KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #213

Mosolyog márki de Sade

Hogy milyen lesz EP sorozatunk újabb darabja? Torz, néhol beteges, de semmiként sem kommersz. Az underground palettájáról szedett újabb rohadt gyümölcsöknek, mindnek meg van a maga sajátossága és közös vonása, ami valahol a frusztrációkban és a mazochizmusban gyökeredzik. Vagy inkább csak a merészségben és az újat alkotó kísérletezőkedvben. Szóval csak bátorság!

Rotting in Dirt / The Holy Ghost Tabernacle Choir

Közös split anyagával kedveskedett nekünk az amerikai kortárs metaléra két feltörekvő zenekara az észak-karolinai black metal/kaotikus metal őrült Rotting In Dirt és a Savannah-i math-core/noise-core banda, a The Holy Ghost Tabernacle Choir. Az összesen 11 perces zöngeményre, vagy inkább őrületre három dal került fel, melyekben a két csapat egyfajta szinergistája zenéjük sötét kaotikájának, zord melankóliájának és annak féktelen tombolásának. Az egészet a Rotting In Dirt crust, némileg d-beat hatású dalaik kezdik, amit aztán a The Holy Ghost Tabernacle Choir sátáni, közel hat percen át tartó bizarr, mazochista alter-metal, black metal, math-metal, noise-core manifesztációja zárja. Nem azt mondom, hogy egy könnyed mű születette, de azt igen, hogy mindenképp ötletes és műfajában meglehetősen újítóan előre műtató.

Putrido

A Putrido egy goregrind/grindcore banda Chileiből. Nem összetévesztendő brazil társával, ők ugyanis hosszú ú-val írják a nevüket. A Dél-Amerikai banda körülbelül 2018 óta DIY üzemmódban adja ki förmedvényeiét főleg válogatás, EP, illetve split anyagokon. Legutóbbi EP-jüket február elején szabadították a végtelen világra Agusanado címmel. Erre összesen 12 dal került fel, melyek közül a leghosszabb 1:14, a legrövidebb pedig 0:38 másodperc játékidővel rendelkezik. Ez mondhatni egy ilyen bandánál optimális is. Na, d elássuk az EP-t, amit egyfajta történetleíró, dalaik közötti rövidke átmenet képező „Interludio”-k segélyezik. És hogy mi is a történet? A hallottak alapján, ami a csapat anya nyelvén van, valami pogány, vagy keresztény gyökerű horrorsztori lehet, amiket dalaik pokolian kénköves, szarhányosan röfögős dallamival színesítenek, vagy inkább tesznek zajos, sivár, de egyszerűen csak trágyának mondható „lo-fi” hangással nyomatékosabbá. A koncepció ötletes, bár a zenei értéke mélyen a nullával egyenlő. Bár szerintem pár elvetemült alak biztosan meghallgatja, időt szán rá – köztük én is.

Harmadik EP-jével jelentkezett a dungeon jegyeket hordozó, atmoszférikus black metal vonalas Mörkvind. Az eddig egyszemélyes projektet az olasz származású Vindur működtette 2019 óta egészen mostanáig. Emberünk ugyanis most összefogott a svéd Grìshâ-val és közös együttműködésben, duóként viszik tovább a Mörkvind misztikus hangulatú történetét. Első közös munkájuk a Hypnotiskt vanvett av skogens irrga​̊​ngar címet kapott EP-jük, amin négy hipnotikus hangulatú, fagyos csengésű vízhangszerű dallamokkal a lassan kúszó kozmikus melankóliával megtöltött dal kapott helyett. Az analóg szintetizátor epikus hangjainak köszönhetően dalaik a Burzum jellegzetes gyermekbetegségeit hordozzák, melynek köszönhetően az egész EP-t egyfajta misztikus köd veszi körül, ami a végére (sajnos) valahol az unalomban enyészik el.

Guiltless

A Guiltless a kísérleti rock, a noise rock, a korai ipari metal, a sludge és a doom szeretetéből született meg. Akár azt is mondhatnánk, hogy a Neurosis zsigeri reinkarnációjaként, hiszen a gitáros/énekese az a Josh Graham, aki a Neurosis egykori grafikusa volt. De dolgozott még az A Storm Of Light, a Battle Of Mice, a Disney, Netflix és számtalan más produkciónak is. Egyébként a zenekar többi tagjai, név szerint: Billy Graves (Generation Of Vipers, A Storm Of Light) dobos, Dan Hawkins (A Storm Of Light) gitárok és zajok, valamint Sacha Dunable (Intronaut) basszusgitáros is sokunk számára jól ismertek lehetnek. Tehát összehozta őket a rideg, apokaliptikus világ és a modern élet szürreális hétköznapjai, amit Thorns EP-jük lassú hullámverésű viharaiban, zord riff morzsolásaiban és a proto-emberi társadalom kihalásának utolsó előtti megörökítő dalaikban öntöttek bele. Az EP posztapokaliptikus hangzásvilága, kaotikus segélykiáltása nem csak jelent társadalmunk pusztulás, de annak újjászületésnek ciklusán is keresztül visz. És hogy milyen lesz a szép új világ! Azt talán majd egy másik EP-jükön mesélik el.

Morvigor

A holland kísérleti vonalas, alapjában melo-death/black metalos Morvigor jó pár évig várakoztatta rajongóit legutóbbi 2017-es Tyrant lemeze óta. A banda egy két számot tartalmazó demóval tért vissza, ami a De Spiegel címet kapta. Az 20 perces anyag egy újabb átfogó képet nyújt zenéjük expresszív hangulatából, melyet az ambient – filmszerű – passzusokkal elegyített unortodox death/black gyökereik, valamint a progresszív metal és a post-metal területe tett kirándulásaik testesítenek meg. Evio Paauw énekes szerencsére most sem fogta vissza magát. Témáinak a tiszta és durvább énekhangok, valamint a játékos elszállós dallamok igazi varázst adnak, ami csak magasabb szintekre emeli zenéjük abszurdizmusát és filozófiai üzenetét.