgás (na, azért nem szántották fel a színpadot most sem!), több az összenevetés. Amúgy is profin és lazán hozzák a PF témákat, de most ezt hatványozottabban éreztem. Mintha a hőség sem zavarta volna a bandát.
Ki kell emelni a vokalista lányok teljesítményét, akik most – nekem legalábbis úgy tűnt – a szokásosnál nagyobb teret kaptak, amit ki is használtak. Külön megsüvegelendő Edina teljesítménye, aki annak ellenére is kitartott, hogy hamarosan anyai örömök elé néz.

A műsorba a legutóbbi David Gilmour szólólemez In Any Tongue c. dala is bekerült, kedvet is csinált, hogy meghallgassam a teljes lemezt. Talán a friss Roger Waters album valamelyik dala is sorra kerül valamikor…

Nem volt most a szokásos teltház, de a jelenlévők hangulatán ez nem látszott. A banda pedig többször is megköszönte, hogy a Marilyn Manson buli helyett őket választottuk.

A ráadásban a szokásos Wish You were Here – Comfortably Numb – Run like Hell triót kaptunk. Ez méltó lezárása volt a koncertnek, ami számomra most a több, általam kevésbé ismert dal ellenére is működött. Mit mondjak, ha szeretitek vagy valamit is jelent számotokra a Pink Floyd munkássásga, akkor a Keep Floyding-ot legalább egyszer nézzétek meg, megéri!