Gondolom sokan vannak a Fémforgács rock & metal rajongó olvasói között, akik ismerik Kiss Zoli nevét. De lehet, hogy nekik is hordoz némi újdonságot majd, amikor kiderül mennyi zenekarban, vagy zenei projektben szerepel már több évtizede az énekes. Arra számítottam, hogy az interjút az Iron Maidnem fehérvári koncertjén tudjuk végleges formájába önteni, ám a koncert végül elmaradt. Így tán nem is meglepő, ha innen indítjuk a beszélgetést.

Sajnálom, hogy elmaradt a fellépés, de látom, hogy azért sor kerül még olyan koncertekre, amin fellépsz az idén [Bajnok-Zefi 40 Karácsony környékén az Arénában és és Korál Tribute Band Várpalotán a napokban]. Aktív énekesként hogyan éled meg ezt a fellépési-törlési hullámvasutat, most már lassan két és fél éve?

Nagyon rosszul, de azt hiszem, ezzel a zenészek döntő többsége így van. 17 éves korom óta koncertezek rendszeresen és a mai napig alig várom a bulikat. Pokoli volt, hogy hónapokig nem volt fellépés! Most éppen lehet bulikat csinálni, de olyan bizonytalan a helyzet, hogy csak az a biztos, amit már lejátszottunk…

Ebben az utóbbi két évben mivel foglalkozol, amikor nem állhatsz színpadon?

Egy régi barátom kárpitos műhelyében dolgozom, mint segédmunkás. Közben volt egy csípő műtétem is, csak hogy ne unatkozzak 🙂

Ezelőtt a fura, alaposan elhúzódó járványhelyzet előtt sokat szerepeltél pl. az Iron Maidnem, a Korál Tribute élén, de számos – és most itt közeledünk a Fémforgács profiljához is – a pillanatában kimondottan újszerű, underground projektben is énekelsz. Az underground persze nem azt jelenti, hogy – stílusosan – az éneked visszhang nélkül maradna, de azon bandák zenéi a rock és metal irányzatok kedvelőihez jutnak el. Fel tudod sorolni, hol mindenhol játszottál-énekeltél már?

Azt hiszem, a teljes felsorolás túl hosszú lenne [nevetés]. Időrendben a legfontosabbak a Belfegor, Classica, Age Of Nemesis, Iron Maidnem, Special Guest (egy rock covers-csapat), Závodi „Zacskó” Band: ZBB, Korál, Balázs Fecó Band, Chronology, Ego-project, Run for Power (egy Gary Moore-emlékzenekar). Hát… ez még így így hosszú lett [nevetés].

A zenekaraid közül a számomra a legmegragadóbbak az EGO Projekt és Chronology. A vendég-szerepléseid közül pedig az Avenford emlékezetes, ezeket a lemezeket-dalokat ma is gyakran hallgatom. A számodra melyek a kiemelkedőbb szerepléseid?

Annak idején részt vehettem a „Pinyó 60 szuperkoncert”-en, a Petőfi Csarnokban, nagyon szerettem! Mindig óriási élmény volt Balázs Fecóval és a Korál együttessel zenélni. De nem is régen a Honvéd Férfikar vendégeként énekeltem két Queen dalt egy rendezvényen, ami egészen új és remek élmény volt. Az „Égi zenekar” koncerten a P. Mobil vendége voltam, az is nagyon emlékezetes marad. Szerencsés vagyok, mert a zenekaraimban nagyon jó emberekkel, zseniális zenészekkel dolgozhattam, dolgozhatok együtt!

Kiragadva három csapatot, az Age of Nemesis prog-metalja, az EGO Project vaskos power/heavy metalja és a Choronology dallamos progresszív NWOBHM-je karakteresen eltérnek egymástól, jóllehet, a hangod jellegzetes és felismerhető. Az Age of Nemesis 6-7 kiadványa, az EGO Projekt 3 lemeze ráadásul nem is pontosan azonos időben készült. Leszámítva a dalszerzők és a zenésztársak saját életük szerinti, vélhető elfoglaltságait, mintha a számodra ez mindig valami megújulást nyújtana. Keresed, igényed van erre változatosságra?

Mindig! [felnevet] A zenei ízlésem is elég széles skálán mozog és nagyon élvezem, hogy különböző stílusokban mozoghatok a zenélésben is!

Ha már a hangod jellegzetességét említettem, az az évek-évtizedek alatt igen sokat fejlődött, alakult. Több hasonló példától eltérően nem hallani, hogy kopott volna az ereje. Pedig a sok bandával, fellépéssel, azt hiszem, rendszeresen „használod” te is. Kézenfekvő példánál maradva az utóbbi, nekem egyébként egy összefoglaló műként is egyedi, nagyon tetsző Maiden-lemezen pl. Dickinson hangja már kopottabbnak hallik, mint akár 6 évvel ezelőtt is.) Te hogyan érzed ezt a magad hangjával kapcsolatban belülről?

Igyekszem kritikusan hallgatni magamat és próbálok mindig tanulni, fejlődni. Még most is van olyan dal, amire azt mondom, hogy jobban megy manapság, mint egy-két éve. A legendás énekesek, mint például Bruce, egyébként olyan terhelést kaptak/kapnak, amit én el sem tudok képzelni. Lehet, hogy a helyükben én már beszélni sem tudnék, nemhogy énekelni!

Mi lehet a titka?

Jó kérdés! Szerintem egyrészt szerencsés adottság, amiért hálás vagyok! [mosoly] Igyekszem vigyázni a „hangszeremre”, nyilván az is nagyon fontos. És sosem próbáltam erőltetni olyan dolgokat, amik nem fértek össze a hangi adottságaimmal.

Szerinted melyik az a szereplésed, ami a megjelenésekor pont találkozott a közönségigénnyel? Azaz, amiben valami újat akartál adni az előzőekhez képest és az kellően lelkes fogadtatásra is talált? Miért kérdem: szerintem pl. az EGO Projekt és a Chronology is nagyon erős anyagok, miközben ismerek olyat, aki az Age of Nemesisben hallottakért rajong.)

Szerintem ez nekem nem sikerült! Az EGO, az Age Of Nemesis, a Chronology és a ZBB is nagyon jó dolgokat csinált, úgy vélem. A megjelenésükkor mindegyik nagyon jó fogadtatást kapott a szakmától és á közönségtől is. Aztán a bulikon már épp csak voltak…, nem sikerült a komoly „áttörés”. Az okokat lehetne boncolgatni, de felesleges. Én nagyon büszke vagyok mindegyik anyagra!

Mennyiben más, illetve mennyiben kell, hogy más legyen a hozzáállásod énekesként a progresszív metalhoz, mint a kemény, dallamos, és egyszerre reszelős HM-hez?

Ez nálam sosem tudatos. Az adott muzsika alakítja, hogy épp milyen éneklésre van szükség, technikailag és dramaturgiában is. Mindegyik egy más történet, másképp kell elmesélni.

Az Age of Nemesisben jószerivel hasonló módon kívánsz versenyre kelni a zenével, mint ahogy James LaBrie teszi a maga zenekarában. Könnyebb vagy nehezebb a számodra ez a stílus, mint az ütős négynegyedes riffekre, vagy akár a sokszor merengős-melankólikus Korál-dalokat énekelni?

Az A.O.N. mindig komoly kihívás volt, de nagyon szerettem. Minden próba élmény volt! Amikor 2001-ben én lettem az énekes, igazából még nem voltam kész egy ilyen feladatra. Rengeteget kellett fejlődnöm, nagyon örülök, hogy a srácok „bevártak” [nevetés]. De a többi bandában is igazi öröm volt énekelni és az Age Of Nemesisnek hála, már felkészültebb voltam!

Honnan ered az énekesi sokszínűséged? Milyen hatások értek amióta a színpadra akartál állni?

Az első és legfontosabb a Deep Purple volt, még 7 éves koromban. Annak idején nálunk mindig szólt valami zene, de a rock [nagybetűvel – szer.] fogott meg azonnal. És elég hamar eldöntöttem, hogy nem csak hallgatni akarom a zenét! És ugyanúgy szerettem a Scorpions, mint az Anthrax lemezeit!

Kik a meghatározó, illetve kedvenc énekeseid (Bruce Dickinsonon és Balázs Fecón túl)?

Az említetteken kívül Ian Gillan, Freddie Mercury, James Labrie, Jorn Lande, Chris Cornell és Russell Allen a kedvenceim.

Van olyan frontember, akinek a zenei stílusát ugyan kedveled, de a dalát mégsem próbálnád elénekelni?

A fentebb említett Jorn Lande óriási kedvenc, de nem próbálnám meg a dalait elénekelni. Vagy inkább nem merném [felnevet]. Olyan hangszínnel és megragadó dinamikával énekel, ami egészen elképesztő!

Hogyan éled meg azt a zenei sokszínűséget, ami ma körbevesz minket a hard rock és a heavy metal különböző stílusirányzataiban? Figyeled, hallgatod a jelen zenekarait, vagy a régi csapatok új kiadványait?

Igyekszem képben lenni. Azt gondolom, a sokszínűség jó dolog. Nem állítom, hogy minden szín tetszik, de ez szubjektív. Van pár banda, akik ugyan régóta működnek, én csak az utóbbi pár évben szerettem meg őket. Például a Nightwisht! Tudom, hogy fura, de így van. Vagy a Black Label Society! Az is állat [nevetés].

Ugyan a vírushelyzet még mindig rendre felülírja a fellépési dátumokat, hol láthatunk téged (a tervek szerint), melyik zenekarodban?

Jelenleg csak az Iron Maidnem működik. Van egy-két projekt, ami ugyan elvileg létezik, de tetszhalott állapotban van. Úgyhogy legközelebb a Maidnemmel lesz buli, 2022. január 28-án. Illetve fellépek a Bajnok-Zefi 40 koncerten, december 23-án, az Arénában!

Elárulhatod-e, milyen felvételen dolgozol mostanában?

A nyár végén keresett meg Csillag Endre „Csuka”, hogy muzsikáljunk együtt. Nagy örömmel mondtam igent, jelenleg vele dolgozom néhány új dalon!

Köszönjük a lehetőséget és további sok sikert kívánunk!