Kicsi fellélegezhetünk mindenapjaink káoszából. Lazul a gyeplő, talán a fegyelem, de a zenéink továbbra is hozzák a szigort. E heti válogatásunkon nyitásként izomból érkezik a ’90-es évek death metal hulláma, ami egészen az elektronikus sötétségbe borított kozmoszig ér. De ez a sötétség nem fog ki a hazai pszichedelikus bluest játszó űrlovasainkon és jól ismeret progresszív teásainkon, akik jellegzetes zenéjükkel még a hipnotikus hatású féltett tanok ősrobbanásaival is szembeszállnak.

A lengyel származású Clairvoyance annyira friss banda, hogy szinte a nyomdafesték még meg sem száradt első demójukon. A banda leginkább a klasszikusnak mondható a ’90-es évek eleji finn éra régisulis death metal vonalán mozog, némi black metal befolyással homlokon csókolva. 10 perces demójuk három dalában nyakig dagonyázhatunk a halál mocsarában. Ígéretes.

Az avantgárd elektro-ambient, black metalos Antares duó (MB zeneszerző, RW szövegíró – énekes) zenéjében a kozmosz azon sötét zugaiba visz el minket, amik eddig csak képzeletünkben kavarogtak. Portal c. EP-jük öt tételében a fekete fém rideg sebességétől hajtva, szintetizátorok és elektro-effektusok segítségével léphetünk át fényévnyi távolságokat és jutunk el a tér és a sötétség cseppfolyós csengésű végtelenségébe.

A szegedi The Space Huns egy instrumentális stoner/blues jam zenekar, amit az egykori minimál Bogart egyes tagjai alapítottak és valamilyen formában a bandának a hagyományait viszik tovább. Az űr magyarok zenéjében a főbb szerepeket továbbra is az erősen improvizatív jellegű elszólós pszichedelikus bluesos témák kapják, amiket néha megcsavarnak egy-egy testesebb stoner fuzzal, mint például The Slow Mountain Tape tételük elszállós „keleties” dallamaiban. Három tételes EP-jük kellemesen vibrál, delejez… bár nekem kicsit olyan mintha a korábbi zenekar maradék témáit hozták volna ide, amivel semmi baj, ha annak egyenes folytatása lesznek.

Azt is mondhatnánk, hogy egyfajta karantén jelleggel jelent meg az Angertea új Crocodile Nerves címet viselő EP-je, de tudjuk jól, már jó ideje készültek rá a srácok. Nyolcszámos új anyagukat vadonatúj daluk, a Chris nyitja, ami a tőlük megszokott komplex TOOL-ságával hozza agyament csavarjait, csak úgy, mint az Obiat énekesével Pallagi Lazzal készített Faith No More feldolgozásuk, a Death March, aminek progresszív depressziós remegései az előbbiekre csak ráerősítenek. Az EP-re feltették még négy jól ismert daluk (Interest Song, Seeds Of Hell, Damagebirth, Demons Surfaced) koncert felvételeit, valamint a Tisza akusztikus és a Seeds Of Hell akusztikus koncertjét. Kellemes merülés a csapat jellegzetes atmoszférájába, akusztikus dalaik révén pedig egy új arcukat is megismerhetjük.

A Costa Rica-i misztikus hangulatú sludge/death/doomot játszó VoidOath zenekart Közép-Amerika underground zenei életének jól ismert tagjai hozták össze, azzal a céllal, hogy jelenkorunkra egy nyersebb megvilágítást adjanak a nekromancián keresztül. Illumination Through Necromancy c. debütáló EP-jükre három nehéz tétel került fel közel 35 percben. Mély, hipnotikus hangulatú dalaikból egyfajta őserejű látomások áradnak, amik kiváltanak egyfajta nyugtalanító, kényelmetlen érzetet, de egyben egy bölcsőszerű biztonságot is adnak. Mint egy primitív hullám, amit elsőre nehéz megszokni, de ha rákapsz, szívod magadba, mint az anyatejet. Szívjátok ti is!