EP sorozatunk 70. számában a pokol mélységeitől, Kőbánya mocskos utcáin át egészen a Mount Everest csúcsáig merészkedünk. Egy igazi underground bőségtálat kaptok a tradicionális heavy doom ropogós falatjaitól kezdve a pisi szagú fastcore, valamint a kriptaszagú dög falatok jégbe hűtött, éjsötét kozmikus mámoráig. Jó csemegézést!

A bostoni heavy doomer The Watcher zenéjét nem a megszokott ultra lassú riffek, hanem inkább a feszesebb tradicionálisabb, dominánsabb heavy metal ereje hajtja. Természetesen Your Turn to Die című háromszámos demójukon megtalálhatóak a klasszikus doom sajátosságai, de még sem ezek a főbb pillérek. A három dal jócskán emlékeztet a Pentagram, Cathedral, Cirith Ungol, vagy az epikus heavy doom metal játszó brit Solstice dinamikus NWOBHM alapjaira, amit után hű csatlósként futnak az énekes P. Reed kaparós énekdallammal elődadott epikus hangzású, okkultista tartalommal megtöltött dalszövegei. Összességében bemutatkozásnak egy nagyon is patentül sikerült proto-doom metal anyag.

Egy igazán dühös és agresszív EP-vel támadt le minket a budapesti fastcore / powerviolance Haramia. A banda második mini-anyaga, amit szimplán EP 2021 néven tettek el énk egy közel 6 és fél, 7 perces anyag, ami most is erős társadalmi és politikai kritikákat, üzenetetek hordoz. A zajos, agresszív, alpári dühkitörésekkel teli, igen csak valóság szagú nagyvárosi gettó, panelproli életképet adó hardcore punk „szememetüket” néhol rap betétekkel teszik színesebbé, hétköznapibbá. Ennek elennére ez a rövigke 8 tételes anyag, mit a híg fosás szaladt át rajtam.

A Brechreiz egy kevésbé ismert raw black / gungeon synth formáció Lengyelországból. Háromszámos Gravstein demójuk hangulathullámai a korai nordikus ridegség (Darkthrone) és a Mortiis vonalú sötétég, ködös várbörtön melódiáik között mozognak. Természetesen nem újdonság, amit csinálnak, de kripta mély koszos hangzásuknak meg van az a maga nosztalgikus varázsa, amivel feltudják melegíteni a fekete zenék elkötelezett rajongóinak a szívét.

A fekete lyuk csillagászati fogalom, égi jelenség és az a fajta misztikum, ami már megfigyelhettünk, bizonyítottan létezik. Szellemekkel, démonokkal általában csak rémtörténetekben, fantázia szülte történetekben találkozhatunk, de a fekete lyuk az erőnek, ismeretlennek az a megtestesülése, ami velünk együtt létezik ebben a világban. Nem véletlen hát, hogy számtalan zenekar tekinti inspirációs forrásnak: tökéletes alany mindenféle fóbia megtestesítésére. Ezt használja ki a 2015-ben alakult Morpholith csapata is második EP-jén, amelyen összesen két tétellel találkozhatunk, mégsem kell lemondanunk a fél óránál hosszabb albumok öröméről… A két monumentális dal tehát alapvetően az időtlenséget veszi figyelembe a dalszerzés tekintetében. Ettől függetlenül cseppet sem megterhelő hallgatni való sem a 20 perces Orb, sem pedig kisebb testvére, a Monocarp. A szerzemények ugyanis fokozatosan, szépen építkezve használják a pszichedelikus doom metal adta lehetőségeket. Az egyébként izlandi csapat türelemre int, de nem nehéz várakoznunk, miközben Snæbjörn Þór Árnasson énekhangjában és dallamaiban gyönyörködünk, ami különösebb közeg nélkül is terjed a végtelen űrben. Azért remélem a bemutatkozó lemezük kapcsán kicsit visszafogják magukat és több dalban is átélhetjük ezt az érzést, mert a kiadvány ebben a formában igencsak megterhelő tud lenni a hallgatóságot illetően.

(boymester)

A világhírű dél-tiroli hegymászó legenda, Reinhold Messner expedíciói ihlették az atmoszférikus black metalt játszó Antrisch bemutatkozó EP-jének témáját. Az EXPEDITION I : Dissonanzgra címen kiadott öt tételes anyaguk drámai dallamszekvenciái a fájdalom, a gyötrelem és a kitartás fagyos hangulatú expedíciójára viszi el hallgatóját. Zenéjükben összeolvasztják az amibent hullámok komorságát, a doom gleccserszerű morajlását és a black metal csontig hatoló jeges fuvallatait, amik durva és egyben álomszerű képzeletbe sodornak. A dalaik tematikája a közép tempós, valamint gyors részek erős rezonanciájú váltakozásaira épülnek fel, melyek mellett egyfajta összekötő atmoszférikus hangulatfokozó elemeként (csilingelések, a jeges szél hangjai) tűnnek fel a post, a shoegaze és a dark ambient csendesebb betétei, amik csak fokozzák a dermesztő és jeges hatást. Borzongató, egyben reményt keltve váratja a következő expedíciót.