Szelektív a szolidaritás. A XXI. század már csak ilyen. Amihez, vagy akihez az érdekünk köt, vagy épp hasznot hajt amellett állunk ki. Nem számít, hogy más meg éhen hal. Ismerős, hisz ez az egységes világkép! NWO. De mi erre fittyet hányunk és továbbra is válogatás nélkül hozzuk az underground újabbnál újabb remekeit. Ma ismét belemerülünk azt a kozmikus atmoszférák fagyos sötétségébe, a biblia elfeledett történeteibe, a poszt-modern proletár élet gyönyöreibe, valamint a féktelen agresszió és mocsaras lápvidékek csodáiba. Azt is mondhatnánk, hogy már majdnem naturalista, vegán összeállítás, amit ma kaptok.

Új EP-jével tért vissza a veteránnak is nevezhető hazai egyszemélyes black metal projekt a Marblebog. A projekt atyja, Varga Gábor 1998 óta van jelen a magyar underground színterén és kisebb, nagyobb megszakításokkal folyamatosan adta ki anyagait. Öt nagylemeze, két válogatáslemeze, valamint számos split és EP-je sorát a hetekben napvilágot látott Tova címere keresztelt két dalos kislemezével folytatja, melyet a Nocrul, a Funebre és más projektjeiből ismert Khrul (dobok) vendégeskedésével készített el. Az egész EP-n a ’90-es évek atmoszférikus black metaljának rideg, zord, amibent vonalának misztikuma és hangulata uralkodik. Értem itt a koszosan recsegő, raw gitártémái alá szőnyegszerűen bekúszó Burzum-t idéző melankóliát, vagy a kozmikus zizegésű ambient hangulati képeket, melyek második dalának (Forest of Galaxies) második felében egy bő 6 perces utazásra visznek el. Tehát atmoszférában, hangulatban most sincs hiány… egyedi, mint mindig.

A misztikus death metalt játszó lengyel Symbolical zenekar a hetekben adta ki Igne (2021) című háromszámos kislemezével megkezdett EP trilógiájának második részét. A három dalos Natura folytatja az első részben megkezdett bibliai témát, amiben most Jézus urunk pokolbéli megmérettetéseit állítják középpontba. De nem csak a témát, ha nem annak zenei vonalát is folytatják, mitöbb, dalszövegeihez most is William Blake (The First books of Urizen) írását használták fel, ami számomra már önmagában is izgalmas. A kezdésként felcsendülő The Dread World egy közel 2 perces atmoszférikus hangjátéka után azonnal a „jellegzetesnek” mondható Paradise Lost, Septic Flesh vonalat. A drakói hangulatú vészjósló gitárok után azonnal lecsap egy erősebb szerkezetű, dallamos goth/black metalos kavalkád, ami a hátralévő másik két dalban is erősen jelen van. Egy erős alkotás, amiben a szenvedés és a halál allegóriája jelenik meg. Várom a harmadik rész! Érdekes lesz majd az egész kompozíciót egyben hallani.

A 24/24 egy új munkásproli crust punk – hardcore élharcos brigád. A banda Munkásprés néven adták ki első demójukat, amire szerény körülmények között közel 9 percben hat, a történelem és a jenkor hatásitól megtépázott szókimondó nóta került fel. A szerény körülmények között azt értem, hogy hangzásilag iszonyú raw, koszos az egész, talán még a ’80 évek garázsbandái is jobb minőségű demókat készítettek. Értem én, hogy old-school, meg ez a fasza, de mégis csak a XXI. században élünk… elvtárs. Egyébként patentül lendületes és agresszív kis cucc, ami a stílusra jellemezőket tökéletesen hozza, szövegileg pedig a divatos társadalmi és kormánykritika. „unalmas sz.r„

A Chicago-i sludge – stoner Sun King Ba egy iszonyatos riff-cunamit zúdít ránk Writhing Mass című bemutatkozó anyag képében. Két instrumentális hangvételű tételükben szinte orkánszerűen kavarognak a mocsaras mélységű riffek, az agresszív post és alternatív metal behatások, amik egy csipetnyi klasszikus metal őrülettel vannak megbikázva. Az egész olyan, mint egy kitörés előtt álló vulkán. A két számba elsőtől az utolsó percig kénesen, parázsló fortyogással izzanak a játékos szerkezetű, de mégis erős kompozíciókat alkotó robbanékony riffek, amik mellé nincs is szükség énekhangra.

Amilyen rövid, annyira tömör és velős lett a post-hardcore / blackened-sludge on graves új EP-je. The Grotesque címet viselő újabb darabjukra három bitang erős dalocska került fel közel 4 percben. Na, nem mintha eddigi anyagaikon bő lére engedték volna dalaik játékidejét, ez igazából nem is baj. A lényeg a hatáson van, aminek ellenhatása mindössze annyi, hogy most is a padlóról szedjük össze magunkat. A három dal egy úthenger, vagyis inkább egy harckocsi erejével tapos végig rajtunk. Jól ismeret punk-hardcore, death’n’roll, crust-tharsh vonalaik mellet a Napalm Death grindcore vonalai is megvillannak, amivel egy újabb szintre emelték zenéjük eddig is agresszív energiáját.