Azt hiszem, a hat alkalom során nem volt kettő olyan, hogy ugyanazon az útvonalon tudtuk volna megközelíteni a helyszínt. Ezúttal a „gazdaságos” tervezési módban felejtett GPS gondoskodott arról, hogy jobban megismerjük Csehország kis falvait, illetve az erdőkön át kanyargó mellékutakat. A szerda hajnali indulás mellett fél 12-re így is sikerült megérkeznünk, és ekkor még naiv módon azon morogtam magamban, hogy ennek ellenére se találtunk már árnyékos, szabad sátorhelyet. Hát mikor kéne jönnünk? Már a -1. napon? Az időjárás a későbbiekben aztán erre alaposan ráfricskázott.
De ez legyen a legnagyobb baj, szokták mondani, és akkor jöjjön rögtön Moira tentkiller kisasszony története: ők szerdán reggel indultak egy kisbusszal 12-en. Rajkáig jutottak, itt a busz se előre, se hátra üzemmódba váltott. A társaság egyik fele a könnyebb utat választotta és hazatömegközlekedett, a keménymag pedig alternatív megoldásokat keresett. Voltak a „kocsisok”: személyautót béreltek, rögtön kettőt. Az egyikkel Brno-nál karamboloztak, valaki kórházba is került, több részletet sajnos nem tudni, a másiknak meg elhagyták a slusszkulcsát. Moira nem velük utazott, hanem stop és vonat kombinációval jutott el Trutnovig, ebből kb. csütörtök 11 órás érkezés lett. Hány óra út is az, meg hány lecsúszott zenekar, kiszámoljátok? De ez még ez a legkevesebb, mivel a társaság ugye szétoszlott és elővételes volt a jegye, ami egy olyan személy nevén volt, aki ezen a ponton még nem érkezett meg… fizethette ki újra.
.png)
Visszakanyarodva a fesztiválhoz, a 0. napunk nyugisan telt, néztük, ahogy szép lassan megtelik a kemping, épül a színpad és emelkedik a toitoiokban a „szint”. A főattrakció, azaz a Freak Festival (idén a londoni játékokra reflektálva Olympfreak Fest) este 6 körül kezdődött, javarészt a tavalyi műsorszámokból állt, ezt bizony sokkal kreatívabban is lehetett volna szervezni. Mivel tavaly lemaradtam erről az állatkodásról, viszont valljuk be, elég hangzatos produkcióról van szó, ezért kíváncsian vártam. A tavalyi paradicsomdobáláson kicsit rafináltak, most hámozd meg sebtiben a krumplit és azzal találd el a szemben ülőt lett, a többi viszont tökugyanaz. Igyál sós vizet a csapattársaiddal váltóban (nem hányt senki!), a két lábad között a seggednél a társaddal összekötött kézzel fuss köröket, toljátok egymást bevásárlókocsiban, ugráljatok át padokat a társaddal, miközben össze van kötve a herezacskótok egymással, ilyesmi. Bár az átlagembereknél valószínű kiverte volna ez is a biztosítékot, én ennél valami extrémebbre számítottam. Azért az análgyöngyökkel történő „kötélhúzáson” én is pislogtam. Tényleg, hol van a határ? 🙂 Aki kíváncsi a szaftos részletekre, annak érdemes átnézni a fesztivál galériát.
Az este későbbi részében betévedtünk a lenti sörsátorba, ahol a HellShow-s arcok sunyiban előadott BDSM show-val kedveskedtek a hétköznapi szextől megcsömörlött fesztiválozóknak. Fényképeket készíteni a „biztonsági szolgálat” nem engedett, ezért a fantáziátokat kell használnotok.
Hagyd abba, könyörgök, Nagyuram! A háttérben egy tetraéder jellegű kalitkában egy cicának festett félmeztelen lány fetrengett unott fejjel, eközben egy meztelen, molett csajt kínoztak különböző módokon. A műsor elején gyertyával és elektromos sokkolóval bizergálták a mellbimbóit és a „csúnyáját”, miközben fel volt lógatva, majd egy kalodába zárták, és vagy háromnegyed órán keresztül csapkodták különböző célszerszámokkal, úgy mint ostor, nádpálca, vessző, stb. Ez a rész eléggé uncsi volt és egyúttal hiteltelen is, hiszen a két domináns férfi, aki csapkodta, folyton vigyorgott, komolytalanná téve a produkciót. Azért ne azt szűrjétek le mindebből, hogy gerjedek az ilyesmire, de jó pár Elite Pain videót láttam az évek során, szóval tudom, hogy ebből azért többet ki lehetett volna hozni.
Azért kijutott mókából és kacagásból is az este későbbi részében, meg a következő napokban is. Ugyanezen a helyszínen működött az ún. Mustache Disco. Retro diszkó számok és karaoke – és hogy ez mitől obszcén? A karaoke versenyző fejét egy gillotine-ba zárták, a mikrofont odatartották a szája elé, és míg énekelt, egy nullás géppel vágták a haját. Igen, a fesztivál során sok hajkorona veszett oda a popkultúra oltárán, mind a férfiak, mind a hölgyek fejéről…
Egyébként idén először volt lehetőség a fesztivál területén belül is zuhanyzásra. 14 éves fennállás alatt nem is rossz, nem? 🙂 A vendéglátást illetően sok minden nem változott, vega és vegan kaják, csilis bab, kínai tészta, zöldséges krumpli. A rántott sajt határozottan a felére ment össze a tavalyihoz képest, de a többi kaja porciójával sem vagyok elégedett, főleg az árához képest, pl. a kínai tészta, ami gyakorlatilag nem más, mint kifőtt tészta meg egy kevés hagyma, két és fél kupon volt, ami közel 900 Ft-nak felel meg. Viszonyításképp: a fesztivál bejáratánál levő étteremben egy akkora adag sajttal/sonkával töltött csirkemell hasábburgonyával, zöldségekkel kaja került kb. 1500 Ft-ba, hogy alig bírtam megenni. Van különbség.
A sört idén már kemény műanyag, betétdíjas, visszaváltható pohárba kaptuk, a fizetés pedig ugyanúgy kuponrendszerrel működik, mint már régóta. (Beleértve a söröskorsó betétdíját is!) A sör a cseh fesztiváloknak megfelelően jó és továbbra is olcsó (1 kupon, vagyis kb. 350Ft) és az abszint limonádé is kellemes szürcsölnivaló és azt is korrekt áron mérték.
A fesztiválnyitó zenekar hálás szerepét idén a Gutalax kapta, a cseh grindcore csapat koncertjét több ezer ember látta. Mókás intróval indítottak, majd megjelent a színpadon a pöcegödör szippantó brigád fehér, szaros köpenyben, WC ülőkékkel a nyakukban.
Az előbb már céloztam rá, idén menstruált az időjárás. A csütörtöki nap ezen pontjáig nem igazán bírta eldönteni, hogy 30 fokos hőség legyen vagy 10 fokos vacogás, kb. negyed órás intervallumokban váltakozott ez a két véglet. A következő bandára, azaz a 5 Stabbed 4 Corpses-ra viszont megszületett a döntés: leszakadt az ég. A koncertet emiatt fedett helyről kellett néznünk, a korábbi években ennek egy jurta formájú RedBullos sátor adott helyet, idén egy „sima” volt ugyanott. Az 1000 másik ott nyomorgóval együtt bíztunk benne, hogy az időjárás előrejelzésekben szereplő pár csepp eső csak most tévedett, és a következő napokra nem. A következő napokra is tévedett.
Nem tudom ti hogy vagytok vele, én nem szeretem, ha 10 fokban bőrig ázok, így számomra meglepő volt, hogy a német 5 Stabbed 4 Corpses előtt az özönvíz ellenére vagy száz ember ugrált. Brutal death metalt játszanak, a bőgős csaj a RazorRape-ben is látott Mella, a koncert így a távolból is jónak tűnt.
A nap hátralevő részében javarészt esett, igazi dagonyává változtatva a kemping és a fesztivál területét, mi pedig igyekeztük meghúzni magunkat mindig valami fedett, melegebb részen, így jópár koncertről is lemaradtunk.
A Hard Charger Kanadából érkezett, az előzőekhez képest rockosabb vonalat képviseltek, a dobos is énekelt. A brazil Plague Rages-nél elég gané volt a hangzás, a gitárok recsegtek, az éneket is elég egysíkúnak éreztem, nem nyerték meg a tetszésemet. Egyúttal megdőlt az az elméletem is, miszerint itt Obscene-en a grind bandákra jobban vevő a közönség, hát, őrájuk még annyian se voltak kíváncsiak, mint a 2. bandára a szakadó esőben.
Az újabb hosszabb kényszerszünet miatt kimaradt az Eardelete, a Jig-Ai és a Wolfbrigade is, az előző kettőt már jópárszor láttam, ez utóbbira viszont kíváncsi lettem volna újra. A kempingből hallottak alapján jók voltak. Apropó, a fesztiválon le lett cserélve a teljes hangrendszer, sokkal bikábban szólalt meg minden, még a kempingben is voltak élvezhető pillanatok.
A Suffocation-t több okból is vártam. Egyrészt azért, hogy hogy muzsikálnak Mike Smith frontember távozása óta, pláne, hogy elhangzott a „gitárosok még a dalokat sem tudják eljátszani” kijelentés a szardobálós interjúban az ex-dobos részéről. A másik meg persze a Lamb of God történet: a brutal death metal New York-i keresztatyjai vajon engedik a stagedivingot abban az országban, ahol pár hete rácsoztak be egy honfitársukat egy szerencsétlen szituáció után?
Az első kérdésnek úgy gondolom, csak Mike kerített túl nagy feneket, a gitárosokkal semmi probléma nem volt. A Decrepit Birth-ből beugró énekes viszont eléggé bántotta a csőrömet, a kötőszóként használt fucking nem egyedi eset az ő részéről, mindenesetre én nem tudom feldolgozni. Paksi Endre pécsi magánszáma a monitorral kutyafüle ehhez képest. A stagediving meg ugyanúgy ment, mint napközben, talán még többen is voltak a színpadon, mint amúgy szoktak lenni. Több dalt is játszottak az Effigy-ről.
A koncertjük közben adódott egy kis szórakozási lehetőség is: alapból dagonya volt mindenütt, a domboldal meg pláne csúszott, a dombmászó rock n’ roll-nak elnevezett műsorszámban azt értékeltük, hogy a részeg közönség milyen testakrobatikával próbál fel vagy éppen lejutni a kb. 8 méteres pályaszakaszon. A versenyt az a rendkívüli körülmény zárta rövidre, hogy egy lelkes Suffocation rajongó, lévén, hogy a kedvenc zenekaráról volt szó és nem akart egy pillanatról sem lemaradni, a természet szólítása viszont nagy úr, fogta tehát a motyót és kieresztette a fölösleges folyadékot a szervezetéből, mindezt a saras domboldal közepén. És kitalálhatjátok, a következő 20 percben vagy 3-an borultak fel pont ezen a területen…
Ezután pedig eldőltem aludni, pedig lett volna még mit megnézni (Cephalic Carnage, Origin), az átázott cipőn ugyanis nem segít sokáig az sem, ha két réteg száraz zoknit húzol fel. És az sem elhanyagolható, hogy olyan hideg volt, hogy látszódott a leheletünk… Az Origin-ről a többiek azt mondták, hogy nem tűntek már szomjasnak a művészurak, a dalok el lettek nyújtva és így kevesebb is fért bele, mint egy hete Extreme Festen.
Pénteken már 10 órakor kezdődtek a koncertek, nem tudom, ki az az elvetemült, aki képes ilyenkor röfögős metal zenéket nézni, mi ekkor még a szokásos korareggeli „Albertes” magunkhoz térős procedúra elején voltunk csak. Az első banda, amit láttam a Buenos Aires-ből érkező, felettébb megmosolyogtató nevű Social Shit volt. Két tag mindösszesen, egy 7+ húros gitár és egy dob, ez utóbbiból csak csörömpölést lehetett hallani az első számokban. A koncertet finom fogalmazva is csak mérsékelt érdeklődés kísérte, engem sem győztek meg.
Őket a brazil Andralls követte, a promó szövegben az szerepel náluk, hogy a legőszintébb thrash metal banda a Sepultura óta, hát, a zenéjüket érő Sepultura hatásokat bizony le sem tagadhatnák. Egyik dalban valami spanyol vendégénekes csóka is közreműködött, őrá legendaként hivatkoztak, de nem esett le, hogy ki lehet az.
A Wojczech egy német zenekar, fogalmam sincs, hogy hogy juthatott eszükbe ez a név, a programfüzetben azt írják róluk, hogy mohawk indián törzsi grind-punkot játszanak, mérges, erőszakos és mizantróp módon. Húha, ez aztán komolyan hangzik! De sajnos nem sikerült rájönnöm, hogy mi alapján találták ezt ki, sőt, a jegyzeteimben az „ének szar, erőtlen” kritikát is megkapták.
De valószínű én nem értek ehhez, a következő banda, a Weekend Nachos ugyanis úgy kezdte a produkciót, hogy megtapsoltatta a Wojczech-et, aztán közölte, hogy 3 számuk maradt játszani. Az amcsi csapat kellemes meglepetés volt, élvezetes sludge/hc-t nyomtak, a közönség pörgött, jó buli volt. Őket a Keitzer követte, ez már kevésbé tetszett, de a gitártémákban volt itt is fantázia.
Bohóckodásban a Spasm vitte a pálmát ezen a napon, az egyszer biztos. Táncolós goregrind mindenféle színpadi sallanggal, ahogy ezt a műfaj megkívánja. A cseh zenészeken tanga és Borat jellegű seggbe bevágós fürdőruha volt. A legutóbbi, 2009-es koncertjük óta az énekes vagy 10 kilót biztosan felszedett, a Carpathian Forest-es Vrangsinn jutott róla eszembe. Maga a Spasm szó egyébként azt jelenti, hogy görcs, és olyan témákról daloltak, mint a gyermekmolesztálás meg a szado-mazó.
Egyébként az Obscene Extreme simán elmenne egy nyári farsangnak is. A sok infantilis nagyra nőtt gyerek ugyanis mindent megtesz, hogy felhívja magára valahogy a figyelmet, van aki a pöcsét lóbálja a színpadon stagediving közben, van aki a freak festival során aljasodik le, és vannak persze a különböző maszkok, jelmezek is. A teljesség igénye nélkül, idén láttunk jópár malacmaszkos, véres nővérke jelmezes csajt és különböző horrormaszkokra is lehetett gerjedni. A férfiakat estélyi ruhás alakok képviselték, a leopárd mintás felső is nagyon divatos mostanában, de velünk volt Batman és volt nagy zöld és rózsaszín medvénk is. A kellékeket illetően is látni lehetett mindenfélét, köztük a szokásossá vált hello kittys úszódeszkát, strandlabdákat, stb. És ha már divat, ujjamvastag orrközépbe rakott piercing nélkül többé tuti nem megyek Obscene-re, mert jövőre már én lennék az egyetlen, akiben nincs 🙁
Az est egyik főattrakciója a Discharge volt, a legendás punk/thrash banda 1977 óta nyomja, rengeteg zenekarra voltak hatással, főleg az itteniek közül és idén ők is színpadra álltak a trutnovi közönség előtt. Energikus hardcore punk show volt, sok dallal, anarchiával és pacifizmussal. Szóljon egy dal a megfigyelő kamerákról:
Idén ünnepelné a 20. születésnapját a Nasum, ha a sajnálatos 2004-es tragédia nem ragadja magával Mieszko Talarczyk énekesüket. Válogatás és koncertlemezek, DVD-k és semmi újat nem tartalmazó bootleg kiadványok helyett a születésnap apropójából a svéd grindcore banda világ körüli turnét hirdetett, ezzel búcsúzik a rajongóktól és Mieszkotól. Az ének posztot a Rotten Sound-os Keijo Niinimaa vállalta be és az ígéretekhez hűen amit csináltak, az nem lagymatag múltidézés volt, hanem teljes pusztítás, tökéletes formájukat hozták. Setlist itt. Zárásképp az Inhale/Exhale átdolgozott verzióját nyomták, az eredeti refrén helyett az Obscene/Extreme szavakat sikongatta az énekes, hatásos volt. Erről videót sajnos nem lelek, úgyhogy jöjjön helyette az első dal, úgyis elég hangulatos volt az indusztriális esküvő intro is:
Eddig nem említettem, pedig már tudni lehetett, a kivetítőkön jelezték, hogy az Exhumed elmarad (haláleset történt valamelyik tag családi körében, úgyhogy összepakoltak és elhúztak), így a Nasum és a Vomitory hosszabb műsort adhatott.
A szombati, egyúttal utolsó nap számunkra az Exorcizphobia-val indult az esőfelhős koradélutánon. Az exorcizmustól rettegő cseh csapatnak nem volt túl megterhelő az utazás a fesztiválra, ők ugyanis trutnoviak. A nevükkel pár éve már találkozhattak a rendszeres Obscene-re járók, az élet ugyanis úgy hozta, hogy gitárosuk 2010-ben énekesként kisegítette a legendás DRI-t. Nem vagyok thrash metal fan, de az Exorcizphobia egyébként tök kellemes hallgatnivaló volt.
A szintén hazai Carnal Diafragma követte őket, goregrind zenéjük engem abszolút hidegen hagyott. És nem csak engem, az őket váltó bulgár Cocklush sokkal inkább megmozgatta a közönséget, bár ők inkább grindcoret játszottak. Stench szerint kutyaütők voltak; pontatlanság, csúszás, ilyesmi, nem tudom, nekem botfülem van, de szerintem élvezhetőbb volt a produkciójuk, mint a Diafragmáé.
A Tools of the Trade egyenesen Kuala Lumpurból érkezett, a leírás szerint Carcass hatásaik vannak, én ebből semmit nem fedeztem fel, az ének viszont borzalmas volt, alapból „acsarkadó”, kellemetlen magas részekkel váltakozva. A Bad Dreams Always egy hc/punk, mondhatni oi brigád, üvöltözős hc énekkel, elég kevesen voltak rájuk kíváncsiak, mi meg azon gondolkoztunk, hogy az énekes zöld taraja vajon paróka-e. A Dead koncertjét kimondottan unalmasnak találtam, ők egy perverz német pornogrind csapat, de ebből csak annyi jött át, hogy valamelyik daluknak Tits volt a címe. Fura kék bluesgitárokkal játszottak.
A Sublime Cadaveric Decomposition elmaradt, nem derült ki pontosan miért, csak annyi volt a kivetítőkön, hogy a dobosuk miatt. Helyettük a Jig-Ai ugrott be, így ők idén kétszer is felléptek. Mivel a csütörtökit nem láttam, ezért összehasonlítási alapom nincs, intenzív koncert volt nagy közönséggel, meg is mozgatták őket rendesen, a gitáros pedig „szokás szerint” fel-alá rohangált a színpadon a vezeték nélküli hangszerével.
A Looking for an Answer esetében a neve alapján én valami hardcore bandára számítottam, nem grindcore-ra, mélyre hangolt muzsikájuk alatt a közönség is aktívan kivette a részét a showból, volt fejenállás és egymás hátán lovaglás a színpadon.
Egyébként nem tudom, hogy mi alapján állítja össze a zenekarok fellépési sorrendjét a főszervező Curby, de míg más fesztiválokon lehet látni a nézőszámban a linearitást a napszak múlásával, itt azért elég hullámos szokott lenni. Erre jó példa a Houwitser, egy holland death metal banda, akik nemrég álltak össze újra. Habár itt volt Carcass hasonlat bőven, nem nyűgözött le a zenéjük, a külsőségeket illetően a dobosnak mikrofonfrizurája volt, az énekesen meg kommandós/terrorista maszk.
Egy kis kitérőt megér a kivetítő is. Bár a koncerteket folyamatosan kamerázzák, nem mindig élő kép látható a bal oldalon, hanem különböző rövidfilmek és animációk. Volt valamilyen háborús film, amiben egymást lőtték halomra a katonák, de Happy Tree Friends is többször elvonta a figyelmem a színpadról, a legjobbak viszont a cseh művészfilmek voltak. Az egyikben két bábember ült egy étteremben, felzabálták a kaját, majd minden mást is, ami előttük volt, beleértve a tányért, az asztalt, széket, evőeszközöket, majd pedig egymást is. Egy másikban pedig az ember teremtésének alternatív értelmezését láthattuk, a gyurmafigura egy kis házban fokozatosan állt össze a különböző testrészekből, a hímtagot természetesen külön lóbálni is kellett. Beteg.
Az este egyik főbandáját, a német Blood-ot nagyon nem bírtam hova tenni. A leírásban az Agathocles-hez és Fear of God-hoz hasonlítják őket és oké, egy 20 éves zenekarról van szó, de a zenéjük akkor is khm, hát gagyi. Az énekes félmeztelenül nyomta a színpadon a hájas gorilla testével, ez még hagyján, de az óvodás szintű, ráadásul hamis énekdallamok fölött viszont nem tudok szemet hunyni. Néhány fáklyával pirótechnikáztak is kicsit.
Az Asphyx viszont bejött. Kérdezhetnétek persze, hogy miért, miért ne jött volna be? Hiszen egy jó zenekarról van szó… ez így van, csak a többiek belémrakták a kételkedés fullánkját – mondván, hogy az elmúlt 2-3 alkalommal, amikor látták, szar volt. Nekem ez volt a holland death/doom bandával az első élő találkozóm, és azt adták, amire számítottam. Egy jó negyed órás csúszással, technikai malőrrel indult a koncertjük, az énekes Martin van Drunen végül úgy jött fel a színpadra, hogy „közölték velünk, hogy most már vagy elkezdjük, vagy a saját műsoridőnk rovására megy”. Úgyhogy elkezdték, az első 2 számot így gitár nélkül vagy inkább recsegő gitárral kellett beérnünk. Mikor sikerült megbütykölniük a technikát, akkor be is mutatták „na, ő a gitárosunk és innentől hallani is lehet majd!”. Élvezettel zenéltek, és szerintem ha rajtuk múlik, akkor még egy órát simán lenyomnak 🙂 Az énekes kellemesen alkoholmámoros hangulatúnak tűnt, mondta, hogy ez a legjobb fesztivál, amin valaha fellépett. Ez tök örömteli, kár, hogy ez egy hete Extreme Festen is ugyanígy elhangzott 🙂
A koncert közben volt egy kis műsor a közönség részéről is, egy rasztahajú srác szervezete nem bírta tovább a több napos extrém kiképzést és átkapcsolt azonnali pihenő üzemmódba. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a színpad szélén levő domboldal alján az árokban összeesett, majd embriópózba húzodott össze és nem mozdult többet. Még a leopárd mintás topja is lecsúszott szegényről! Nem tudom, mennyi idő kellett volna a teljes kihűléshez, de szerencsére az Obscene Extreme látogatói mind felelősségteljes, derék emberek, akik sosem hagynának ilyet. Hogy ne legyen baj, a srác testének „melegen tartását” több hímnemű fesztiválozó is magára vállalta, és (imitált) szexuális együttlétben részesítették. Persze szigorúan az egészségének megóvása érdekében! Az esetről több nézelődő is gondos videodokumentációt forgatott az utókor számára.
Azt hiszem így is olvastatok már eleget, úgyhogy mély filozófiai elemzések helyett tanulságképp két klasszikus bibliai idézettel zárnék: „boldogok a bakancsosok, mert legyőzik a sártengert” illetve „boldogok az orrpiercingesek, mert övék az Obscene Extreme”!
Fényképgaléria a fesztiválról
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Üdv
Köszi a beszámolót
Elég kemény a sztoi..(Ez a zacsi összekötés meg brutál veszélyes, nem gondolták végig…)
Ahogy a beszámolódat olvastam a zenekarok között is volt egy két gyöngyszem (w00t)…
vagy inkább valami meleg parádén.
Még annyit az egészhez: ha kicsit józanabb pillanatodban végignézel a fesztiválon és elgondolod azt: betéved oda az utca embere tuti azt fogja hinni hogy a pokolban van (vagy Mordorban)