EP sorozatunk újabb számában ismét az underground zenék mélyére ástunk le. Kezdésnek egy erős crossover thrash, hardcore/punk csapatot hozunk, a témáikat a patkánytól hemzsegő horrorfilmek adták. De elkalandozunk a progresszív/pszichedelikus-heavy rock sci-fi-től ihletett kozmikus világába, a jelen társadalmunk grindcore valóságába, tanúi leszünk egy vadonatúj thrash – hardcore/punk banda debütálásának és a végén egy kis melo-black, dallamos dark metal szülinapi partyra is beugorhattok.

A norvég crossover thrash, hardcore/punk Ghetto Ghouls 2020-as megalakulása óta megjelent 5 single dala mellé, 4 EP-t adott ki. Ebből a legutóbbi a Rats, aminek dalait patkány témájú horrorfilmek ihlették. Itt jegyezném meg, hogy a zenekar témáiban szorosan kötődik a ’70-es, ’80-as évekbeli horrorfilmekhez, illetve a ’90-es évek eleji VHS akciófilmekhez. Szóban forgó EP-jük három dalát a Rats: Night of Terror, a Deadly Eyes és a Graveyard Shift című filmek ihlették, a dalok egyenként kötődnek is hozzájuk, amolyan magasztos ódákat adnak ezeknek a kult-film kategóriától messze eső alkotásoknak. Mindezt egy meglehetősen erős speed-punk/thrash-mosh riff-őrleményként nyomják az arcunkba, mindösszesen nyolc percben.

Blake Ibanez neve sokunknak meglehetősen ismerős lehet az amerikai Power Trip-ből. Énekesük, Riley Gale 2020-ban bekövetkezett tragikus halála óta a zenekar nem igazán csinál semmit. Sőt, tagjai azt is kijelentették, hogy bizonytalannak látják a Power Trip jövőjét, de Gale emlékére valamilyen módon folytatják az együtt zenélést. A folytatás most itt van a Fugitive nevű zenekar Maciac című EP-jük képében. A zenekarban Ibanezen kívül a Skourge, az Impalers és a Creeping Death tagjai vannak, az irány pedig továbbra is a szeretett crossover thrash vonal, de most egy kicsit feszesebb, kissé hardcore-osabb, groove-osabb mélyütésekkel. Az EP-re négy saját szám került fel, amik a texasi hardcore, thrash és groove metal mocskát hordozzák, valamint felkerült rá a Bathory 1984-es klasszikusának, a Raise The Dead-nek hasonló szellemű átirata, megtartva a dal eredeti raw mivoltát.

Épp ma adja első koncertjét a székhelyileg német, de magyar vonatkozású ZementMord nevű grindcore banda. A hazai szálat a csapat élén az Earthplague-ből és Hamvak-ból ismert Vadkerti-Tóth Dàvid jelenti. Annak ellenére, hogy jó ha „egy hónapja” léteznek máris kiadták első demójukat, amire 7 piszkos hangzású, gyors és leginkább morbid, de annál nyíltabb társadalomkritikus témájú számot tettek fel. Igaz, túl sok újat nem vittek bele a műfajba (szerintem, nem is lehet)… Dalaik röviden és tömören, fél perc, és valamivel több mint 1 perces játékidő között mozognak és folynak bele a XXI. századi hétköznapok veszett kaotikájába. A folyamatosan kalapáló dobok az élet folytonos lüktetéséből, vénájából, a nagyvárosi nyüzsgésből, a sikáló gitárok hardcore-punk, death metalos alapjai pedig az emberek mérhetetlen apátiájából, gonoszságuk mételyéből táplálkozik. Azt a toxikus életvitelt hányják bolygónkra, ahogyan az demójuk borító képén is látható.

Az olasz progresszív /pszichedelikus-heavy rock vonalas Opsis bemutatkozó EP-jén a kozmosz mélységeibe kalauzol el minket. Három tételes End of Light kislemezük koncepciója Isaac Asimov 1941-ben megjelent novellája, a Nightfall (ha jól tudom nálunk Leszáll az éj címmel jelent meg) történetére épül. A történet a sötétség eljöveteléről szól egy olyan bolygón, amelyet általában mindig a nap fénye világít meg. A történetet dalaik pszichedelikus hangulatú éteri, filmszerű dallamaival és tisztán szóló progresszív, heavy rock ritmusain keresztül sugározzák vissza. Mindezeket a műfaj olyan ikonikus zenekarainak játékos hatásaival hozhatjuk párhuzamba, mint a Pink Floyd, a King Crimson, az Emerson, Lake & Palmer, vagy a Dream Theater, a Fates Warning és még sorolhatnám. Egy komplex utazás, amit zenéjük dallamos dimenziója által nem csak az elménkben de a lelkünkben is megtehetünk.

A finn melo-black, dark metalos Mustan Kuun Lapset fennállásának 30. évfordulója megünnepeléseként adta ki Suruaika című EP-jét.  Az EP-re három vadonatúj számuk, valamint egy korábbi daluk újragondolt változata került fel, olyan vendégzenészek segítségével, mint a francia csellóművész Axel Salmona, az In the Woods gitárosa Kåre André Sletteberg és a Before the Dawn énekese, Paavo Laapotti. Ez a négy dal tökéletes átfogó képet ad a zenekar ’90-es évekbeli death metalos vonalától az újabb idők rockos és folkos dallamaiig. A dalok hangszerelése sokszínű, gazdagságát a cselló mellett a gordonka, a zongora és a hegedű keserédes dallamai adják, amikhez letisztult ének, és némi hörgés kíséretében csatlakoznak az extrém black/death, valamint a klasszikus heavy rock/metal sötétebb passzusai. Az EP egy életmű rövid, de tökéletes átfogóját adja.