Sokféle formája van napjainkban a népies, pogányos metálzenének, sokan szeretik, sokan utálják, giccsnek nevezik. Sokszor ez igaz is. Azonban én azt gondolom, hogy a giccs nem feltétlenül rossz dolog. Persze ízlés dolga, de a szórakozás, szórakoztatás nem kell, hogy mindig a tiszta, az autentikus, a hamisítatlan, újszerű és görcsösen egyedinek lenni akarás elitista irányából közelítse az embert. Most rövidre is zárnám ezt a gondolatot, ugyanis a Thy Worshiper legfrissebb alkotásában nyomát sem találjuk az ilyen léha dolgoknak, tehát a folk metal szóösszetétel hallatán sikítva menekülők is bátran maradhatnak és tehetnek egy próbát a veterán banda legújabb lemezével, garantáltan csak igényes komolyságok vannak itt.
A jelenleg hat aktív főt számláló zenekar egyetlen eredeti tagja az akusztikus gitárokért illetve a hörgős férfi énekért felelős Marcin Gąsiorowski, aki a lengyel Graveland 2000 előtti időszakából is ismerős Capricornous-szal alapította meg a Thy Worshipert, 1993-ban. Nem mondható túl termékenynek a zenekar: nem tudom, mennyire szándékos, de megfigyelhető a tendencia, mely szerint a lengyel banda kilenc (!) évente jelentet meg albumot. Az 1994-es első demót, a még angol dalszövegeket tartalmazó Winter Dream-et kerek egy év múlva követte a második, már anyanyelven írt dalokkal operáló Tym z krainy cieni. Az első teljes album sem váratott magára sokat, a Popiół (Introibo ad Altare Dei) című anyag 1996-ban jelent meg, a szép emlékű Morbid Noizz kiadónál, kizárólag kazetta formátumban (2013-ban CD-n jelent meg újra az anyag, szerzői kiadású digipak formájában, illetve meghallgatható a banda bandcampjén és meg is vásárolható a digitális letöltés). Hosszú szünet után, 2005-ben jelent meg a Signum, véleményem szerint a zenekar legjobban sikerült albuma, de erről majd talán egy másik írásban. Jelen ismertető tárgya az idén februárban megjelent Czarna dzika czerwień (Fekete Vad Vörös, vagy valami ilyesmi). A cucc az 1992 óta működő, lengyel Pagan Records kiadásában látott napvilágot.
Az egész lemezre általánosan kijelenthető, hogy hangszerelésében és hangulatában is rendkívül igényes és jól eltalált, ez utóbbi sajnos manapság nagy szó, a mai bandáknál sokszor veszik el a lényeg, a hangulat, a hangszeres tudás, a technikai profizmus árnyékában.
Kilenc tételt hallhatunk a lemezen, nagyjából ötven perc körüli játékidővel. A borítón látható kopár tájkép hangulatához tökéletesen illeszkedik a lemezt nyitó Piach rövidke népi hangszeres-énekes, varjúkárogós intrója. Fokozódó lendülettel indítja be az albumot, nyugodt tempóban vezeti fel a végeredményben igen sajátos hangulatú zenefolyamot. A népies éneket prezentáló női hang Anna Malarz énekesnő torkából, végig jelen van a lemezen, jól kiegészítik egymást a főként acsarkodásban utazó Marcin Gąsiorowski-val. Hamar észrevehető, hogy két dobos van: a szokásos dobszerkó mellett jól hallhatóak a hagyományos népi ütős hangszerek és ezeket tényleg más kezeli, ha hinni lehet a metallumos profilnak. Mint említettem, nyoma sincs a vidámságnak, az egész albumot a borítóképen is érezhető, komor és nyugodt hangulat jellemzi. És még egyszer hangsúlyozom: hangulat. Az nagyon van. Hallani, hogy mindent meg tudnak csinálni, amit akarnak és ezzel nem élnek vissza. Néha-néha begyorsul a zene, de általában a középtempós-lassú, légies témák uralkodnak, valahogy az új Arkona lemezhez hasonlóan, csak kevésbé töményen, ellenben izgalmasabban. Igen, amúgy aki az orosz Arkonát szereti, az mindenképp tegyen próbát a Thy Worshiperrel is. Van itt még doromb, torokéneklés, de a legszebb az egészben az érzés, hogy a dalok, bár sokféle témát felvonultatnak, izgalmasakat, néha kevésbé emlékezeteset, sok váltással, mégis valahogy szervesen sikerült az egész anyagot egy konzisztens, erős kohézióval rendelkező egésszé varázsolni. Egyetlen igazi problémám, hogy a torzított ritmusgitárral nagyon csínján bántak, emiatt kissé szellősnek érzem sok helyen a cuccot. Értem én, hogy teret kell engedni a női éneknek, a népi doboknak, meg aztán eleve nem egy svéd death metal zenekar a Thy Worshiper, de úgy gondolom, több helyen még azért lehetett volna töményíteni egy kicsit. Ezt leszámítva, azt hiszem, új visszatérő vendégre leltem a banda zenéjében, pedig eredetileg csak a tetszetős borító miatt böktem rá a promóanyagok közt.
Czarna Dzika Czerwien by Thy Worshiper
A dalszövegek lengyelül íródtak, de a bandcamp oldalon minden dal mellett ott van az angol fordítás is, így aztán boldog lehet az, aki hozzám hasonlóan szereti megismerni a nóták szöveges tartalmát is. Mindenféle természeti izémizékről énekelnek amúgy, tűz, víz, szél, tél, aratás, stb. Nyilván van értelme a szövegeknek, de biztosan nem én leszek az, aki majd jól kielemzi őket.
A kép alapján a kiadvány megjelenésére nem lehet panasz, igényes digipak csomagolásban kapott helyet a korong, kár, hogy a Pagan Records a régi hagyományokat követve csak egy butított promólemezt küldött, egylapos borítóval, de hát ez van. Akit viszont csak a zeneanyag izgat és még támogatni is szeretné a Thy Worshipert, az öt euróért veheti meg a jogot a digitális letöltéshez illetve a korlátlan streameléshez. Bátran ajánlom tehát mindenkinek ezt a nagyszerű anyagot és csak remélni tudom, hogy szakítanak korábbi szokásaikkal és mondjuk két év múlva megint új Thy Worshiper lemezről írhatok.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
