KICSI A BORS, DE ERŐS – EP VÁLOGATÁS #85

EP sorozatunk e heti összeállításában kicsit kilépünk a megszokott “fotel metal” komfortzónánkból és teljes sebességre kapcsolunk a death metal hiperterében, hogy majd tátott szájjal huppanjunk vissza a jelenbe. A hétköznapok csatái mellet azért jócskán jut időnk a kakofónikus borzongásra és lelkünk sírgödrének megásásosára is… Mondja valaki, hogy nem vidám az élet!

Mortal Ways

A 2019 óta létező brazil death metalos Mortal Ways a Hypocrisy-féle sci-fi metal híve. A Gustavo Camargo vezette trió témáit leginkább a biológia, a csillagászat a sci-fi irodalom és filmek, valamint egyéb történetek inspirálják, melyeket a klasszikus svéd vonalú melo-death dallamiba csomagolnak. Második EP-jük az Enslavement Pandemic négy tétele is ezt a csomagolást kapta, történetén központjában pedig egy űrből érkező vírusfertőzés áll, mely manipulálja az emberiséget… azt is mondhatnánk, hogy egy kicsit más szemszögből közelítik meg a Covid 19-et. Az EP az elsőtól az utolsó daláig remekül kidolgozott témákkal van tele, melyeket, leginkább a szólóik terén nagy ívű thrashes dallamokkal színesítenek. De van némi progresszív komplex-agyalás és enyhe punk hardcore megoldás is, ez főleg a bonuszként felkerült The Ramones feldolgozásának a Zero Zero Ufo-nak köszönhető. (Ez adal egyébként csak a You-Tube csatornájukon található.)

Cave Altar 

A Cave Altar egy teljesen friss hazai death/doom formáció. A duó felállású zenekar: G.V. – gitárok, basszus, ének és Kryptagonist – dobok a napokban jelentette meg két dalos Impermanence címet viselő bemutatkozó demóját, melyen a műfaj korai (Paradise Lost, Suffer Yourself ) és modernebb, melodikusabb ambient atmoszférájú vonalát (Vouna, Insomnium) mosták össze. A két légkör nagyon is egyensúlyban van náluk, ahogyan azt az 5 és félperces sötét temetői gyásszal teli címadó daluk is mutatja. Itt mindent szenvedélyt és szenvedést megkapunk, amit a death/doom szépsége és rohadó bomlása adhat. A másik dalik egy rövidebb lélegzetű instrumentális hangvételű áporodottan andalító lebegős tétel, ami kellemes éteri hangokkal van tele. A demó – annak ellenére, hogy sablon egyszerűségű – bemutatkozásnak tökétes… de szívesebben hallanék tőlük majd egy nagyobb bánat vonulatot is.

Septic Pain

Akik jártasak a ’90-es évek hazai hardcore zenéiben azoknak minden bizonnyal ismerősen cseng a Septic Pain neve. A székesfehérvári zenekar 1996-ban alakult, majd rövid 4 éves működés után 2001-ben jegelték magukat egészen 2012-ig. tavaly kihoztak egy EP CORE​-​vid címmel, most pedig itt van az újabb EP-jük a SEMMI. A valamivel több mint 10 perces anyaguk négy dalt tartalmaz, ebből 3 magyar, egy pedig angol nyelven van előadva. A szövegeiket túl misztifikálni nem kell: hétköznapi meló, modern rabszolgaság, társadalmi ellentétek, stb. Zeneileg is hasonló a helyzet, a ’90-es évek groove / tharsh centrikus hardcore metalja, ami leginkább a Biohazard, vagy épp az Action hardcore lemezeihez hasonlíthatóak, főleg az EP legutolsó dala a Ne várj. A műfaj kedvelőinek kellemes tombolni valót tud nyújtani.

A Sad Baba

Ne tévesszen meg senkit az A Sad Baba borítója. Igen, a chilei srácok borítója kísértetiesen hajaz egy korai Carcass album borítójára, de az orvosi death metal helyet ők a súlyos atmoszférájú post-metal, sludge-doom metal vonalán mozognak. Impure / Misanthropia EP-jük a második a sorban és négy mélyrehangolt, lassú tempójú iszapos nóta kapott rajta helyet, melyeket leginkább a belga Amenra frusztrált hangulatához tudnám hasonlítani. A közel 35 perces anyag nyugtalanító, duruzsoló, kakofoniku hangulata szinte beleolvad a füleidbe és sokáig nem tudsz tőle szabadulni. A hatása alá von és egyfajta fekete poszt-poklot szabadít rád.

Hellish Form

A Hellish Form egy igazi temetői nyomort árasztó funeral doom metalos duó, amit Willow Ryan (Body Void, ex-Atone, ex-Devoid) és Jacob Lee (Keeper, Skull Incision, Graven Mal, Elder Devil) párosa alkot. Remains című 4 tételes EP-jük (ami hosszúsága alapján lehet lemez is) szónikus ridegségű témáiban az elszigeteltségről és egyéb személyes traumák, valamint azok feldolgozásáról szólnak.  A srácok nem fogták vissza a bánat hullámait. Nyitásként egy 14 perces (Your Grave Becomes a Garden) agonizálást adó, lassú, áporodott légkörű funeral doom himnuszt szakítanak a nyakunkba, amit csak fokoznak az Ache kozmikus drone lebegéseivel, valamint mélységes kétségbeesés kiüresedett hangjaival, ami az egész anyagra erősen rányomja a bélyegét. Így egy meglehetősen hideg utazásban lehet részünk, ami sötét lelkünk mélyére visz. A négy tétel egy erős kompozíció, amit a funeral doom alap hangulata mellet a tradicionális doom és a sötét OSDM ridegsége tart össze.

szeptember 25.,
október 01.,