Péntek esti programnak a Kvlt-ban egy dupla EP bemutatónak indult rendezvény igencsak hívogatónak tűnt.
A Hands Of Doom szervezésű GO4IT, Lumberjack Commando, Conan’s First Date, SAW buli aztán szomorú aktualitást kapott, ugyanis közeledve az esemény felé kiderült, hogy a friss EP-vel nemrég jelentkezett Conanék – ebben a felállásban legalábbis – nem folytatják, így ez egyfajta búcsúbuli is lett.
De ne vágjunk a dolgok közepébe!

Az estét a túrkevi Go4It nyitotta. Első találkozásunk volt, s nyugodtan kijelenthetem, meggyőzött a trióban nyomuló csapat. Mivel nem ismerem a zenekart, így dalcímekkel sem szolgálhatok, de annyit megállapítottam, hogy stoner/doom alapokon nyugvó zenéjükben van elég hangulati töltet, ráadásul a dalírás terén sem ügyetlenek.

A Nagy Sándor Norbert (dob), Sütő Dániel (bőgő), Borza János (gitár, ének) felállású banda ráadásul nem volt elveszve a színpadon, bár nagy akciót még véletlenül se láthattunk.
Külön kiemelném még, hogy a basszer Dani nagyon ötletes témákat hozott.
A buli elején játszott Beatles feldolgozásnál még éreztem némi bizonytalanságot. Azonban biztos vagyok benne, hogy fogják még ezt a Come Together-t kevésbé görcsösen nyomni.
Az amúgy jó eltalált saját dalok után búcsúzóul még kaptunk egy Fu Manchu tételt. Pozitívumként értsétek, hogy nem ugrott ki a műsorból, jól illeszkedett a Go4It saját számai közé. Sajnálatosan ekkor még kevesen adtak esélyt a bandának.

Az est lényege – bocs a többi zenekarnak! – számomra a nagykanizsáról érkező Lumberjack Commando előadása volt, akik az este egyik főszereplőiként érkeztek némi csúszással a budai klubba.
A néhány hete a The Heritage c. EP-t megjelentető csapat, mondhatni jött, látott és győzött.
Az ötös által játszott délies ízű stoner mindig közel állt hozzám, de azt meg kell hagyni, meg tudták fejelni a bemutatkozó EP-n hallottakat. De erről olvashattatok már.

Korábban is volt már szerencsém a csapathoz élőben, ahol nem tudtam belekötni a teljesítményükbe. A mostani koncert – az EP bemutató jellege miatti esetleges plussz izgalomtól eltekintve – is meggyőző volt, ráadásul itt a teljes zenekar színpadra állt. Két gitárral szólaltak meg, ráadásul jól. Így az olyan dalok, mint az első EP-ről a Jesse the James, a Meet the Fuckers vagy a Red Fog, Blue Stripes is megdörrentek. Nem beszélve az új anyag dalairól.
Személyes kedvencem a The Red Code is elhangzott, azt hiszem (és másoktól is hallottam már), hogy talán a legjobb az eddigi LC szerzemények közül.
A csapat megilletődöttség nélkül nyomta el programját, ha jól számoltam, minden eddig megjelent szerzeményük belefért a rendelkezésükre álló időbe, ráadásként még egy Down nóta is elhangzott. Erről csak annyit, hogy hibátlanul adták elő, bár valamelyik saját dalt talán szívesebben hallgattam volna meg újra.

Jómagam csupán a Conan’s First Date közben értem le a KVLT-ba. Sanyi azt már nem várta meg, így nekem jutott az a feladat, hogy írjak róluk (meg a Suffer As Well-ről) néhány sort. A nagyjából Szentendre-Budapest tengelyen mozgó kvartettet pont ezen a helyen láttam bemutatkozó fellépésükön; tök durva, hogy erre még a banda tagjai is jól emlékeznek, hogy jelen voltam. Azóta a Conan-nel sok randim volt és elmondható, hogy buliról bulira fejlődött a brigád.
Death ‘n’ rollt játszanak, ami egyben azt is jelenti, hogy tudnak dalokat írni, a dalközpontúbb oldalát fogták meg ennek az extrém stílusnak, ami élőben különösen oda tud pörkölni a hallójáratoknak. Eddigi öt hangzóanyagukról mind elcsepegtettek számokat és a legfrissebbről, a The Dragon Exists-ről is természetesen kaptunk sújtásokat. Sorjáztak a már jól bejáratott CFD himnuszok: Werewolf Rising, Punishment, Jailbreak, The Man The Monster, stb. – nem is sorolom tovább, aki ott volt, úgy is tán még emlékszik rá. 🙂

A hangzás is mellettük állt, bikán megdörrentek a vaskos mélyrehangolt groove-ok és északról, délről egyaránt összeszedegetett riffek. A Conan’s First Date is olyan együttes, akiket a világ bármely színpadára felraknék, mert ez a fajta zene és előadásmód egyszerűen színpadra való! Muzsikájukkal lemarják a húst a csontokról, és belepréselnek a földbe, de közben vannak igen figyelemreméltó dallamaik is. Számos tagcserét követően mára egy összeszokottnak, betonbiztosnak tűnő felállás zúzott a KVLT deszkáin. Aki nem ismerné még őket, de a metalt a súlyos groove-monolitok és dögerős nóták miatt szereti, annak ajánlott csekkolni Bencze Mártonékat.

Utolsóként a Suffer As Well maradt, akiktől hamarosan két tag is búcsút vesz, de remélhetőleg ez nem tartóztatja fel a SAW fűrészként aprító metal gépezetét. A Moratorium utódjaként elindult négyes olyan elánnal esett neki a zúzásnak, hogy az minden kétkedőt meg kellett, hogy győzzön! Irgalmat nem ismerően másznak bele az arcba és tépik le azt fültől-fülig! 😀 Bár a death metalos gyökereiktől nem szakadtak teljesen el, a Moratorium-nál jóval groove-központúbb, és talán egyszerűbb is valamelyest, amit manapság csinálnak és egyre több HC, metalcore hatást engedtek beszűrödni (utóbbiból szerencsére nem a már sematikussá, kiszámíthatóvá vált „hörgés váltakozik a tiszta énekléssel” típusú core-ságot). A brigád humornak sincs híján; Szonti, az énekes el is lökött egypár jópofa, jófejkedő dumát a számok közti szünetekben. Bemutatkozó Fallen Society (ami a Bandcamp oldalukról egy email címért cserébe vihető!) anyaguk valamennyi dala helyet kapott a műsorban, amiben üresjáratnak nem hagytak helyet a fiúk. Tapasztalt, lényegében kipróbált arcokról (a földrengéserejű groove-okért felelős basszeros Farkas György pl. anno megfordult a Tormentor-ban és Watch My Dying-ban is!) van szó, akiknek minden rezdüléséből lerítt, hogy totál őszintén művelik ezt az egészet. Náluk a Conan-nel ellentétben mondjuk nincsenek nagyon normál értelemben vett dallamok ének terén, SAW-ék a hörgés-morgás-üvöltés szentháromságában hisznek főképp. Bár sajnálom, hogy megbomlik a következő, áprilisban esedékes fellépésük után a kohézió, azért remélhetőleg nem adják fel és az újonnan érkező tagok még akár hozhatnak is vérfrissítést a Suffer As Well-be!

Bár túl sokan nem voltunk (lényegében pangás volt a bulin), azért ilyen összeállítású csomagokra alkalomadtán megéri lenézni a kisebb klubok mélyére!