E heti EP válogatásunkban egy kis melankolikus shoegaze / doomgaze hullámzás ad megfelelő aláfestést ahhoz, hogy átlépjünk az őszbe és az októberi rozsda fényét a funeral / noir doom mizantrop ódái töltsék meg. És, hogy tökéletes megnyugvás legyen, lelkünk harangjait a melo-death, az OSDM és a post-hardcore zajos rezonanciák zúgatják a végítéletig.

Somei

A Somei egy heavy / shoegaze / doomgaze zenekar a virginiai Richmondból. Nemrég adták ki barbarella (melt away) név alatt kétszámos bemutatkozó kislemezüket. Egy shoegaze bandánál kissé feltűnő a heavy stílus meghatározás, de kételyeinket hamar eloszlatják dalaik hangosan zúgó, középtempós gitárjaival, amik szó szoros értelmében mennydörögnek. Azért ott vannak náluk a bebambulós, kissé merengő shoegaze rezgések. Igaz ezek leginkább shaken dalukban érezhetőek, amelyekhez némi poszt attitűdök is párosulnak. Ahogyan az egy ilyen zenénél kell, meg van benne a hullámzó hangulat, az atmoszféra, a lecsendesülés, na és persze a dübörgés ereje, amitől az egész mint egy robbanós-cukor nyalóka… elolvad a szádban.

Noctu

Az egyszemélyes Noctu 205 óta szállítja borongós hangulatú „noir doom” temetési ódáit. Sírásónk most Evolutio Doloris EP-jével jelentkezett, melyen folytatja Norma Evangelium Tenebris albumán megkezdett zenei evolúcióját. Erre utal EP-jének címe, ami egyben utal alkotója patológiai fogyatékosságára is. Az EP-re két közel 10 perces nihilista atmoszférájú funeral doom/black szerzemény került fel, melyek lassú, komor vánszorgásaikkal, hosszas és nyers nyomorúságukkal lelket tépő, vagy inkább gyötrő hangulatot árasztanak. Dalaiban egybe olvad a monoton dinamika és a liturgikus szemlélet, amik hipnotikus rezgéseikkel egy spektrális világba visznek el minket. Ilyen lenne a szépség és a félelem násza.

Cactek

A Pedro de La Rocque zenész vezette Rio De Janeiro-i melo-death projekt, a Cactek szeptember közepén adtak bemutatkozó Sunrise in Hell című EP-jét. 5 dalos anyagát hallgatva azt kell, hogy mondja Pedrora tagadhatatlanul nagy hatással voltak a svéd – göteborgi melo-death metaljának ’90-es évek úttörői, mint az In Flames, az At The Gates, vagy az Edge of Sanity és talán nem is véletlen, hogy EP-je mestere/producere Dan Swanö volt. tehát itt minden egyben van, ami a melo-death műfajához kell… hatalmas dallamok, nagyívű gitárszólók és témák, „körfűrészes” HM-2 riff torzítások, és egy jó kis reszelős énekhang. A recept adva volt és azt emberünk nagyon jól alkalmazta.

Transgressor

A japán death metal úttörőjének is mondható, szebb időket is megélt Transgressor 30. évfordulójára adta ki Beyond Oblivion EP-jét. A banda 1988-ban alakult és két demó, valamint egy split anyag után 1992-eb hozták ki első lemezüket Ether for Scapegoat címmel. Ezzel egyből a műfaj ottani élvonalába kerültek, de az album a nemzetközi színtéren is nagy elismerést kapott. Sajnos ezután hamarosan belépett a tétlenség időszakába. 1999-es újabb split-lemezükig semmit sem adtak ki, ami után a felbomlásuk következett. Tíz évet kellett várni az újjáalakulásukra, aminek eredményeként egy újabb split született meg, most pedig 5 tételes EP-jükkel támadtak be minket. Dalaik egytől egyig a régisulis alapokon magukon. Természetesen a középtempós sikálások mellet erősen jelen van a doom, a thrash, a heavy metal és meglepő módon még funky hatás is. Igazi klasszikus gyilkolás.

Get Well

Pennsylvania post-hardcore. noiserock terroristái, a Get Well szeptember közepén hozta ki Burning the Village to Feel Its Warmth címmel ellátott három dalos EP-jét. Azt írják, hogy ez a 3 dal a káoszról és kétségbeesésről, a mindennapok harcairól szól, amit az emberek vívnak meg egymással, önmagunkkal és a világgal való interakcióinkra. Mindezt egy szélsőséges post-hardcore lavinákét zúdítják ránk, zajos dühkitörések kíséretében.