Velvetcut
Thirteen

(2006)

zemial

2006. június 6.

0

Pontszám

3

Íme itt a tökéletes példája egy sikeres műfaj üzleti alapon történő meglovaglásának. A Velvetcut egy fiatal csapat Finnországból, ez az első lemezük, és a zenei tudásukkal nincs is baj… Mindössze annyit csináltak, hogy a jól bevált ’love-metal’ sikerreceptet kölcsönvéve írtak 10 nótát.

A borító fekete-fehér domináns színei, egy erdő a félhomályba burkolózva, a lemezcím 13, mi kellhet még egy (ál-)depressziós tininek, hogy lecsapjon rá egy lemezboltban ? A dallamok egyértelművé teszik hogy sokat hallgattak HIM-et, meg pl. Rasmust (ugye mind Finnországból valók…), vagy nem is tudom mik vannak most piacon ebben a témában. Valahogy a szomorkodós suttogós énekeseket nem tudom elviselni. Ráadásul a neten megnéztem egy fotót, ami nem tudom kié lehet, de kissé identitászavaros, nemileg nehezen behatárolható volt a kép amit láttam… Ez a ’Baby I’m allright’ és hasonló szövegek csak tovább rontották nálam az alapból is hátránnyal kezdő promót… A zene szintén sablonos, a szaggatott csontegyszerűen dallamos riffre jön az akusztikus rész a vinnyogással, aztán jön a szaggatás megint, de itt már suttogunk rá, aztán jöhet a zongora nagyzenekari aláfestéssel, és … és az énekes megint félős orrhangon próbál meggyőzni arról, hogy kislány minden OK, senki sem változik…. Most erre mit mondjak ? Ja és persze a kihagyhatatlan lemezjátszó sistergés is visszaköszönt.
Nem sok kedvem van együtt sírni velük, ez az „ál-szomorúság / gyere haljunk meg együtt” dolog annyira szánalmas… Sok doom/gothic zenekar megmutatta már hogy mi az a szomorúság a zenében, de ezek a dollárvadász formációk megérinteni sem tudnak. Másokat is csak a távolságtartásra tudnék figyelmeztetni. A neten is túrtam kicsit utánuk, a Lords of Metal webzine pl. alternatív/pop kategóriába sorolta a lemezt. Kicsit mintha Kurt Cobain-t is lemásolták volna ahogy becsukott szemmel lehajtott fejjel elkesergik a fájdalmukat egy szál akusztikus gitárral, csak amíg Kurt hiteles ember volt, őket nem tudom egy fél pillanatig sem komolyan venni.

Ez a lemez egy samplerekkel megtámogatott gitárokkal és dobbal előadott pop-valami, amitől bizonyára sokat várnak valakik. Igazi Értékek nélküli lemez ez sajnos…