A teraszon de csodás! Akár ez is lehetne 71. EP sorozatunk mottója… Nyeljük a nagy sörhabokat, közben pedig a hangfalakból bőmből a magyaros (mutatós) psy-stoner, a dagonya metal, a fűrészgépes riffelésekkel kevert nosztalgikus hardcore punk és mire ránk sötétedig a statikus zajok hátán libbenünk az első villanyoszlopig… pisi… és mulatási. Ez a várva várt szabadság! Hajrá!

Az egykori minimál Bogart egyes tagjai által 2019-ben alapított instrumentális stoner/blues jam zenekar a The Space Huns tovább folytatja kozmikus portyázásait. A szegedi űr magyarok Tales of Huns anyagukon újabb perspektívába mutatják be a régi hun meséket, melyekhez zenéjük improvizatív jellegű, elszólós pszichedelikus blues rockos, és némileg folk hatású témáit, valamint a klasszikus stoner rock feszesebb fuzzait hívták segedelmül. Azt is mondhatnák, hogy második EP-jük 3 dalában a mítosz és a valóság találkozik az Alföld délibábos rónáin, ahol is szittya magyarok döngetik modern terepjáróikat. Van itt minden, nyereg alatt puhított desert rock vibrációk, pipafüstnyi pszichedelia, hosszasan lángoló kozmikus derengés és a gulyás forrón perzselő (gépolaj) illata. Vagyis igazi magyaros sztóner, bicskával szelve.

Acélos mennydörgés és a világvége, vagy a féktelen szabadság érzete… kinek, mi! Ezek jellemzik a brazíliai heavy/speed metalos Whipstriker és a kanadai heavy/punk gladiátor, az Ice War napokban megjelent közös split anyagát. A mini-lemezre csapatonként 3-3 dal került fel és a támadást a 2008 óta működő erősen a NWOBHM vonalán tevékenykedő brazil horda kezdi agresszív Venom, Mötorhead és Iron Maiden lüktetésű Restless Dogs dalával, amit még két hasonló puritán téma követ, némi első korszakos black metal hónaljszagot is meglengetve. Ezután jön a teuton heavy punk Ice War, aki igen csak kapkodósra szedte dalait. Bár ez Jo Capitalicide vérmérsékletétől nagyon is megszokott. Nem fényez és nem cicomázik semmit… csípőből hozza az ős mocskot, a káoszt és a klasszikus fémveretes riffeit, amiket laza punkos energiái mellet egy enyhén gótikus affektusba is burkolt. Ahogyan azt Grip Of Death dalában is teszi. Azért csak dörögjenek azok a hangfalak!

Az Arkhum és a Pillorian soraiból ismert death metal testvérpár SP (Stephen Parker) és KP (Kenneth Parker) tegnap mutatta be új blackened formációjának, a Paraphilia belső anyagát. A Primordium of Sinister Butchery címmel megbélyegzett 3+1 Deicide feldolgozást tartalmazó mini-lemezük egy zsigeri, koponyaropogtató szörnyeteg erejével darálja le, vagy inkább falja fel hallójáratainkat. Belezős, fűrészgépszerű riffeik és mélyről bömbölő hörgéseik egy sorozat gyilkos szemébe is az öröm könnycseppjeit csalják a velőtrázóan vérfagyasztó sikolyaikról nem is beszélve. Ezeknek hallatán néha tényleg úgy érzem, hogy meghűlt bennem a vér és a bokámat is lehugyozom. Az említett Deicide „They Are the Children of the Underworld” feldolgozásuk pedig egy valóságos death metalos rombolás, egy igazi kárhozati mennybemenetel. Ez egy patent bemutatkozás, ami egy nagylemezt követel.

A ’90-es évek hardcore punk – thrash vonalán utazó Extinguish első demóján, ahogyan azt mondani szokták két lábbal rúgja ránk az ajtók. Agresszív, nosztalgikus hangulatú dalaikat hallgatva, olyan érzéseim támadnak, mint ha csak a Judgment Night filmzenei albumról a Slayer és Ice. T koprodukciójában előadott Disorder folyatatásai, vagy újabb változatai jönnétek velem szembe. Azért persze van bennük egy enyhén death metalos plusz is, hisz nyitó daluk Final Sin egy lassan hömpölygő Obituary gyilkolással is felér, további dalaikban pedig, olyan legendák hatásai köszönnek vissza, mint a Biohazard, vagy az Earth Crisis. Aki az utóbbi 10 – 20 évben mellőzte a tipikus amcsi hardcore-t, annak ez egy igazi izomszagú cucc lesz.

Úgy látszik kifogyhatatlan ötlet és zenei tárházzal rendelkezik Varsás Gábor a miskolci experimentális zaj művész. Zaj alapú Shum projektjével (ami nekem a hazai Sunn O))) szerepét tölti be) idén már a második anyagát adja ki. A Kolosszus emelkedése címmel ellátott két tételes, közel 30 perces anyagát a hason szőrű harsh noise alkotó Diam Mati-val készítette el. Gábor statikus „fehér” zaj-kollázsai nem csak a magyar, de a nemzetközi kortárs ipari – dark ambient érájában is egyedülállónak mondhatóak. Hangjait különböző dobgébek, kozmikus kütyük, zajos fém súrlódások révén szólaltatja meg, amik elsőre egy kommersz, idegesítő masszának tűnnek, de kaotikus hangképeibe jobban belemerülve egyfajta rendezettségnek, valamint egy mély relaxációs hangulatnak lehetünk tanúi. Aki otthonosan mozog a drone metal / death industrial / harsh noise világában nem fognak csalódni disztópikus, vagy inkább poszt zaj világában, aminek párhuzama leginkább a Cold Meat Industry olyan neves zaj csapatai, mint a MZ. 412, vagy a Brighter Death Now hasonlatai között keresendőek.