Kellemes meglepetésként ért, hogy a 2019 február óta létező, budapesti Angst-torn zenekar a minap felhívta a figyelmemet a májusban közzétett kétszámos EP-jükre. A Somber című anyag mindössze 7 perc figyelmet követel, de aki az elektronikát nem tekinti kizáró tényezőnek, alighanem többször lepörgeti majd ezt a két dalt.
.png)
A zenekarról sok információt nem lehet tudni, én még a közösségi oldalon sem találtam meg őket, de a lényeg amúgy is ebből a pár percből derül ki, legalábbis egyelőre. Hogy valamelyest képbe helyezzem a csapatot műfaj szempontjából, ők saját zenéjüket a dark/pszichedelikus rock mezeire terelik, a Bandcamp-oldalon azonban megjelennek az elektronika és darkwave címkék is, hogy talán mindez együtt kiadhassa azt, amit az
Angst-torn ízelítőként itt bemutat. Főbb hatásaikként a gótikus rock veterán Fields of the Nephilim és a pszichedelikus Diary of Dreams nevét emlegetik. Utóbbit sosem hallgattam, a darkwave zenék között csak kivételes alkalommal kutakodom, most azonban a Somber ismertetőjének apropóján fejest ugrottam a német banda dolgaiba is. (Így zárójelben megjegyzem, hogy egészen bizarr klipjeik is vannak, kimondottan érdekes hangulatot keltenek a zenével együtt.)
Ha folytatnom kellene a sort, akkor a Sisters of Mercyt is indokoltnak érzem megemlíteni a hallottak alapján, az Angst-torn mély hangú, kissé gótikus dörmögéséhez hasonlót a britek dalaiban is hallhatunk. Zeneileg azonban az Angst-torn sokkal pszichedelikusabb, amiért elsősorban az elektronika a felelős. Nagyon mélyre hangolt bőgő és dob alapokon szárnyalnak a különféle hangok, és a két dal hallatán olykor halványan felsejlik Kátai Tamás neve is, ugyanis egyes hangszínek, hangulatok mintha a Neolunar, vagy a Thy Catafalque bizonyos zenefoszlányaival lennének rokonságban. Ez pedig nem jelent mást, minthogy a budapesti formáció határozott elképzelései alapján tudja irányítani az áramló hangokat, ívvel, hangulattal ruházza fel őket, életet lehel beléjük. Többször említettem már korábban, hogy a vizuális élmény megteremtésén áll vagy bukik az efféle pszichedelikus zene. Ha ezt nem sikerül létrehozni, akkor élettelen számítógépet hall az ember. Szerencsére, az itt-ott háttérben felbukkanó fülbemászó dallamokat és az ember feje körül cikázó, baljós hangulatú darkwave-szikrákkat jó ráérzéssel gyúrták dalokká, a Somber elkerüli a felületesség csapdáját, azaz van mire ráhangolódni.
A két szerzeményben hallható visszafogott, majdhogynem suttogó, mély hangon előadott szövegmondás teljesen másodlagos szerepet tölt be. Sőt, úgy érzem, a vokált még túlzottan előre is keverte a zenekar. Ha kissé belemosódna a háttérbe, még inkább hozzásegítené az embert, hogy átadja magát a főszereplőnek, a zene hangulatának. Biztosan ízlés dolga is, de egy éteribb, emelkedettebb, talán magasabb hangfekvésű (női vagy férfi) hang jobban illene az anyaghoz.
Összességében, ez a két dal jó lehetőség arra, hogy az erre fogékonyak feljegyezzék maguknak az ötösfogat nevét, mint potenciált mutató csapatot. Bízom benne, hogy nagylemez-hosszúságban is tartani tudják majd ezt a nívót. Engem mindenesetre kíváncsivá tettek.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
