EP válogatásunk újabb részében az modernitásé lesz a főszerep. Nyakig belemászunk a modern felfogású zenékbe, mint például a trip-hop elektronikával átitatott ’70-es évek pszichedéliája, a hétköznapok kaotikus üvöltésiből fakadó összetett zúzdákba, és álomszerű dallamaikba, a kozmikuság magába szippantó futurisztikus hangulatába, ami után az áporodottság felfrissítő mocsarában találjuk magunkat.

A modern felfogású pszichedelikus stoner rockot játszó lengyel Antūmbra a stílustól megszokottan, vagy inkább eltérően egy merőben új utazásra viszi el hallgatóit. A banda tagjai különböző zenei és inspirációk irányából érkeztek, talán ebből is kifolyólag alakult ilyenné bemutatkozó EP-jük a Hige Tide különös rezgésű atmoszférája. Ami először szembetűnik az dalaik erősen iparias, gépies, groove centrikus, trip-hop beütésű dallamai, amikben a ’70-es évek elnyújtott pszihedéliája kapaszkodik zajos, zümmögős riff alapjaival. Az egésznek van egy meglehetősen melankolikus, dark rock hangulatai világa, amikhez kifejezetten jól passzol a negyedik dalukban felhasznált Oscar Wild vers szövegvilága.

A chaotic hardcore-ban utazó amerikai Capra második EP-jén is rendesen lebombázott erőszakos, de annál társadalomkritikus üzeneteket hordozó zenéjével. A csapat most sem tököl sokat. Saját nevükkel ellátott 2 számos anyagukkal úgy gyalulnak a földbe, mint a sz.art. Dalaiknak van egy erős káosz, vagy inkább kaotikus központú tematikája, amikben a mindennapok energiáját, haragját, agresszióját adják ki. Crow Lotus kisasszony pedig érzelmi „orgazmusszerű” üvöltéseivel táplálja ezt a haragot.

A modern groove metalban munkálkodó budapesti Stabbed május végén adta ki Never Here EP-jét. A banda legutóbbi 2017-es Long Way Down albuma hangulatilag meglehetősen sötétre, zeneileg pedig meglehetősen összetettre sikeredett, ami mostani 5 számos Ep-jükre talán még jobban elmondható. Gépies groove metalos alapjaik mellé szépen beépülnek témáikba a komplexebb progresszív metal és a dallamosabb melodikus alter rock megoldások, amik leginkább álomszerű betéteikben és énekesük dallamaiban domborodnak ki. Természetesen azért vannak itt üvöltések, arcot masszírozó brutal riffek, amik egy jól összetett, hosszú érlelési folyamat eredményét képezik.

A Chaos Over Cosmos egy nemzetközi projekt, melyet a lengyel származású Rafał Bowman (gitárok, billentyűzetek, programozás) és az ausztrál Joshua Ratcliff (ének, dalszerzés) működtet. Zenéjük alapjában véve progresszív sci-fi melo-death metalnak mondható, de azért jóval több is van itt. Az egyszerűen csak a II címet viselő 23 perces EP-jük négy tétele hemzseg a film zenei kozmikus atmoszférától, a mondern metalcore és a prog-jazz hatásitól, az álomszerű szintetizátor hangoktól, amikhez Rafał virtuóz gitárszólókat párosít. Az egész EP néhol egy hipersztrádán történő veszett száguldásnak, máskor pedig egy futurisztikus magába szippantó nyugalmi állapotnak tűnik. Egy álmodozó, mély dallamokba bújtatott sajátságos zene, amely bármely ilyen hatású sci-fi film aláfestő zenéjeként megállná a helyét.

A német Terrifying Parasites bemutatkozó demója leginkább az old-school death metal fanoknak fog bejönni. A két éve alakult banda a klasszikusnak mondható skandináv halál metal nyomvonalát követi (Lik, Entombed, At The Gates, Dismember) és ez erősen érződik is három tételes koszos, brutális hangzású demójukon. Persze csodákat nem kell várni az anyagtól… csak zsigerből jövő gyilkos dögvészt.