KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #191

E heti EP válogatásunkban egy kis melankolikus shoegaze / doomgaze hullámzás ad megfelelő aláfestést ahhoz, hogy átlépjünk az őszbe és az októberi rozsda fényét a funeral / noir doom mizantrop ódái töltsék meg. És, hogy tökéletes megnyugvás legyen, lelkünk harangjait a melo-death, az OSDM és a post-hardcore zajos rezonanciák zúgatják a végítéletig.

Somei

A Somei egy heavy / shoegaze / doomgaze zenekar a virginiai Richmondból. Nemrég adták ki barbarella (melt away) név alatt kétszámos bemutatkozó kislemezüket. Egy shoegaze bandánál kissé feltűnő a heavy stílus meghatározás, de kételyeinket hamar eloszlatják dalaik hangosan zúgó, középtempós gitárjaival, amik szó szoros értelmében mennydörögnek. Azért ott vannak náluk a bebambulós, kissé merengő shoegaze rezgések. Igaz ezek leginkább shaken dalukban érezhetőek, amelyekhez némi poszt attitűdök is párosulnak. Ahogyan az egy ilyen zenénél kell, meg van benne a hullámzó hangulat, az atmoszféra, a lecsendesülés, na és persze a dübörgés ereje, amitől az egész mint egy robbanós-cukor nyalóka… elolvad a szádban.

Noctu

Az egyszemélyes Noctu 205 óta szállítja borongós hangulatú „noir doom” temetési ódáit. Sírásónk most Evolutio Doloris EP-jével jelentkezett, melyen folytatja Norma Evangelium Tenebris albumán megkezdett zenei evolúcióját. Erre utal EP-jének címe, ami egyben utal alkotója patológiai fogyatékosságára is. Az EP-re két közel 10 perces nihilista atmoszférájú funeral doom/black szerzemény került fel, melyek lassú, komor vánszorgásaikkal, hosszas és nyers nyomorúságukkal lelket tépő, vagy inkább gyötrő hangulatot árasztanak. Dalaiban egybe olvad a monoton dinamika és a liturgikus szemlélet, amik hipnotikus rezgéseikkel egy spektrális világba visznek el minket. Ilyen lenne a szépség és a félelem násza.

Cactek

A Pedro de La Rocque zenész vezette Rio De Janeiro-i melo-death projekt, a Cactek szeptember közepén adtak bemutatkozó Sunrise in Hell című EP-jét. 5 dalos anyagát hallgatva azt kell, hogy mondja Pedrora tagadhatatlanul nagy hatással voltak a svéd – göteborgi melo-death metaljának ’90-es évek úttörői, mint az In Flames, az At The Gates, vagy az Edge of Sanity és talán nem is véletlen, hogy EP-je mestere/producere Dan Swanö volt. tehát itt minden egyben van, ami a melo-death műfajához kell… hatalmas dallamok, nagyívű gitárszólók és témák, „körfűrészes” HM-2 riff torzítások, és egy jó kis reszelős énekhang. A recept adva volt és azt emberünk nagyon jól alkalmazta.

Transgressor

A japán death metal úttörőjének is mondható, szebb időket is megélt Transgressor 30. évfordulójára adta ki Beyond Oblivion EP-jét. A banda 1988-ban alakult és két demó, valamint egy split anyag után 1992-eb hozták ki első lemezüket Ether for Scapegoat címmel. Ezzel egyből a műfaj ottani élvonalába kerültek, de az album a nemzetközi színtéren is nagy elismerést kapott. Sajnos ezután hamarosan belépett a tétlenség időszakába. 1999-es újabb split-lemezükig semmit sem adtak ki, ami után a felbomlásuk következett. Tíz évet kellett várni az újjáalakulásukra, aminek eredményeként egy újabb split született meg, most pedig 5 tételes EP-jükkel támadtak be minket. Dalaik egytől egyig a régisulis alapokon magukon. Természetesen a középtempós sikálások mellet erősen jelen van a doom, a thrash, a heavy metal és meglepő módon még funky hatás is. Igazi klasszikus gyilkolás.

Get Well

Pennsylvania post-hardcore. noiserock terroristái, a Get Well szeptember közepén hozta ki Burning the Village to Feel Its Warmth címmel ellátott három dalos EP-jét. Azt írják, hogy ez a 3 dal a káoszról és kétségbeesésről, a mindennapok harcairól szól, amit az emberek vívnak meg egymással, önmagunkkal és a világgal való interakcióinkra. Mindezt egy szélsőséges post-hardcore lavinákét zúdítják ránk, zajos dühkitörések kíséretében.

Hatebreed, Crowbar Hatebreed, Crowbar
június 17.
Agnostic Front Agnostic Front
június 18.
Wayfarer, Dreadnought Wayfarer, Dreadnought
június 19.
Lowland Fest 2024 Lowland Fest 2024
június 25.